Bódító vér

Élve vagy halva

- Hol voltál egész nap? - kérdezte szemrehányva.
- Szükségem volt egy kis egyedüllétre. - mondtam.
- A hableányok kezdenek lázongani. -
- Mi történt? -
- Megtámadták néhány őrünket és fenyegető üzeneteket hagytak. -
- Most hogy Pán ilyen állapotban van mindenki felbátorodott? -
- Éppen ezért próbálok találni valami megoldást. De egyelőre minden zsákutca. -
- Értem. -
- Ha te nem lennél most nem tartanánk itt. -
- Ha ennyire szükséged van egy bűnbakra. -
- Ez egy tény. -
- Pán döntött úgy, hogy utánam jön, és az Árnyék jött el hozzám aminek meg ha jól tudom Pán parancsol. -
Erre a kijelentésemre a fiú elhallgatott és dühösen betrappolt a sátorba ahol Pán mellé térdelt. Én tőle körülbelül egy méterre ültem le aztán amikor kiment közelebb mentem Pánhoz.

Még mindig hideg volt és sápadt. A szívverése is lassú volt és semmit nem nyert vissza abból a vérmennyiségből amit kiszívtak a vámpírok napokkal ezelőtt. Ha nem tudnék parancsolni a vérszomjamnak valószínűleg miattam halna meg.

- Gyere enni. - szólt be a sátorba az egyik fiú, mire Pán homlokára egy puszit adva felálltam és kimentem a többiekhez enni. Persze teljesen egyedül, hisz aki nem utált, az félt tőlem.
Miután befejeztem az evést visszamentem Pánhoz és a sátorban lévő pokróc nagyságú anyagot ráfektettem Pánra.
- Kitalálunk valamit, csak tarts ki még egy kicsit. - suttogtam a fiú fülébe azt gondolva hátha reagál, de meg se rezzent. Csalódottan feküdtem a fiú mellkasára és így vártam, hogy elcsendesüljön a tábor.

Egy jó idő után csak tücsök ciripelést és a szelet hallottam szóval a fejemben Nixhez kezdtem beszélni.
- Csönd van. -

- Indulok. Addig vigyázz a lovagodra. - hallottam a fejemben Nix hangját és akaratlanul is felkuncogtam.
Kis idő múlva levelek zörgése keltette fel a figyelmem mire kisétáltam a sátorból.
- Hogy vigyük le a szigetre? - kérdeztem arra fordulva ahonnan a hang jött, csakhogy ott nem Nix állt.
- Tudtam, hogy valami nem stimmel. - mondta szikrákat szóró szemmel Felix.
- Pán életét próbálom megmenteni. -
- És hova akarod vinni? -
- Csingilingtől, megtudtuk hogyha a Koponya-szigetre visszük nyerhetünk egy kis időt. - mondta Nix kilépve az egyik fa mögül, lihegve.
- Te miért akarnál segíteni Pánnak? A fajtád inkább lázad, mintsem segít. - köpte Felix.
- Azért segítek, mert Pánnál jobb uralkodónk soha sem lesz. És ha ő meghal akkor Lucy össze fog törni azt pedig nem akarom végig nézni. Szóval ahelyett, hogy faggatsz minket segíts megmenteni. - mondta Nix rá nem jellemző komolysággal.
- Hogy akartátok levinni ketten a Koponya-szigetre? - kérdezte meglágyulva a fiú.
- Hát izé... - kezdte Nix aztán rám nézett kérdően amiből sikerült leszűrnöm, hogy neki sincs ötlete, és ahogy láttam ez Felixnek is feltűnt.
- Maradjatok, mindjárt jövök. - sóhajtott a fiú és eltűnt a sátorok között.

Pár perc után visszajött és felmutatott egy apró üvegcsét amibe valami porszerű anyag volt.
- Honnan van nektek tündérporotok? - hüledezett Nix.
- Tündérpor? - pislogtam értetlenül mire Felix csak megforgatta a szemét.
- Számít, hogy honnan van? - kérdezte Nix felé fordulva aki elgondolkodva megrázta a fejét.
Felix erre bólintott egyet majd bement Pán sátrába és kihozta a fiú mozdulatlan testét, aztán letéve a földre rászórta a port.
Pár perc múlva Pán teste elemelkedett a talajtól amitől én teljesen lesokkolódtam.
- Tündérpor? - néztem most én hüledezve mire Nix megrántotta a vállát.
- Én a vállát fogom, Lucy te a lábát. Nix vezess minket. - mondta határozottan Felix.
Egy kis habozás után tettük amit mond, így sikeresen eljutottunk a csónakhoz amivel a Koponya-szigetre tudtunk vinni Pánt.

- Elférünk mi négyen a csónakon? - kérdezte Nix mikor Pánt befejeztük a hajóba.
- Muszáj lesz. - mondtam.
- Legfeljebb valakit kilökünk. - mondta gúnyos mosollyal Felix Nixnek.
- Egyszer én foglak vízbe fojtani. - morgott a lány miközben beszálltunk a csónakba és evezni kezdtünk de alig, hogy elindultunk a valami meglökte a hajót ami majdnem feldőlt. Kapaszkodva billentettünk vissza járművet és Nixszel forgatni kezdtük a fejünket, hogy hátha megtaláljuk mi volt az ami a vízbe akart borítani minket.
Hirtelen megláttam egy halfarkat a vízbe csapódni, és ahogy láttam nem az volt az egyetlen.
- Halak. - morgott Felix és próbált gyorsítani a tempón de amikor kiemelte az evezőt a vízből csak a fele volt meg. - Idegesítő nyálkásbőrűek. - szitkozódott mire a csónak megint megbillent és zavarossá vált a víz körülöttünk.
- De mégis, honnan tudták, hogy hol vagyunk? - kérdezte kétségbe esve Nix.
- Oh nem is tudom. Mondjuk az egyik fajtársuktól. - kezdte Felix.
- Azt, gondolod, hogy Pán halálát kívánom? - kérdezte felháborodva a hableány.
- Mindenki a fajodból gyűlöli Pánt. Te miért lennél más? - köpte a szavakat a fiú.
- Miért ne lehetnék más? - háborodott fel Nix mire a hajó megint megbillent.
- Abbahagynátok? - szóltam rájuk indulatosan, de mielőtt még bármit is mondhattak volna megint megbillentünk. Sőt most már egyre többször lökdösték a hableányok a hajót majd egyszer csak egy nagyobb löketet kapott és mielőtt még bármit is tudtunk csinálni beleborultunk a vízbe.