Ép testben két lélek BEFEJEZETT

A tévedés áldozata és a csata

Harry hallotta ahogy Nagini egymás után többször is Piton testébe mar s látta ahogy a teste az üvegnek ütődik a nagy kígyó hatására. Barátaival hallgatózott, amíg Voldemort el nem ment majd kibújtak rejtekhelyükről és egyenesen volt bájitaltan tanárukhoz siettek.

Volt professzorának torka erősen vérzett. Harry odatette a kezét, hogy lelassítsa azt. A férfi, akit évekig gyűlölt és félt, most itt volt összerogyva gyengén és utolsó perceit töltötte ebben a világban. A férfi szeméből könnyek csorogtak, Harryre nézett, majd azt mondta rekedt hangon:

-A könny, vidd el!

-Hermione adj valamit, bármit! -mondta a kis túlélő ijedt barátjának, aki egy kis üveget nyomott a kezébe.

Harry Piton arcához tartotta azt és begyűjtötte tanára meg nem álló könnyeit. Harry megfogta a varázspálcáját és megpróbált egy gyógyító varázslatot a férfin, de semmi. Barátai közben már elfele néztek tőle. Teljesen megrémülten álltak és nem tudták mit tegyenek. Majd Harry újrarámutatott a pálcájával a férfirara és megpróbálkozott egy másik varázslattal, de ez is sikertelen. Pillanatnyilag azt sem tudta, hogy mit miért csinált, de próbálkozott. Majd a férfi még utoljára megszólalt:

-Nézz rám! A szemed az anyádé.

Harry belenézett a fekete szemekbe és megpróbált még egy dolgot, legilimencia. Pálcájával a férfira mutatott és megszólalt:

-Legilimens. -Ennek hatására látta a férfi emlékeit, aki meg sem próbálta elhárítani 'támadását'. 

Aztán furcsaság történt. Harry érezte, ahogy a férfi testét elhagyja az élet, de emlékeit tovább pörögtek a szemei előtt, majd abbahagyta a varázslatot. A férfi holtan feküdt a földön és valami különös, megmagyarázhatatlan érzés fogta el. Pár másodperc múlva megszólalt a fejében egy hang:

*Mit csináltál velem, Potter?* -hallotta a nemrég eltávozott hangját. Annyira meglepődött, hogy a tegezést észre se vette. Ránézett a barátaira, de továbbra is másfelé néztek.

*Mi történik velem? Ez mégis hogy lehetséges?* -kérdezte magától a fiú majd megint a férfi kezdett hozzá beszélni.

*Potter, maga hall engem?* -szólalt meg Piton.

*Igen, de hiszen most halt meg előttem. Van bármi ötlete mi lehetett ez?  -kérdezte a fiú bizonytalanul. Nem szót valójában egy szót se, a fejében beszélt egész végig, de néha néha barátaira pillantgatott.

*Úgy gondolom, hogy amikor meghaltam mivel akkor is legilimenciát használt lehetséges, hogy a testem meghalt, de a lelkem csak testet váltott. Lehetségesnek tartom azt is, hogy képes vagyok irányítani a testét.* -Majd ennek leelenőrzéseként megpróbálta megmozdítani a fiú kezét, ami minden nehézség nélkül sikerült is neki.

*Akkor ezek szerint én is és maga is tudja a testemet irányítani?* -kérdezte érdeklődve a kiválaszott.

*Ezek szerint igen.* -mondta magabiztosan Piton.

Hirtelen megszólalt Voldemort kihangosított hangja és Harryt fenyegette, hogy menjen az erdőbe meghalni, vagy megöli a barátait.

-Ron, Hermione muszáj lesz elmennem oda. -mondta szomorúan Harry, de a fejében Piton megállította őt:

*Előbb még nézd meg az emlékeimet, fontosak.*

*Rendben.*-válaszolt Harry.

Majd a fiú elindult Dumbledroe egykori irodájába, hogy megnézze az emlékeket. Piton nem igazán döntött úgy, hogy átvegye az irányítást, de amikor igen, akkor ezt Harry meg tudta akadályozni, ha akarta. Az úton egyszer sem tette ezt szándékosan. Majdnem arcra esett, mert Piton próbálta elmozdítani onnan, de a fiú nem vette észre és ment a maga útján.

*Maga az én szemszögemből is lát mindent?* -kérdezte a kis túlélő.

*Természetesen. Ugyanazt látjuk, halljuk és tapintjuk egy testben vagyunk, de az érzéseink különbözhetnek. Legalábbis úgy hiszem.*

Ezután csendben mentek, be a nagy terembe, ahol látták a halott Lupint és Tonksot, majd a Weasleyk által körbevett Fred holttestét. Harry teljesen lefagyott, de Piton nem. Tőle eddig nem látott dolgot tett, átvette az irányítást a test felett, majd odament minden egyes családtaghoz és egyenként elkezdte megölelni őket. Ezután Harry visszatért a sokkból és belesúgta mindenki fülébe azt, hogy nagyon sajnálja.

Miközben a többiek még gyászoltak Piton szólt Harrynek, hogy ideje indulni Dumbledore irodájába. Majd kiosontak a szobából, Harry hagyta a férfinak, hogy irányítsa a lábait, aki gyorsan be is jutott a helyiségbe. Ott szintén ő kibontotta a kis üveget majd beleöntötte az ott kavargó folyadékkal teli tálba, majd belehajtotta a fejét.

Látta Pitont, amikor kisebb volt és a szüleit előtte veszekedtek, látta saját szüleinek házát, ahol Piton a halott apján keresztül lép, de anyjával a karjaiban sír, majd azt, ahogy a férfi Dumbledorenak könyörög, és azt is, ahogy elküld egy patrónust. Ezek mind megváltoztatták a bájitalmesterről alkotott elképzeléseit, amit a férfi is hallott a fejében.

Ezután elment az erdőbe, ahol még a feltámadás kövének használatával látott mindenkit, aki fontos volt számára. Ott volt Sirius, Lupin, az apja és az anyja is. Hallotta a fejében, ahogy Piton meglepetten kimondja anyja nevét, majd elengedte a követ. Az a földre hullt és a fiú elment feláldozni magát a barátaiért, a férfi nem próbálta gátolni, tudta Harrynek mit kell tennie.

A fiú megállt a sötét erdőben a szülei gyilkosa előtt, aki kimondta a halálos átkot ők pedig látták a fejükben Dumbledoret és a King's Crossot. Ezután felébredtek és Narcissa Malfoyjal találták magukat szembe, aki halkan megkérdezte, hogy Draco él-e még majd Harry bólintott. Ennek hatására az anya azt mondta, hogy a fiú halott. Hagrid zokogva kapta fel a testét és el kezdett menni a halálfalókkal.

*Ne mozdulj addig, amíg nem találunk egy pillanatot, amikor mindenkit meglephetünk.* -mondta ötletét a volt bájitalmester. A fiú ezt szívesen el is fogadta, örült, hogy nem neki kell minden döntést meghoznia.

A halálfalók hosszan meneteltek az iskoláig, amíg ők Hagrid karjaiban feküdtek. Legalább egy kicsit pihentek a csata előtt. Amikor odaértek Voldemort belekezdett monológjába, majd egy váratlan pillanatban megszólalt Piton.

*Most!*

A fiú rögtön leugrott a földre. Első pillantásra látta, hogy a kastély egy része romokban áll, kilőtt egy átkot a sötét varázslóra. Elkezdett futni, hogy menedéket találjon, Voldemort sokszor utánalőtt, de mindig elvétette. Majd Piton átvette az irányítástés tovább harcolt. A tömeget befele nyomult a kastélyba, ahol elkezdtek csatázni, többen is harcoltak egy-egy halálfaló ellen, ugyancsak a sötét varázsló ellen, aki felé hiába szortak annyi átkot. Ginnyt megtámadta Bellatrix, ezért Molly haragra gerjedt és megölte őt. Ennek hatására Voldemort olyan erővel lökte őket a falhoz, hogy mind feltorlódtak, mozdulni is alig tudtak. Majd amikor ez az erő csökkent Harry irányításával ment előre, majd megmondta, hogy nem kell több embernek meghalnia, mert ez csak is az ő harcuk. Elmondta neki, hogy Piton végig velük volt és, hogy szerette az anyját, amit a férfi meg is köszönt neki a fejében és azt is közölte vele, hogy a pálca sosem volt a Pitoné. Ezután már csak ők álltak egymással szemben.

-Avada Kedavra! -üvöltötte Voldemort.

-Capitulatus. -mondta a varázslatot Harry.

A két pálcából fénycsíkok törtek elő, amik középen összeütköztek, Harry és Piton is minden erejüket beleadták, majd a varázslat eltalálta Voldemortot. A pálca kirepült a kezéből egyenesen Harryébe, majd összerogyott a földön és meghalt. A halálfalók egyenként elhoppanáltak és a roxforti csata túlélői ünnepeltek. Abban az egy testben mindkét lélek ünnepelt aznap este, de persze időt hagytak a gyászra is.

------------

Ide írom a saját közleményeim, csak, hogy tudjátok. Remélem tetszett a rész, tudom, hogy nem lett a legjobb, de szerintem a következő rész már jobban fog menni számomra.