Mindvégig! Bakugou x OC

8.rész

,,Valakit láttam a távólban, mozogni se bírtam, de az a valaki elindult felém. Ez az a nő... A barlangból.

-Mit keres maga itt? A barlangja felrobbant akkor.... Hogyan?-néztem körbe.

A barlangban voltunk és tele volt kristályokkal.

-A baleset után az átkok nem tartanak örökké  és nem lehet hatástalanítani se. Egy bizonyos napon meg fog szűnni, onnan fogod tudni mintha egy nehéz súly eltűnik a szíved körül.

Most már láttam rendesen alakját, csak az arcát eltakarja a kapucnija így csak az ajkát láttam, ami virított.

-De én ezt nem értem, akkor Shigarakival kötött átkot, azt nem lehet megszüntetni?

A nő megrázta a fejét majd elfordult és nézett valakit, nem láttam mert pont kitakarta a fejét.

-Még nem állsz készen, amik jönni fognak.-fordult vissza felém.-Meg fogják változtatni a múltadnak sötét oldalát.

Most már láttam azt a személyt, aki a kezemben halt meg.,,

-Haru!-riadtam fel álmomból, vagy nem is tudom mi volt ez.

-M...Mia?!-patantt fel All might aki le volt engedve.

-Ne aggódjon, tudok mindent!-ültem fel -Nem szeretném tönkre tenni az első helyét. Midoriyát is tudom, One for All...

-H-hon-honnan jöttél rá?!-dadogott meglepetten.

-Az első napon, a szikrák a karodon és az erő, amivel eldobtad a labdát, akkor sejtettem hogy te vagy az új örökös. De nem kell aggódnotok, segíthetek is az edzésekben és titokban tartom.

-Arigatou Mia...-fújták ki magukat nyugodtan.

-Na de ha még beszélgetnek akkor nem zavarom magukat, csak szeretnék én is Midoriyával beszélgetni.-dőltem vissza az ágyba.

-Végeztünk már vele, akkor én megyek is.-állt fel All might és felizmosodva lépett ki a teremből.

-Miről szeretnél beszélni Mia?-fordította felém fejét.

-Nos, Bakugouról lenne szó. Miért  ennyire dühös rád, vagy inkább mióta ilyen forró fejű?

-Mi régen jóba voltunk, de amióta előjött a képessége folyton eltipórt engem mellőle mert hogy nekem nem volt képességem. Ő akart a legjobb lenni mindenkinél.

-Már értem miért is fagyott meg amikor kiütött!

-Huh?!-nyíltak tágra szemei.

-Amikor lementem arra a szintre ahol küzdöttetek Bakugou pánikrohamot kapott! Hogy miért is? Mert nem tudja honnan van a képességed és azon gondolkodott hogy azért nem használtad ellene mert meg is ölhetted volna!-ültem fel.

-Kacchan...-motyogta magában.

-Ki az a ''Kacchan''?

-Katsukit így becézem már mióta, de te úgy tűnik nem hallottad még.-vakarta meg tarkóját.

-Oh, értem. De én már jobban vagyok, szóval ha nem haragszol, én megyek órára.-vakartam meg tarkómat majd felálltam.

-Nem baj, menj csak nyugodtan!

-Pihenj addig.-nyomtam le a kilincset.-Ja, és még valami!-fordultam vissza felé.-Ügyes voltál ahhoz képest hogy nem tudod uralni!-küldtem egy bátorító mosolyt.-Ne add fel! Na szia!

Indultam is vissza a teremhez, már be volt csöngetve... ,,És pont az osztályfőnökkel van órám... De jó.,, Kopogással meg zavartam az órát majd beléptem. A tanár szokásos sárga hálózsákjában aludt, az osztály meg dolgozatot írt. ,,Én szerintem visszafordulok.,, Lassan és halkan visszafordultam de nem tudtam tovább mozdulni.