Hittünk a lehetetlenben!

Irány a Roxfort!

Gyorsan eltelt az a pár nap, ami még vissza volt a nyárból. Mostanra már Liz ereje is viszonylag normális, és Jamesel is jobb lett a kapcsolata. Mostmár egy helyiségben tudnak maradni, nem mintha Liz miatt nem tudtak volna eddig. Fáradtan vánszorgott le az emeletről James, nyomában a nem sokkal, de éberebb Elizabethel. Az étkezőasztalhoz érve hanyagul ledobták magukat egy-egy székre, majd elkezdtek nyámmogni a finom falatokon. Az egészet már olyan lassan csinálták, hogy ezzel késésbe is hozták magukat. Mikor ezt Mrs.Potter diszkréten közölte velük, egymást löködve szaladtak fel a lépcsőn. A nő kicsit meg is lepődött az alapvetőleg nyugodt lány tüzességén, de ezt be tudta azok közé a változások közé, amik a vámpírizmusra hasonlító ereje kibontakozása óta történtek vele. Például mikor az abszol úton volt a fiúkkal, lány sötétbarna lobonca, már színtiszta feketében pompázott, és könyvet se fogott azóta a kezében. Elmélkedéséből a már ajtóban váró családja ébresztette föl. Beültek a mágiaügyi   minisztérium által biztosított autóba, ami egészen a pályaudvarig fuvarozta őket. Lizen kívül mindenki magabiztosan ment az állomáson egészen a tízes vágányig. Mrs Potter sebtében elmondta a lánynak, hogy itt most majd átkell futni a falon, majd már el is kezdett futni a lánnyal az oldalán. A várt fájdalmas találkozás a fallal elmaradt, azonban mikor átért sikeresen beleütközött egy izmos testbe. A fiú akibe belebotlott mégcsak meg sem ingott az alacsony lány beleütközése következtében, azonban Liz annál inkább. Földről vöröslő fejjel nézett fel a fiúra, aki csak udvariasan kezét tartotta felé, amit készségesen el is fogadott. Jobban megnézve a fiú nagyon hasonlított Siriusra, habár jelleme mar nem annyira. Míg ez a fiú illedelmesen felsegítette, addig Sirius egy jót röhögött volna rajta. Félreértés ne essék, nem volt a lánynak semmi baja Siriussal csak szimplán eszébe jutott. Míg ő ezen őrlődött a fiú szinte már csodálva nézte a lány zöld szemeit, gyönyörű alakját... és egy övéhez hasonló szürke szempárt, ami az ő drágalátós testvéréhez tartozott. Sirius védelmezően állt az idáig keresett lány elé, mintha attól tartana, hogy testvére itt helyben megátkozza. Egy hűvös pillantást váltottak, majd elvitte az értetlenkedő Lizt Mr.Potterékhez, ahol a lány elköszönt majd a fiúval az oldalán felszálltak a mozdonyra. Egy üres fülkét kerestek, de annak hiányában beültek az egyik tetszőleges fülkébe, amiben Liz megállapítása szerint a fiúk egy közeli barátja ült. Sápadt bőrét több kisebb heg fedte, de csak annyi hogy nem vonta el a figyelmet a fiú értékes külső adottságairól. Liz egy gyors bemutatkozás után levágta magát az ülés ablak melletti részére, míg mellette Sirius helyezkedett el. A fiúk jól elbeszélgettek, de őt nem igazán kötötte le, így nem sokkal később el is aludt. Arra kelt, hogy kettő kar ébresztgetésnek szánt mozdulattal finoman rázogatja. A kar tulajdonosa a melette utazó fiú volt, akinek mellesleg a vállán szunyókálva töltötte el a vonat út nagy részét. Miután ez benne is tudatosult, zavartan kapta el a fejét, majd az ablak felé fordította, hogy ne láthassák az arcára szökő pírt. Szerencséjére a fiúk nem nagyon foglalkoztak ezzel, habár Sirius még pont látta, és a megszokott büszkeség helyett most melegséget érzett szívében. Kicsit megrémítette, hogy ilyet vált ki belőle a nemrég megismert lány, de griffendéles létéhez híven a megrémülés helyett a meglepődés, felismerés, és tanácstalanság érzését fedezte fel magában. Gyorsan összeszedték magukat, és a vonatról leszállva egy fura lények által húzott kocsik felé vették az irányt. Mivel semelyikük sem tudta, hogy Liz esetében csónakkal, vagy a kocsikkal kell utazni, tehát az utóbbi mellett döntve egy éppen odaérkezett kocsiba szálltak, ami elvitte őket a sötétben is fényben úszó iskolához, ami inkább hasonlított egy palotához. Még a több éve idejárók is gyönyörködve, és ámulva nézte a kastélyt és magas tornyait, Az újjonan érkezett Lizről már ne beszéljünk. Tátott szájjal nézte a kocsiból, majd kiszálláskor újra ráemelte tekintetét, de egy magas, vékony, ősz, konytba fogott hajú nő már úgylátszik türelmetlenül varta érkezését, majd se szó, se beszéd kiragadta a lányt barátai köréből, és egy kisebb gyerekekből álló nagyobb csoport felé vezette. A nő, név szerint McGalagony professzor összefoglalva elmondta a következő percekben történő eseményeket, majd egy bátorító mosolyt villantott rájuk és betessékelte őket a nagyterembe. Az egesz gyönyörű volt, de a lánynak az elvarázsolt mennyezet tetszett a legjobban. Behoztak egy kis három lábú széket meg egy kopott süveget, és egyesével elkezdték kihívni a gyerekeket. A fejükre rakták a süveget, ami egyszer csak megmozdult, és elkezdett valamit pusmogni, amit csak az őt viselő személy érthetett, majd személyenként különböző idő elteltével hangosan az adott ház nevét kiáltotta. A végére már mindenkit beosztott a süveg csak Liz állt a terem közepén esetlenül. Mikor meghallotta a nevét a professzortól, idegesen  sétált oda a székhez, és ült le rá. A fejére tették a süveget, és úgy mint azt a többieket figyelve tapasztalta, halkan, de számára érthetően kezdett el beszélni.
-Furcsa eset vagy kislány, azt meg kell mondjam! Minden házból van benned bőven, rádásul a személyiséged is elég egyedi, a múltadról már nem is beszélve. Ezeket összegezve a griffendél, vagy a mardekár lenne a tökéletes választás... Látom a griffendélből már vannak barátaid, azonban nem nagyon húz a szíved oda. Mit szólnál a mardekárhoz?
-Tökéletes, csak mond már és engedj felállni innen! - préselte ki ajkai között a nem túl kedves választ. Felhúzta őt, hogy mindenkit pikk-pakk beosztottak ő meg már minimum öt perce ott szenved.
-Valaki nagyon tüzes ma - nevetett fel a süveg, nem kis meglepődést okozva a jelenlévőknek - ám legyen, akkor a házad MARDEKÁR!
A mardekár ház állva tapsolta a lányt, míg a griffendéles barátai nem hittek a fülüknek.   Ezt a csalódott arcukról is megállapíthatta. Már csak büszkeségből se nézett feléjük. Ha igazi barátai lennének nem okozna nekik gondot a mardekárba kerülése. Leült a mardekár asztalának egyik éppen tetszőleges részére, ahol a vacsora folyamán rengeteg szimpatikus emberrel ismerkedett össze. És bár nem akart feltűnést kelteni, úgy tűnt, hogy pont az „alfa banda“ társaságába csöppent. Így történt, hogy Bellatrix, és Narcissa Black társaságában, indult közös szobájuk felé, majd a három puha ágy egyikébe bedőlve, egyből elnyomta őt az álom.