Ahol újra találkoztunk!

14. rész

Zsófi szemszöge:

Másnap reggel kissé kómásan ébredtem, fáradt voltam, de nem tudtam hány óra lehetett. Felültem.az ágyban és körülnézve a szobában észrevettem, hogy Dani ágya üres. Leon pedig még mélyen alszik. Viszont én már nem tudtam vissza aludni, ezért annyira csendben amennyire csak tudtam felkeltem az ágyból és megfogava a tegnapi ruháimat a fürdőbe mentem átöltözni. Mikor kiléptem a fürdőajtón szó szerint Daniba botlottam ugyanis azzal a lendülettel ahogyan kiléptem az ajtón a férdinak ütköztem. Két erős karjával megfogva a karomat, tartott meg. Lassan ráemeltem tekintetemet a csokisbarna szempárra. Meleg szemei nyugalmat árasztottak. Dani hirtelen lepillant a kezemben lévő ruhadarabokra, de mielőtt megszólalhatna át is adom neki őket.

- Köszönöm. - mondom hálásan.

- Igazán nincs mit. Kényelmes volt? - kérdezi csintalan mosollyal az arcán.

- Ezt most szándékosan csinálod? - kérdezek vissza zavartan.

- Ugyan mit?

- Hogy zavarba hozol. - felelem.

- Ja, hogy azt. Mindneképpen. Szeretem látni amikor elpirulsz. - kacsint rám.

- Nagyon vicces. Kérdésedre a válasz: kényelmes volt igen.

- Örülök neki. Mehetünk reggelizni?

- Csináltál reggelit? - csodálkozom el egy pillanatra.

-  Igen.- feleli kissé bizonytalanul.- Baj?

- Dehogyis! - legyintek. - Kedves tőled. Menjünk enni. - hadarom gyorsan annyira zavarba jöttem, hogy inkább elindulok a szobából, ki a konyhába.

A konyhában belépve tényleg ki volt készítve a pultra két mélyebb tál. Leülve a bárszékek egyikére pedig szemügyre veszem a benne gőzölgő ételt. Hihetetlen, hogy emlékszik rá melyik a kedvenc zabkásám. - mondom magamba elmosolyodva.

- Minek örülünk? - kérdezi elégedetten rámvigyorogva Dani.

Őszintén sosem tudtam hova tenni az ilyen kedves gesztusait. Mindig jólesett ha gondolt rám vagy megjegyzett valamit amit szeretek. Több mint jól...
Viszont azt, hogy ezt éppen mikor miért tette  nem mindig sikerült megfejtenem ugyanis volt már , hogy azt éreztem nem is foglalkozik azzal mi van velem. Majd úgyis elmondom, ha akarom. Ilyenkor talán leginkább azt éreztem nem meri megkérdezni. Azt meg, hogy ilyenkor rám volt mérges vagy inkább saját magára esetleg egy külső személyre azt sosem sikerült megfejteni. Amikor pedig ki akart utána engesztelni akkor mindig kaptam tőle ilyesfajta megnyilvánulásokat.

- Semminek. Köszi a reggelit. - felelem vidáman, de egyszerűen.

  Nem akartam, hogy elszálljon magától, csakmert a tegnap esti hülye viselkedése miatt szarul érzi magát egy kicsit. Ennek ellenére értékeltem a gesztust.
Csendben reggeliztünk már egy ideje. Pár ember lézengett még rajtunk kívül a konyhában. Aztán hirtelen Benjamin lép be a nappaliba a kezében egy tálca Starbucks kávés pohárral.

- Szép jó reggelt mindenkinek! - köszönt minket kicsattanó jókedvel. - Buli utáni energiabevitel. - teszi le az asztal közepére a poharakat.

- Kösz haver! - mondja Dani és le kezelnek egymással.

- Laura nem tudtam mit szeretsz szóval így első körben egy Cappuccino-t hoztam.- nyújtja felém az egyik poharat Benjamin. - Remélem szereted.

- Nem szereti a kávét. - jegyzi meg Dani, amire én kissé szúrós szemekkel nézek rá és ezzel sikerült is elhallgatatnom.

- Dehogynem, már az is jólesik, hogy egyáltalán gondoltál rám. Köszi, Ben. - mosolygok rá a férfire.

Reggeli után elköszönve a többiektől még Diana-val gyorsan számot cseréltünk, aztán Dani autóval hazavitt.