Karácsonyi történetek

🎄 Cím nélküli történet 3 🎄

Sok legenda kering a Télapóról és az északi sarkról. De a nagy igazság hogy a Télapó műhelye nem ott van ahol a legendák mondják. Azt viszont hogy hivatalos helyett meg mondjam sajnos nem lehet ugyanis titoktartási szerződést kötöttem. Erről a helyről azt kell tudni még hogy itt a manók élete nem olyan fenékig tejföl ahogy azt mások gondolják. Nap mint nap nehézségekkel kell meg küzdeniük, és ebben a Yetik segítik őket ( nem tévedsz ez a hely nem a Himalájában van ők csak hogy is mondjam.. vendégmunkások).  De hogy mik azok a nehézségek? A manók munkáját általában lidércek, trollok,  koboldok,  stb nehezítik meg. Ebből az utóbbi kategória igen nagy gondokat okoznak a manók számára. A koboldokról még azt kell tudni hogy amennyire idegesítőek olyan ravaszak is. És nap mint nap boszantják a manókat.
Zokni és Bugris pont a következő csínyen törték a fejüket. Ép a műhely azon részén voltak ahol az édességek gyártoták. Bugris egy hatalmas zsákott vonszolt magával. Nagy nehezen sikerült be jutniuk a raktár részbe.
- Biztos vagy benne hogy ez jó ötlet?- Kérdezte Bugrist sutogva a barátját.
- Persze!- válaszolt neki Bugris- Olyan biztos ahogy én most előted állok. Amúgy is alig vártam az alkalmat hogy használjam ezt a fajta tündér port.- Majd magában nevetett. Majd bele öntötték az egyik zsákba és amilyen gyorsan jöttek olyan gyorsan távoztak.
Walter aki egy tehetséges cukrász manó volt ép most készült el az izlandi zuzmos sütivel. Az illata remek volt és mivel jól is nézett ki ezért hatalmas boldogságot érzett.- Remélem majd a főnöknek is ízleni fog - gondolta magában. Ebben a pillanatban kopogtatott Huba. A rénszarvasok  pásztora.
- Üdvözlöm uram!- Köszönt udvariasan Walter.
- Szia Walter! - Üdvözölte az idősebb manó.- Mond csak Arthurt hol találom?
- A fiatal manó egy kis hezitálás után válaszolt.
- Fent van az emeleten!
- Köszönöm szépen!- És azzal a lendülettel el is indult a barátja felé. - Szia Arthur!- Köszöntötte barátját.
- Szia Huba!-  És az arcán látszott hogy egészen meg van lepődve.- Valami baj történt? Nem sokszor szoktál a cukrász műhelyben meg látogatni!- Tette meg ezt a meg állapitás
- Hát van egy kis  baj!-  Kezte egy kis aggodalommal.- Szóval - kezdte a mondandóját - miután oda adtam a rénszarvasoknak az izlandi zuzmot furcsán kezdtek el viselkedni. Például Rudolf meg ilyedt a saját órától mert azt hitte hogy életre kelt. Villám tényleg azt hiszi magáról hogy egy villám a többit meg nem is merem mondani. És még nem jöttek helyre ami nagy baj mert ma van karácsony.
- Hmmm... Vajon mi okozhatta??- Kérdezte érdeklődve Arthur
-Az izlandi zuzmo!- Állapitotta meg Huba
-De mindig szoktál nekik adni minden nap.
-Igen tudom-Válaszolta Huba-  de tudod hogy a miénk elfogyott és tőled kellet hogy kölcsön kérjek. Talán abban volt valami. Meg nézhetem??
-Persze.- Válaszolta Arthur ezek után hátra mentek a raktárba és meg nézték az izlandi zuzmot amiből Arthur adott Hubának hogy meg őrizze a rénszarvasok egészségét. Huba bele szagolt a zsákba.
- Ajjaj!- Kiáltott fel- Ebben a zsákban bolond tündér por van!- Tette meg a meg állapítást. –Most mit csináljunk?? Ma van karácsony napja és a rénszarvasok nem tudják húni a szánt mivel a tündér por hatása tartos.
- Van ennél nagyobb baj is főnök! – Szólalt meg Walter a háttérből és egy pici féelem érzödött a hangjában. – Ebből a zuzmoból csináltam a süteményeket amik oly nagy sikert aratott.
-Akkor most már értem hogy miért van kavalkád az egész gyárban.-Mondta egy harmadik manó
Egyszer csak hangos nevetést hallotak oda kintről. Mindannyian kimentek hogy meg találják a hang forrását. És a raktár háta mögött két kobolt oly annyira nevetek hogy már bele sajdult a hasuk.
-Láttod mondtam hogy meg éri ennél jobb ötletem nem is lehetett volna.- Mondta bugris néha a nevetéstől bele röfögve egy egy mondatba.
-Szóval ti voltatok!- Kiáltott fel Huba dühösen- Ezért még nagyon meg bánjátok!
-A két kobold menekülni akkart de a dühös manok körbe fogták őket.
-Szóljatok gyorsan szoljatok a Yetiknek – Mondta arthur a többi manónak.
-Ne ne kérjük ne!- Könyörgött a két kobold
-Akkor hozzátok helyre amit el rontotatok-Mondta Huba mérgesen-
-De hogy? A bolond tündér por hatását csak ezüst fenyő rügy szörp szüneti meg. És nekünk nincs olyanunk.-Válaszolt Bugris mint akinek lenne egy kis előnye hol ott tudta jól hogy nincs semmi esélye.
-Kivéve azt a készletett amit a  nyáron loptunk el-Mondta Zokni idegesen. Mire Bugris megütötte mérgesen Zokni karját.
A két kobold félóra múlva egy hatalmas nagy fenyő fa tövében ásta ki az általuk ellopot, és eldugott fenyő szörp készletett. Szerencsére két manó vezetésével még időben helyre tuták hozni a karácsonyt. És mindenki békésen ünnepelhetett.