Broken Boy | Billy Hargrove x Sofia +18

Tó

-Az egész világot feláldoznám érted, csak, hogy
újra boldognak lássalak! -mondta a kezeimet szorítva
-Késő. -suttogtam, zúgott a fejem
-Tudom. -felelte halkan

Sosem láttam még korábban ilyen kétségbeesettnek azt a szempárt, amibe beleszerettem.
Elengedte a kezem, lassan én is az övét, nagyon nehezemre esett, de elengedtem.
Az ujjaink még összeérnek, de egyre távolabb és távolabb sétált, mígnem már az ujjaink sem értek egymáshoz.
Megszakadt a szívem, darabokra tört.

-Minden rendben. -suttogta, könnyes lett a szeme, hiszen nem mondott igazat, semmi sem volt rendben

Bólogattam miközben folytak a könnyeim, néztem a távolodó alakját.

_________________________________

Reggel, rohanva-kapkodva készülődtem a könyvtárba.

-Elaludtunk! -ráztam Billyt

Egyáltalán nem volt jellemző rá, hogy ne keljen fel időben, de nem hibáztattam hiszen fél éjszaka fent voltunk, egymáshoz bújva beszélgettünk.
Megbeszéltük a történteket, és nagy nehezen megbocsátottam neki.

-Hány óra? -kérdezte álmos hangon, fel sem nézett
-Mindjárt fél nyolc. -kapkodtam magamra a ruháimat -Haza kell mennem átöltözni!

Felállt, nyújtózkodni kezdett, bement a fürdőszobába és fogat mosott.

-Sofia, kapd el! -dobta felém a camaro kulcsait -Két perc és kint vagyok. Indítsd be!
-Oké.

Meglepett, mert sosem engedi, hogy a kocsiját piszkáljam.

Beindítottam az autót, és vártam, pár perccel később kijött és beült mellém.

-Én vezetek? -értetlenkedtem
-Úgy tűnik. -vigyorgott és hátrahajtotta a fejét

Kicsit ideges lettem, mert úgy féltette azt az autót mintha a gyereke lenne.

-Sofia! Fék fék fék! -kiabálta -Jézusom, bele akarsz menni a seriffbe? -döbbenten nézett rám

Kicsit mókásnak találtam, mert szerintem bőven volt időm megállni, szerinte meg nem.

-Tudok vezetni! -nevettem
-Látom. -rázta a fejét
-Sofia, index basszus! -nézett rám
-Csak megkerültem, nem jött senki mögöttem!

Hopper vigyorogva rázta a fejét, mikor észrevette, hogy én vezetek.
Intett, hogy menjek csak.

-Na látod! -vigyorogtam Billyre
-Többet nem vezetheted! Nem, nem! -mondogatta halálosan komolyan

Bezzeg ha ő vezetett úgy mintha egy versenypályán lenne, nem kiabált, mellettem viszont annál inkább.
Vicces volt.

-Te csak pihenj! -legyintettem
-Sofia! Ne ne ne! -nyúlt a sebváltóhoz
-Jó, az enyém nem manuális, szoknom kell. -megvontam a vállam
-Úristen. -sóhajtozott és váltott helyettem -Ezt te nem tanultad?
-Nem. -ránéztem
-Az utat nézd! Jó akkor meg kell tanulnod, addig nem tudod milyen vezetni míg nem tudsz rendesen váltani!
Tedd be egyesbe, majd ki üresbe! -mondta ahogy a város központba értünk, és egy kisebb dugóba kerültünk
-Mi a szarért van itt ennyi ember? -mérgelődtem

Az én házamtól eljutni a munkahelyemig, vagy az iskoláig egyszerű, sosem kell várakoznom, na, de Hargrove házától muszáj a főútra kanyarodni ami ilyenkor tele volt, mentek az emberek dolgozni, a szomszédos városba.