What if...? - A másik út

1. év - Az első este

A Mardekár ház ötödéves prefektusai ezen évben Gemma Farley és Christopher Doom voltak. Az elsősök, és jó néhány idősebb diák is, besorakozott mögéjük, így indultak el a klubhelyiség felé.

Harry, Draco és Myron – plusz a hozzájuk csapódó Blaise Zambini – a sor legvégén baktatott, hiszen az asztalnak is az ajtótól legtávolabbi részén ültek. A barnabőrű fiút is bevonva beszélgettek az iskoláról, de Harry csak félig figyelt oda, mivel szándékában állt minél hamarabb megjegyezni a nagyterem és a Mardekár klubhelyisége közötti utat.

Az előbbiből kilépve, a Griffendélesekkel és Hollóhátasokkal ellentétben nem a felfelé vezető lépcsők felé vették az irányt, hanem a hatalmas előcsarnokon átvágva ráfordultak egy tágas folyosóra. Annak bal oldalon az elején és végén volt egy-egy lépcsős lejáró. A másodikhoz elérve egy kétfelé ágazó, széles lépcsősort pillanthattak meg. A jobb oldali irányából nevetés és önfeledt beszélgetés hallatszott fel, valamint Harry elkapott egy sárga villanást.

Ezek szerint a Hugrabugosok is a pince környékén vannak elszállásolva – gondolta.

- Nem teljesen – jött a válasz Myrontól, mire meglepetten eszmélt rá, hogy halkan ugyan, de kimondta az előbbit – Ők nem mennek le annyira mint mi. Tudtommal a hugrások klubhelyiségeinek ablakai a kinti fűvel vannak egy szinten. Menő lehet – ábrándozott.

A bal oldali lépcsőn egészen sokáig haladtak lefelé. Az alján egy újabb folyosó várta őket, annak végén pedig, merőlegesen egy újabb volt. Gemma és Christopher azonban már nem ment tovább.

- Remélem minden elsős megjegyezte az ideutat, – vigyorgott gonoszan a fiú – mert mostantól egyedü... Au! – jajdult fel fájdalmasan.

- Ne aggódjatok – nézett végig Gemma a gólyákon – Ha eltévednétek, bármelyik mardekárosnak szólhattok – biztosította őket egy meleg mosollyal – A prefektusoknak – nézett szúrósan társára – ez kötelezettségük, de összetartó ház vagyunk, így bármelyik zöld ruhát viselő diákhoz odamehettek segítségért.

- Szóval, pöttömök – vette vissza a szót Christopher – Ez itt a bejáró a klubhelyiségünkbe – mutatott a csupasz falra – Mágia, -és jelszófelismerő bűbáj van rajta.

- Ez annyit tesz, – folytatta Gemma – hogy vagy a kezedet, vagy a pálcád hegyét hozzá kell érinteni, és kimondani az éppen aktuális jelszót.

- Az idei tanév első jelszava pedig – hatásszünetet tartott, de Gemma ütésétől grimaszolva végül kinyögte – Merlin.

- Az elsősök közül szeretné valaki kipróbálni? – nézett körbe a lány.

Harry azonnal előre lépett. Nem a jelszót akarta tesztelni, hanem szöget ütött a fejében valami. Mardekár Malazár sok mindenről volt híres, többek között párszaszóságáról is. A sebhelyesben ennek kapcsán felmerült, hogy az ajtót más módon is ki lehet nyitni.

- Ki szeretnék próbálni valamit – nézett fel a két ötödikesre.

Mindenki kíváncsian, vagy éppen kétkedve nézett rá.

- Csak tessék, Potter – bökött az ajtó felé Christopher, a fekete hajú pedig egy kis gunyoros mosolyt vélt felfedezni a prefektus arcán.

Harry az ajtóhoz lépett, lehunyta a szemét, és maga elé képzelt egy kígyót.

- Tárulj fel – sziszegte párszaszóul, mire a körülötte állók valamennyien döbbenten hőköltek hátra.

- Ez... tudsz a kígyók nyelvén, Potter? – makogott a prefektus-fiú tágra nyílt szemekkel.

- Nos, úgy látszik – ejtett el egy félmosolyt a kérdezett, de magában megengedett egy széles vigyort is.