Always [ Billy Hargrove ff ]

12. Memories

Sziasztok! Egy apró változás történt a Háború címü fejezetben, mely röviden csak annyi hogy Lizzie nem Billyvel veszti el ami nem valami nagy dolog de még fontos jelentősége lesz a további részekben. A fejezet elején nem minden lesz érthető de ígérem a végére kitisztulnak a dolgok. Jó olvasást!❤️

----------

Ma sem mentem sehova. Egész nap az ágyamban feküdtem,s jobbra balra forgolódtam. Már este 19:30 van és borzalmasan érzem magam. Bűntudatom van. Biztos vagyok benne hogy megbántottam és lehet rosszúl is tettem. Lehet van még esélye kettőnknek, végülis sok idő után ez volt az első vita köztünk. Gondolataim nem hagytak nyugodni, borzalmas embernek érzem magam pedig nem kéne. A sírás kerülgetett mikor ajtómon kopogtattak.
- Gyere! - emelem fel hangomat,s gyorsan letöröltem könnyeimet melyek még nem csordultak le.

Steve egy nagy mosolyal az arcán nyitott be szobámba.

- Szia Lizzie! - ült le mellém az ágyra és szorosan megölelt.
- Szia! Mit keresel itt? - érdeklődöm barátságosan.
- Kerestelek és nem vetted fel. Gondolom nem vagy valami jól a tegnapi óta. Amikor hívásban meséltél eléggé lehangolt volt a hangod.
- Nem vészes, csak kissé megbántam amiket tettem, tudod.. - húzom el keservesem ajkamat.
- De nem kellene Lizzie, azt tetted amit helyesnek gondoltál! - helyezi kezét enyémre.
- És ha rosszúl döntöttem? - könnyezett be szemem.
- Ha így van, akkor ha kell én magam beszélek Billyvel! - mosolyog rám bízatás képpen.
- Köszönöm, hálás vagyok! - mosolyodok el én is.
- Ez csak természetes. Viszont nem hagyom hogy egész nap itthon legyél, öltözz fel. - üt kettőt a lábamra,s felpattan ágyamról.
- Mi, hova megyünk? - nézek rá zavarodottan.
- Majd megtudod! - mosolyog rám.
- Steve, ne csináld! Tudod hogy utállom ha ezt csinálod. - nézek rá idegesen.
- Tudom jól! - feleli kedvesen,s kinyitotta ajtómat.
- Siess, lent várlak! - mondja és kiment ajtómon.

Néha szívem szerint megfolytanám ezt a fiút, az is biztos!

Egy fehér hosszú ujjú garbora, fehér alapon színes kockákkal díszített szoknyára és egy derekamig érő farmer kabátra esett a választásom. Gyorsan felraktam egy kis vörös rúzst és szempillaspilárt. Fehér, nyúzott conversemet felvettem és kész is voltam.

Steve tényleg odalent várt, édesanyámmal beszélgetett.

- Mehetünk! - nézek a fiúra, aki egy mosolyal biccent felém.
- Nagyon örültem Mrs. Johnson! - mosolygot az említett személyre.
- Én is Steve, bármikor szívesen látunk és köszönöm hogy egy kicsit kimozdítod a házból Lizzit! - hangja kedves és lágy volt.
- Anya! - nézek rá szúros szemekkel.
- Csak az igazat mondja! - szól bele barátom.
- Köszi Steve! - nézek ra unottan.
- Szia, majd jövünk! - nyomok egy gyors puszit édesanyám arcára.
- Rendben drágám, érezzétek jól magatokat!

Már egy bő 10 perce az autóban ültünk mikor Steve leparkolt egy jól ismert ház előtt, ahol már tombolt a buli.

- Nem, ne tedd ezt velem! - borzadt el arcom. - Képes voltál elhozni Tina újabb hb-jába ahol egyértelműen Billy is ott lesz?! - akadok ki.
- Igen és sajnálom de jól kell érezned magad, ezt te is tudod! Csak ignoráld, mintha ott sem lenne! - próbál meggyőzni a fiú.
- Mintha az olyan könnyű lenne.. - sóhalytok egyet.
- Ígérem, felejthetetlen este lesz és egész este melletted leszek! - mosoly rám bizakodóan.
- Jó, legyen! - felelem unottan. A fiú rögtön kipattant a volán mögül,s a következő pillanatban már ajtómat nyitotta.

- Gyere! - nyútja felém kezét melybe sajátomat helyezem. Kiszállok a járműből és a fiúba karolok. Ugyan úgy mint odakint, a házban is tombolt a buli. Nem sok kedvem van ehez az egészhez de legalább Steve boldog tőle, meg van ingyen pia. Az is valami!