The Last Ones

I.

Ha kívánhatnék valamit, nem a világbékét kérném, hanem egy igazi zombi apokalipszist. Bármikor szívesebben venném a hús -vér zombikat, mint ezt a hamisított harmónia szarságot.

Nos... Ezt addig gondoltam így, amíg ez a ,,vágy'' be nem teljesült. És ma azt kívánom, hogy bár ne teljesült volna be.

Menjünk vissza a kezdetekhez..... Pontosabban tavaly ilyenkorra.

12. osztály. Utolsó év, stressz, nyomás elvárások. Biztos mindenki átérezte, vagy majd át fogja.
Lyukas órán ülök épp, zajos osztályunkat egy helyettesítő öreg tanár csitítja. Vagyis próbálja, mert a napi újságot olvassa, nem nagyon érdekli, hogy mi a helyzet.
Én a középső padsor negyedik sorában ülök, jobb felemen padtársam, Emily a mögöttem ülő Hadriellel beszél az új Marvel filmről, míg én rajtuk keresztül az Emily mögött ülő Zariaval vesézem a kedvenc írónk által kiadott új könyvét. Eltaláltátok, mi vagyunk a könyvmolyok.:)
Emily már 4. éve padtársam, sugárzó személyiségével, és folytonos jókedvével mindig fel képes vidítani szürke, monoton napjaim.Főleg most, hogy egy sráccal beszélget már lassan 5 hónapja, Kevin. Nagyon kedveli, látszik rajta, és egyenlőre nekem is szimpatikus. Aztán elválik mi lesz.
Padtársam nagyon szeret énekelni, és ért is hozzá, illetve az olvasás is az egyik szevedélye.

Egyébként Emilynek vállig érő, fekete haja van, sötétbarna szeme, homokóra alakja, és kb. ugyanakkora a magasságunk.

Az én nevem Amanda. Hosszú, sötét szőke hajam van, homokóra alakom, szemem smaragd zöld. Sokan mondták hogy gyilkolni is képes lennék velük. Visszahúzódó, tipikus ,,csendes lány'' vagyok, nehezen nyílok meg akárki előtt, és bízom meg akárkiben is. A barátaimon kívül. Csak ők tudják milyen is vagyok valójában. Olvasni is szeretek, főleg krimiket.

A mögöttem ülő Hadriel is Emilyhez képest fekete hajú, és sötétbarna szemű. Kb. 20 centivel magasabb nálam, és izmos testalkatú. Szeret zenét hallgatni, hülye vicceivel mindig feldobja csapatunk napjait. De tud komoly is lenni ha kell.

És végül Zaria. Különleges nevű barátnőmnek barna haja, mogyoró barna szeme van, homokóra testalkattal. A csaj nagyon bevállalós, sose félt kockáztatni életét, amiért mind eléggé féltjük őt, de azért tud vigyázni magára, és felelősségteljes. Tudni kell róla, hogy imádja a kocsikat, birtokol is egy piros-fekete csíkos Nissan Skyline R34-est. Könyvek szempontjából thrillert szeret olvasni, de a krimik se maradnak ki a sorból.

Egyik közös tulajdonságunk talán a zene iránti szeretetünk. Mindig arról beszélgettünk, hogy suli után alapítunk egy zenekart, Emily énekel, én dobolok, Hadriel gitározik, Zaria pedig basszusgitározik. Meg is valósulhatott volna, de na.

Visszatérve..

Mindenki elvolt a maga dolgával, volt aki zenét hallgatott, volt aki olvasott, volt aki dumált. De volt aki csak egyszerűen lehajtott fejjel a padon aludt.
Hirtelen Emily felém fordult:
-Milyen óránk lesz? - kérdezte.
-Töri. - válaszoltam.
Emily sóhajtva megforgatta a szemeit majd újra megszólalt.
-Oh, hogy utálom a törit. Vajon hozta a dogákat? Olyan szarul ment.
-Hát én őszintén már elengedtem. - szólt hozzá beszélgetésünkhöz Zaria.
Hirtelen a folyosón sikítás és rohanás zaja csendült fel. Mindenki egy emberként nézett fel. Rá néhány másodpercre valaki dörömbölni kezdett az ajtón.
A helyettes tanárnő felállt, és megindult idegesen az ajtó fele. Azt hitte, biztos egy diák. Ezután hirtelen felgyorsultak az események: egy ember alkatú valami megállt az ajtóban mikor kinyílt az, majd nekirohant a tanárnak letiporta őt a földre és beleharapott a nyakába. A szemünk előtt tépte húsát és ölte meg. Mindenki sokkos állapotban figyelte, meg se bírtunk moccanni, végül pár erősebb idegzetű fiú kapcsolt, és leszedte a tanárról a lényt, de az egyből nekirohant az egyik srácnak. Az ajtón elkezdett több ilyen lény bejönni. Éreztem, hogy valaki megrántja a vállam, hátrafordulva Hadrielt látom meg:
-Menekülnünk kell! - mondja kétségbeesetten.
Gondolkodás nélkül felálltam és az ablakhoz rohantam, majd kinéztem. Osztályunk a második emeleten volt, Emily egyből tudta mire készülök.
-Nem ugorhatunk ki a második emeletről!
-De ha túlélni szeretnénk, muszáj kiugranunk! - meg se vártam a reakcióját, megrántottam a függönyt, kimásztam a párkányra és óvatosan elkezdtem lefele ereszkedni a függönyt szorítva. Miután leértem, szép lassan utánam leérkezett Hadriel, Zaria majd Emily is egy kis segítséggel, és szaladni kezdtünk. Nem tudtuk hova, csak szaladtunk. Az utcákat pánikoló mindenhova szaladgáló emberek borítottak be, az autók nagy sebességgel száguldoztak, mindenki próbált élelmet szerezni, túlélni. Mi tovább rohantunk, amíg egy csendes, kihalt utcára nem tértünk. Innen két saroknyira volt a lakás, amit négyen béreltünk, mivel Washingtonból származunk, és 4 éve bejutottunk mind az álom iskolánkba Kaliforniába, ezért kiköltöztünk. Csak nyári szünetbe, meg ünnepekkor utazunk haza.
Zaria fellélegezett:
-Oké... és most? - kérdezte pánikolva.
-Az lenne most a legjobb, ha hazamennénk és összeszednénk minden élelmet, túlélő dolgot amink van és.... - kezdte Hadriel, de Zaria félbeszakította:
-És a kocsimmal indulunk Washingtonba. - folytatta komoly arccal.
-Egyet értek. - bólintott Emily majd mind rám néztek.
Végignézek rajtuk, majd bólintok
-Oké, induljunk. - gyors léptekkel elindultunk a lakáshoz. Zaria kinyitotta az ajtót, és szétszórodtunk a lakás minden pontjában. Hadriel a konyhában lévő összes élelmet összeszedte. Szerencse, hogy bevásároltunk a tegnap. Én a fürdőbe rohantam, és először az elsősegély dobozt fogtam meg, majd fogkeféket, fésüt, stb. míg Emily és Zaria ruhákat pakoltak össze. Az összes táskát amink volt megtöltöttük mindennel, amire szükségünk volt. Rá fél órára mind készen voltunk, és az ajtóban állva szomorúan bámultuk a lakást. A lakást, amiben 4 évet éltünk, A lakást tele emlékekkel és sok eseménnyel.
Bepakoltunk a kocsiba, Zaria beült a volán mögé, mellé Emily, hátra pedig én Hadriellel.
A csendet Emily törte meg.
-Na végül nem fogjuk megtudni a töri doga eredményeit. - erre mind felnevettünk, Zaria beindította a motort, majd célba vettük Washingtont.