Elveszett mesék Tarjánban // Bungou Stray Dogs fanfiction

Az új osztálytárs

Szeptember van. Megindul egy újabb tanév. Chuuya Nakahara, a Bolyai egyik kiemelkedő tanulója izgatottan lépett be a tanterembe. Remélte, hogy a tizedik osztály is pont olyan jó lesz, mint a kilencedik. A legjobb (és talán egyetlen) barátai Józsi és Zétény voltak. Ők hárman voltak az osztály stréberei; előző évben minden tantárgyból dicséretet kaptak, mindig tökéletesen volt elkészítve a házijuk, és persze volt egy közös klubbuk: Az intelligensek klubja. Ez volt az okoskák legális, befogadó szervezete. Chuuya imádta a sulit, de nem számított arra, hogy az új tanévben nagy fordulatot vesz az élete...

A terembe érve Chuuya leült a helyére, és várta a barátait. Mindenki más kis csoportokban beszélgetett.

-Üdv újra, Chuuya-kun! – szólította meg Józsi, ahogy ő is beért a terembe.

-Szia Józsi-kun! Milyen volt a nyarad? – kérdezte Chuuya, aztán hosszas beszélgetésbe kezdtek, amíg Zétény be nem ért.

-Sziasztoook! Mizu veletek? Idén is áll még a klubbunk? Nem hiszitek el mi történt velem! – szólalt meg a hátuk mögül Zétény. Ő volt a csapat beszédes tagja.

-Á, szia, Zéti-kun! Mesélj, mi történt veled? – kérdezett vissza Chuuya.

Egy kis idő elteltével, mikor a három fiú már helyet foglalt az első padban, a terem ajtaján belépett egy idegen gyerek. Magas, barna hajú volt, a karját és nyakát elavult kötszer borította. A földet bámulta, miközben leült egy üres padba.

-Ki ez? – kérdezte Zétény.

-Nem tudom, őt eddig nem láttam – válaszolt neki Chuuya.

-Lehet, hogy egy új osztálytárs? – találgatott Józsi.

-De izgi! – kiáltott fel Zétény. Ő mindig nyitott volt az új kapcsolatokra, szeretett új embereket megismerni.

Pár perc múlva becsengettek, majd a terembe lépett az osztályfőnök, Mori-sensei.

-Szervusztok! Remélem örültök az új tanévnek, mert idén is sok izgalmas dolog vár rátok. Sok megbeszélnivalónk van, úgyhogy kezdjük is el! Idén lett egy új osztálytársunk, Dazai Osamu. Gyere, Dazai-kun, mutatkozz be!

Dazai kissé félve ment ki a sok idegen elé.

-Sziasztok! Dazai vagyok, 16 éves. Szeretek barátkozni, meg szeretem az irodalmat és az informatikát, meg talán a matekot is. Otthon a családomon kívül van egy cicám, Makréla – itt elgondolkozott, hogy mit mondhatna még, de végül semmi érdekes nem jutott az eszébe (vagy olyan ami a többiekre tartozna) – remélem jól kijövök majd mindenkivel.

Visszaült a helyére.

-Köszönjük, Dazai-kun. Majd a többiektől kérj segítséget az eligazodásban! – mondta Mori bácsi.

-Rendben, köszönöm, Mori-sensei!

-Térjünk is rá a többi dologra. Lediktálom az órarendet, aztán megkapjátok a könyveket.

Az első óra végén Chuuya odasétált az új fiúhoz.

-Szia! Chuuya vagyok. Szeretnéd, hogy körbevezesselek? – kérdezte kedvesen.

-Szia! Igen, azt megköszönném.

Elindultak a folyosón. Chuuya minden teremről mesélt neki valamit, ha mást nem, csak annyit, hogy milyen tantárgyat tanítanak ott. Dazai élvezte a kis túrájukat.

-Dazai.

-Igen?

-Még az óra elején említetted, hogy szereted a matekot. És hát nekem, meg még két barátomnak, majd ők is bemutatkoznak. Tehát hármunknak van egy ilyen klubszerűsége, és ha szeretnél, persze nem muszáj, csak ha akarsz, akkor csatlakozhatsz. Az a nevünk, hogy Az intelligensek klubja. Ilyen menő dolgokat szoktunk csinálni, mint például Rubik-verseny, meg segítünk egymásnak a leckében meg ilyesmi. Tehát, szeretnél csatlakozni? – ebből a hosszú monológjából tökéletesen ki lehetett venni, hogy Chuuya sok mindenhez ért, de a kommunikáció nincs köztük. Ez Dazainak is feltűnt, és aranyosnak találta, ahogy az alacsonyabb próbál neki magyarázni, de persze nem gúnyolta ki. Az nem az ő stílusa.