What if...? - A másik út

1. év - Madam Hárpia

Nos az elalvástól tényleg nem kellett tartania, ugyanis megint nagyon korán fent volt. Magától.

Szobatársait nem akarta felkelteni, így csendben tevékenykedett. Erszényét és pálcáját magához vette, majd elhagyta a hálószobát. Leballagott a klubhelyiség központi részébe; egy pokróc – a pincében még a szeptember eleji időszak ellenére is kissé hűvös volt – társaságában letelepedett a hatalmas ablakhoz, aztán elővette tegnap elkezdett francia nyelvű kötetét és nekiállt azt folytatni.

Mikor augusztus közepén egy könyvet olvasva rájött, hogy az állatkerti kígyóval párszaszósága miatt tudott beszélni, kedvet kapott különböző nyelvek megtanulásához. Ez alatt nem csak a világ országainak és kontinenseinek nyelveit értette, hanem a csak a varázslóvilágban használtakat is. Amint gyökeret vert fejében a gondolat, rögtön elkezdett filózni azon, hogy mely nyelvjárásokat lenne érdemes elsajátítania.

Végül annál maradt, hogy az emberi beszédnyelvek közül franciát – ezt a mugli iskolában már tanulta, így nem kellett az alapokról kezdenie; és oroszt – ebben Anastazia segítségét fogja majd kérni; valamint a spanyol, olasz és japán hármasból választ majd még ha az előző kettőt megtanulta.

A varázslények kommunikációs fajtái közül a kobold, sellő és sárkány nyelveket szemelte ki. Felvetült benne ugyanis, hogy a hatalmas tűzhányók hasonlóan kommunikálhatnak mint kisebb rokonaik, a kígyók. Ebben azonban nem volt biztos, így elhatározta, hogy a hétvége folyamán keres egy tanulmányt a könyvtár Legendás Lények részlegén.

Ezen való töprengéséből léptek halk nesze zavarta fel. A férfi háló lépcsője felé pillantott, és észrevette Myron Peakeset, ahogy a fiú éppen felér annak tetejére. Myron is kiszúrta őt, majd hosszú lépteivel odasétált hozzá.

- Hogyhogy ilyen korán itt vagy? – nézett az elsősre.

- Ezt én is kérdezhetném – pillantott fel Harry a magas negyedikesre.

Ezzel egy majdnem két órás beszélgetés vette kezdetét, csak a reggelizni igyekvők tömege – na meg Draco Malfoy megjelenése – szakította ki őket az érdekes társalgásból.

- Lemegyek Hagridhoz, a vadőrhöz egy kicsit – jelentette ki szőke barátjára nézve, azzal felemelkedett a Mardekár asztalától.

- Nem eszel előbb valamit? – nézett rá a szemben ülő Myron.

- Kérdésedben benne van a válasz – kacsintott a felsőbb évesre – Nem vagyok éhes. Az a tea bőven elég volt – mutatott üres bögréjére.

Draco, Myron és még Theodore is kétkedő pillantást vetett rá, de szó nélkül hagyták elmenni. Amint a sebhelyes elhagyta a nagytermet, Elysia szállt le a Mardekár asztalához...

- Oh, Harry – nyitott ajtót öt perccel később az óriás – Ilyen gyorsan megkaptad a levelet? – mosolygott le az elsősre.

- Levelet? – kérdezett vissza Harry összehúzott szemöldökkel.

- Megírtam neked, hogy ha kedved tartja, gyere le ma hozzám...

- Hát, valószínűleg elkerültük egymást. Magamtól jöttem le – magyarázta a bozontos férfinak.

- Oh, rendben. Gyere csak be – invitálta be a kunyhó szerű lakásába a gyereket.

Harry egészen ebédidőig ott maradt Hagridnál. Rengeteg mindenről beszéltek, sokszor csapongtak a témák között. Délben végül elbúcsúzott félóriás barátjától, és egy udvariasságból elfogadott, ehetetlen süteményekkel telepakolt csomaggal tért vissza a kastélyba.