Mindvégig! Bakugou x OC

10.rész

Azon a napon, még este felkeltem a kórházban majd Keigo hazavitt engem. Út közben senki nem szólalt meg, otthon se vacsora közben, még egy jó éjt sem hangzott el köztünk. Tudta hogy ha Shigarakoról kérdezek akkor szomorú leszek. Lehet hogy gonosz, de egy teljes éven át vele voltam mivel nem tudtam hogy hova illenék be. Az éjjel nem is tudtam aludni, csak az osztályra gondoltam, már a telefonomat se merem megnyitni és streamelni sincs kedvem, ezért kimentem sétálni az utcára. Meglátogattam Toya sírját is és raktam bele friss virágot is amit még otthonról hoztam. Indultam vissza haza majd dőltem be az ágyamban viszont nem aludtam el. ,,Vajon most mit gondolhat rólam az osztály? Biztos vagyok benne hogy most gyűlölnek engem amiért nem mondtam el nekik.,,  Órára nézve már elmúlt hajnali 4 is. Túl sokáig néztem majd elnyomott az álom. 

Arra készültem hogy lesz iskola ezért csak 2 órát bírtam aludni. Lementem konyhába majd leültem a pult elé.

-Ohayo, Mia!-vette le köntösét Hawks.

-Ohayo, Keigo!-ásítottam egy nagyot.

-Egy kicsit azért aludhattál volna. Itt a reggelid!-rakta elém a tányért.

-Köszi.-mosolyogtam halványan majd fogtam hozzá a palacsintához.

-A U.A. felhívott.

Itt megálltam az evéssel és néztem a tányéromat.

-Mit mondott?-folytattam reggelimet.

-Azt hogy a mai tanítás elmarad, de holnap már menni kell.

-Értem.

-Illetve a tegnapi dolgok. Nos, mi történt a kristályban?

-...Láttam a barlang őrzőjét, illetve mellette még egy férfit. Mondták nekem hogy, "Mi vagyunk a szüleid" és el is tűntek.-sóhajtottam el.

-Értem... Akkor eljött az ideje. Készen állsz?

-Igen.-fordítottam felé fejemet.

-Nos, akkor menjünk a nappaliba.-állt fel és vonult el.

Követtem majd egymás mellé ültünk szembe egymással.

-Hallgatlak.-mosolyodtam el halványan.

-Öhm, tehát!-köszörülte meg torkát, majd felált és keresni kezdett valamit.

-Mit keresel?

-Anyád képessége az volt, hogy emlékeket és átkokat zárhatot be kristályokba. Á, meg van!-tartott a kezében egy világosabb kristályt mint a többi.

-Tehát, azok az emlékeim?

-Igen, dőlj hátra és lazulj el.-állt elém.

Elfordultam fekvő helyzetbe majd lehunytam a szememet.

-Kiold!

------

Kinyitottam a szememet, egy konyhában voltam ahol egy kisgyerek színezett a földön, a férfi akit láttam tegnap meg újságot olvasva szürcsölte a kávéját.

-Szívem, jó hírem van!-rohant be az anyám.

-Mondjad.-rakta le az újságot.

-Kislányunk lesz!

-Wáo, ez csodálatos!-állt fel a férfi majd ölelgette meg anyámat.

-Csak egy baj van vele, de nem Haru előtt szeretném ezt mondani.-suttogta fülébe.