csak úgy röpködtek
a szebbnél szebb szavak
a fejem fölött, mert kicsit
kilettem szorítva a
társaságból, lehet engem
szidtak, de közben magukat
bántották.
sosem hittem, hogy egyszer majd én
leszek a központ, aki elött majd
bátran felvállalják magukat, és olyant
mondanak, amelyet később úgy sem
bánnak meg.
talán tudják miket mondanak?
vagy fel sem mérik, hogy egy ilyen
ártalmatlannak tűnő szó, ennyire
megbánthat egy olyan fiatalt,
mint én.
néha csak úgy rájuk nézek, hátha
nem szidnak meg azért, aztán
valaki véletlen észrevesz és
elmondja a többinek, hogy
csak mertem nézni.
