Igen (Befejezett)

1.RÉSZ: December 16

1.RÉSZ: december 16.

Már alig vártam ezt a napot. Ugyanis a héten ma megyünk utoljára iskolába, pár óra és hivatalosan is elkezdődik a téliszünet. Reggel nagyon hideg volt kint. Még a lehelet is látszódott. Az ég is gyönyörű volt. Rózsaszín és lila színben játszott. Még mielőtt beszálltam volna a kocsiba gyorsan készítettem egy két képet az égről. Szerencsére apa eltudott vinni ma iskolába. Hosszú karácsonyi csúnyapulcsi volt ma rajtam harisnyával és a kezemben a karácsonyi ajándékkal, amit a húzott emberemnek szántam. Gyerekek sétáltak a buszmegállóba, ahova én is napi szinten elsétáltam, de ma kivételesen beszálltam a pici kocsiba. Apa nagykabátban és sapkában ült és várta, hogy végre elindulhassunk. Amint beszálltam a kocsiba el is indultunk. Gyorsan feltettem a gyönyörű égről a képet Instagram történetbe és tettem hozzá még egy két piros szívecskés emotikont.

-Anyád mit mondott, mikor nyikorog a kocsi?

-Hát, itt a kanyarban szokott nyikorogni, ami persze nem nyikorgott most, amikor apa vezette a kis kék Suzuki autónkat.

-Érdekes anyádnál minden nyikorog és minden figyelmeztető felvillan. Mondta apa nevetve.
Már átértünk a másik városba és itt valamiért meg állt a forgalom. Kígyózó sor állt egészen a város eleje tábláig. Megszoktuk, hogy sokszor van baleset, mert eléggé kanyargós utak vannak. Pont ma reggel beleszaladtunk egybe, ami, mint később kiderült a rádióból, áldozatokat is követelt. Miután a rendőrök elkezdték irányítani a forgalmat megindult a sor. Amíg sorban álltunk várakozva, hogy hamarosan elinduljon a forgalom addig, apa elkezdte kérdezgetni tőlem a közlekedési táblákat, hogy mi-mit jelent. Ugyanis jövőre kezdem el a jogsit és apa már előre elkezdte tanítgatni nekem a táblákat. Több kevesebb sikerrel, de néhányat már megjegyeztem.

-Ami piros kör alakú az figyelmeztető tábla. Például ez, figyelmeztet, hogy maximum hatvannal lehet menni. Ugye a stop táblát ismered, na de ezt tudod? Nézte az előttünk álló fehér kör alakú táblát, ami át van húzva. Büszkén jelentettem ki, hogy az a feloldó tábla, ami eddigi tiltó korlátozásokat feloldja. Apa büszkén pillantott rám, aminek nagyon örültem.

-Figyelj nem tudok megállni a parkolóban. De nem fordulok meg, most mert megyek tovább vásárolni szóval ezért a buszmegállóban kéne kiugranod gyorsan. Indexelt és már kanyarodott is a buszmegállóba. Gyorsan kiszálltam. Megigazítottam a ruhámat, mert az egész felgyűrődött miközben ültem. Mielőtt becsuktam az ajtót elköszöntem apától.

– Ma későn jövök, mert karácsonyi ebéd lesz ma az osztállyal. Majd írok. Puszi.
Becsuktam az ajtót és már indultam is a zebra felé, amikor észrevettem, hogy a fekete harisnyám rendellenesen csillog.

-Basszus, ez mi a picsa, mitől csillogok ennyire? Kissé megrökönyödve néztem magam élé egy darabig. Végig néztem magamat, hogy vajon honnan jön ez a csillám, aztán beugrott, hogy az ajándéktáskán van egy hatalmas csillogó fa és azzal össze csillámoztam magamat. Szuper. Ez most nem fog rólam eltűnni mostanában.
Elindultam a zebrához és ilyenkor persze az összes kamionnak és az összes autónak akkor kell elmennie, amikor én szeretnék átmenni a zebrán. Úgy a második kamion ment át előttem a zebrán, amikor hirtelen egy kezet éreztem a hátamon és egy hatalmas lökéssel a zebrára lökött. Ijedségemben nem tudtam, hogy mit csináljak. Ott álltam a zebrán és egy kamiont figyeltem, hogy egyre közelebb és közelebb ér hozzám, a világítása elvakít és egyszerűen ledermedtem ott a lábaim a földbe gyökereztek és vártam, hogy elüssön, amikor valaki hirtelen elkapta a derekamat és elhúzott a zebra közepéről. Nem tudtam ki az, nem tudtam miért tette, de amikor észhez tértem nem volt mellettem senki.

-Mi a picsa, mondta mögöttem egy gúnyos lány hang. -Tudtam én, hogy csöves vagy, de arra nem számítottam, hogy pont a gimi elött fogsz pénzt kunyerálni.
Ebből a csodálatos megjegyzésből tudtam, hogy Emma áll mögöttem az évfolyamból. Sajnos közös múltunk van és már akkor is gyűlöltük egymást, de isten annyi kegyelmet adott, hogy a c osztályba száműzte azt a ribancot és nem kell minden percben látni azt a rohadás ronda fejét.

-Bocs, de nincs időm se kedvem veszekedni, mert úgy sem értenéd meg a válaszomat, hisz oly nehéz a felfogásod. Amúgy meg mi ez a valami rajtad? Mintha egy unikornis lehányt volna.
-Te csak irigykedsz a csúnyapulcsimra. Hidd el ez díjnyertes lesz. Mondta büszkén Emma.
Közben próbáltam felállni, de az a kis ribanc visszalökött a földre. Dühös tekintettel néztem fel rá. És ha már veszekszünk oda szúrtam neki.

-Ha flörtölgetsz a tanárokkal, akkor nem csodálom, hogy nyersz.

-Baszd meg magad Emese!
Lassan felálltam a földről és felszedtem az ajándékokat is, sajnos a táskának annyi lett, de legalább nem csillog össze mindent. Elkaptam az előttem elsétáló Emma és a lányserege tekintetét, ahogy forgatják a szemüket. A táskát felvettem a földről és a közeli kukába kidobtam. Némi gondolkodás után bevillant, hogy a semmiből kerültek mögém. Mi van akkor, ha ő lökött ki a zebrára? Ha ezzel akart bosszút állni az a kis ribanc meg akart ölni, na de nem szabadul meg tőlem, ilyen könnyen nem. Majd besétáltam a kapun, amit mindig csengővel kell kinyitni. Ami a bonyolítás kedvéért nem az utca felöli oldalra tették, hanem be kell nyúlni a rácsos kerítésen keresztül azért, hogy iskolába mehess.