Korkülönbség

34 fejezet (kicsit 18+)

*Britani szemszögéből*

Az elmúlt négy hónap érdekes és fájdalmas volt. Végig mentem a bizonyos gyász szakaszokon majd elengedtem Szebasztiant. Mike mesélte hogy mióta vissza ment külföldre nem is kommunikál a családjával. Elmenekült.

Most hogy vége a karácsonyi őrületnek. Aminek szerintem senki nem örül jobban mint én.  Azon kevés emberek közé tartozom akik utálják a karácsonyt. Idén pedig pláne a hátam közepére sem kívántam mert úgy terveztem hogy Szebasztiannal fogom tölteni az idei karácsonyt. És ki tudja ha ez így történt volna lehet hogy az ünnepet is megszerettem. De nem így történt szóval ez az ünnep számomra még mindig az utált dolgok listáján van. Na de mivel már nem karácsony van így most éppen Dani szilveszteri házi bulijára készülök.

Már november elején megterveztük a bulit. Tegnap este itt aludtam Daniéknál. Éppen a sminkemet csinálom amikor Dani anyukája bejön a szobába.
-Mi elmentünk Britani! Vigyázz kérlek a fiúkra! Tudod hogy milyenek nehogy valaki megsérüljön miközben az asztalon táncolnak vagy ilyesmi! Érezzétek jól magatokat! És amúgy nagyon csinos vagy!-mutat a fekete csillogó szoknyás egybe ruhamra.
-Koszonom szépen! És rendben vigyázzok a fiúkra csak mint mindig!
Dani anyukája dob egy puszit majd elmegy. Nem sokkal később hallom ahogy elhajtanak.
-Na mivan szép lány? Anyám megmosta az agyad?-vettodik be a tükör melletti ágyba Dani.
-Ki bizony! Azt a parancsot kaptam hogy vigyázzak rátok!-nevetek fel.
-Csak mint mindig második anyu!
-Ez pontosan hetedik óta így van!
-Ja! Hetedik nyolcadikban mindig csórtam a kajád meg a piád! Sőt emlékszem mindig hozztál nekem csokit!
-Láttod már akkor elkényeztetelek!
Kinyújtja rám a nyelvét majd felpattan és elindul az ajtó felé.
-Kapkod magad muter! Fél óra múlva jönnek a többiek!
-Igenis kisfiam! Mingyart kész vagyok!-nevetek. Mostanában már ilyet is tudok. Nevetni. Érdekes. Nagyon sok időre elfelejtettem milyen is ez. De mostmár minden rendben. Bazdmeg Szebasztian. Túl vagyok rajtad. Gecire túl léptem rajtad.

Már 11 óra van. Nem sokára át lépünk a következő évbe. Éppen a nappaliban táncolok pár régi osztálytársammal amikor valaki mögém simul és megfogja a derekam. Felveszi a csipommel a ritmust. Konkrétan összeolvadunk tánc közben. Ekkor elgondolkozom hogy ki is lehet az. Ezért megfordulok. Ekkor meglátom. És feltörnek az emlékek hogy mennyire szerelmes voltam akkor. Nem tudom hogy az alkohol teszi e de abban a pillanatban mikor ez a sok emlék feltör belőlem megcsókolom Leont. Igen Leont. A srácot akibe hetedikben halálosan szerelmes voltam. Szerettem és egy részem mindig is szeretni fogja. Hiszen egy éven keresztül rajongtam érte de ő nem viszonozta. Majd nyolcadikban ő futott utánam. És most itt vagyunk Dani nappalijában egymás karjában csókolózva.
-Britani! El sem tudod képzelni mióta erre vártam!
-Hat szerintem titkon én is!
-Gyere be velem a mosdóba!-kacsint rám.

Tudom hogy miért hív be magával. Tudom hogy azt akarja. De nem érdekel. Csináljuk. Nem vagyok már szűz így nem itt és most fogom elveszíteni. Egy pillanatra eszembe jut Szebasztian. Majd utána a Szebasztian iránt érzett gyűlöletem.

Pár perc múlva eltűnnek a ruhadarabok. Leonra felkerül a gumi és megtörténik. Más mint Szebasztiannal. Leon nem kímél annyira. Döfései erősek amik miatt elég hangos vagyok. Szájával fogja fel nyögéseim mondjuk nem mintha a hangos zenétől bárki is meghallana. Egy óra múlva megszólalnak az újév jellegzetes hangjai. Én pedig a fürdőszoba szőnyegen Leonnal szeretkezve lépek át az új évbe.
Bazdmeg Szebasztian. Ennyi teljesen túl vagyok rajtad.