Csak egy érintés/Jude Bellingham ff./✓

3. fejezet

Hogy miben volt fura az elmúlt egy hónap?
Jobe szinte a legjobb barátom lett, bemutatott a családjának, akik irtó kedvesek. Ennek köszönhetően láthattam volna Jobe bátyját, de állítólag valami fontos programja volt... Fogalmam sincs, hogy mi volt az.
Jobe a barátnőjét is bemutatta. Nem volt nagy problémám vele, inkább neki velem. Nah de mindegy.

Éppen az instát lapozgattam, mikor szembejött velem egy kép. Azonnal fel akartam hívni Jobe-ot, mégis Jude nevére nyomtam a névjegyzékben.

-Szia, baj van?- hallottam meg kora reggeli hangját, amin muszáj volt elmosolyodnom.

-Szia, ne haragudj ha zavarlak de van egy kérdésem.

-Nem zavarsz, ne aggódj. Mond nyugodtan.

-Szóval, láttad Jobe barátnőjének az új képet insatgramon?

-Amit körülbelül fél órája tett ki?

-Asszem'.

-Azt láttam. Nem tudom, hogy ki az a srác. Szólni akarok majd minél előbb az öcsemnek.

-Ezt akartam kérdezni, hogy ismeritek-e a fiút, de ezek szerint nem. Meg azt is akartam kérdezni, hogy szólhatok-e az öcsednek.

-Tudod mit? Szólsz neki inkább te? Én amúgy is késésben vagyok... - már megint megy valahova.

-Persze. Személyesen mondjam, vagy inkább...- de nem tudtam befejezni, mert közbevágott a vonal másik végén lévő fiú.

-Ha meg tudod oldani, akkor inkább menj el hozzá kérlek. Lehet, hogy egy kicsit ideges lesz, jobb lesz ha megnyugtatod.

-Rendben.

-Köszönöm, szia.

Már vettem is a cipőmet, és indultam Jobe otthona felé. Nem tudtam, mire vállalkozok ezzel.

Viszonylag hamar oda is értem. Illedelmesen bekopogtam, majd jött a jól ismert hangtól a válasz, be is léptem.

-Szia Jobie. Mizu?

-Gwen! Hogy hogy itt vagy? Amúgy nincsen semmi érdekes.- biztos vagyok benne, hogy még nem látta a barátnője posztját.

-Hát beszélni szeretnék veled valamiről.

-Húha, baj van?

-Attól függ.

-Mondd már, kezdek kíváncsi lenni.

-De kérlek ne legyél ideges... Oké ilyet nem kérhetek tőled.- elővettem a telefonomat, ahol megnyitottam azt a képet.

Jobe érdeklődve vette ki a kezemből a készüléket. Aztán meglátta, hogy mi vagy inkább kik vannak a képen, rögtön megváltozott a mimikája. A képen a barátnője szerepelt, ahogy éppen egy ismeretlen fiú arcát puszilja meg...

-Te sem ismered?- kérdeztem meg óvatosan.

-Nem... Viszont köszönöm, hogy szóltál.

-Várj, nem is vagy dühös?

-Inkább csalódott vagyok. Meg kell beszélnem vele a dolgokat. Mert lehet, hogy barátok, van, hogy én is megpuszillak téged, de ő tudja, hogy te ki vagy. Tegnap mentünk volna moziba, de lemondta, mert állítólag elfelejtette, hogy hivatalos valahova, gondolhatod, hogy mit éreztem. És ha jobban megnézzük a képet, akkor látjuk, hogy este készület, vagyis ott volt tegnap este, ahelyett, hogy velem ment volna moziba...- monológja végére rájöttem, hogy sok a kétszínű ember a világon, és ez a végtelenül kedves és törődő fiú nem egy ilyen embert érdemel maga mellé. Közben Jobe a karjaim köze fúrta magát, én pedig próbáltam szépen megfogalmazni mondandómat.

-Most próbálok, úgy fogalmazni, hogy senkit ne bántsak meg. Ez egy nagyon ronda húzás volt a barátnőd részéről, és ha az a fiú is tudta, hogy kapcsolatban van akkor miért csinált ilyet, mármint érted. Szerintem próbálj majd meg vele beszélni, hátha csak félreértjük a helyzetet.

-Este megpróbálom felhívni... Tényleg nem szeretnél itt aludni? Jude is itt alszik ma.

-Am ha szeretnéd, akkor itt aludhatok. Amúgy beszéltem a bátyáddal, mielőtt eljöttem hozzád, hogy ismeritek-e a srácot meg ilyenek, de azt mondta, hogy siet mert megint késésben van.

-Istenem mindig elkésik az edzésekről!- miután kimondta a mondatot, mintha megbánta volna úgy nézett.

-Várj... Milyen edzés?

-Gwen, figyelj van egy apró dolog, amit nem mondtam neked el, kérlek ne haragudj rám, csak had magyarázzam el.

-Igen?

-Nagyon megfogsz rám haragudni... Fhu, Jude egy igen híres focista és én is focizok... Jude itt Dortmundban, én meg jelenleg nem focizhatok a combom miatt, de én máshol focizok.- ez most ütött, de nagyot. Így már minden tiszta. Jude azért ment mindig valahova. Igazából instagramon csak Jobe-ot követem, de egyáltalán, nem jött le onnan nekem, hogy ő focizna. Jude profilját pedig meg sem néztem, még rá se merte keresni...

-Igazából több mint egy hónapja ismerjük egymást, és ezt az 'apróságot' elfelejtetted elmondani. Jobe komolyan? Nem bízol eléggé bennem.

-Nem, Gwen, errő szó sincs. Jobban megbízok benned, mint a többi barátomban.- lehet, hogy tényleg bánja a dolgot.

-Figyelj én most hazamegyek. Ez nekem most kicsit sok egyszerre. Ha van valami a barátnőddel, írj nyugodtan...

Ezzel azt akartam jelezni neki, hogy attól még, hogy kicsit csalódtam, nem fogom magár hagyni. Lassan sétáltam az utcán, mikor megéreztem, hogy könnyek marják a szememet. Na csak ezt ne... Gyorsabbra vettem a tempót, hogy véletlenül se sírjam el magam.

A panelház előtt álltam, és láttam, hogy egy velem nagyjából egyidős lány pár dobozzal küzd.

-Segíthetek azokkal a dobozokkal?- léptem mellé. Nem volt sok cucc nálam, így mindkét kezem szabad volt.

-Ah nagyon megköszönném. Most költözök be.

-Tényleg? Én itt lakok már egy jó ideje.

-Legalább már ismerek valakit. Az ötödik emeletre kell felvinni, és nagyon köszönöm a segítségedet.

Kimberly egy nagyon kedves lány. Egy emelettel lakik lejjebb, mint én. Miután segítettem neki felpakolni, beinvitált magához és megkérdezte kedvesen, hogy mi volt a bajom mikor odamentem hozzá. Nem bírtam lakatot tenni a számra és elmondtam neki nagyjából mindent. Úgy éreztem, hogy következmények nélkül elmondhatom neki.

Ha visszanézek, egy kisebb szerencsétlenség miatt mekkorát változott az életem...