Lassan tipegek az ajtó elé, de túlságosan félek, hogy ki lesz mögötte. Annyi álmatlan éjszaka után végre kiderül, ki a franc ölte meg a szüleimet. Az ajtó kilincsét lassan lenyitom, és benézek a szobába, ahonnan először a vér büdös szaga csapja meg az orrom. A helyiség üres, senki sem tartozkodik itt, csak a fotel előre hátra mozgása zavarja meg a csendet.
- Az előbb még itt volt.-lép mellém a nagynéném, Clara.- Annyira sajnálom Ana!-mondja lassan de kimérten, majd hirtelen a fejemhez tartja fegyverét. A pulzusom felgyorsul a levegőt egyre szaporábban veszem, most meg fogok halni, rimánkodom magamba.
- Anastasia!-hallok egy éles hangot- Anastasia!-ismétlődőtt az ismeretlen hang, majd egy fülsüketítő hangra riadtam fel, így is bele telt pár másodpercbe mire fel fogtam, hogy hol vagyok. A levegőt még szaporán vettem, mintha pánikrohamom lenne, vagy ilyesmi. Nem először törénik ez velem, amikor megtaláltam apámat a saját vérében feküdni, pánikrohamot kaptam. Azt hittem én is meghalok, de csupán az agyam játszik velem. 11 éves voltam, azóta küzdök pánikrohammal.
- Megint elaludt az órámon.- mondta valaki rimánkodó hangon ,majd lassan felnéztem, mire az irodalom tanár vádaskodó arca tárult elém.
- Sajnálom.-nyöszörögtem ki, de a gondolataim egész máshol jártak.
- Következő órán maga fog feleni Shakespeare műveiből.-hangzottak szavai.
- Értem.-válaszoltam, egyszerűen, majd összepakoltam a cuccaim, felálltam a székemből, és kisiettem a teremből.
Amint kiléptem a teremből beleütköztem egy fiatal srácba, aki talán 2 évvel lehetett idősebb nálam, de ekkor a földre zuhantam, ő viszont csak bután állt felettem. A tankönyveim egyre messzebb sodrodtak tőlem, és idegeségembe a földre csaptam.
- Bazdmeg, bazdmeg, bazdmeg, bazdmeg- ordítottam mire a srác felvettemi a könyveim, és a kezemnél fogva lassan felsegített.
- Megsérültél?-kérdezte túlságosan kedvesen az előbbi kiborulásomhoz képest.-most először néztem meg jobban, de meglepetésemre, egyáltalán nem nézett ki rosszul. Mély kék szemei az enyémeket kereste, majd lazán szőkés barna hajába túrt. Lenéztem a kezeire amik elég kidolgozatnak tűntek, de ennek ellenére a dühöm csillapíthatalan volt.
- Bazdmeg nem tudsz figyelni?- inkábbb köptem mint mondtam ezeket a szavakat, egyenesen a jóképű srác szemébe.
- Ne haragudj új vagyok itt.-húzta fél mosolyra a száját. Gyönyörű mosolya volt, de haragudtam rá, haragudtam az idióta irodalom tanáromra, és úgy mindenre és mindenkire. Mielőtt bármit is mondhattam voln, hiretlen az igazgató lépett mellénk.
- Mr. Kingson, örülök, hogy megismerhetem.-hangottak az igazgató szavai, majd a kezét nyújtotta a srácnak. A srác kedvesen kezet rázott vele, de az igazagtó folytatta.- Látom már megismerkedett az egyik diákjával.
A szavak hallatán a lábaim elkezdték felmondani a szolgálatót.
- Igen volt szerencsém.-mosolygott rám a tanárom? Majd az igazgatóval elsétáltak a folyosón én pedig ott maradtam reszkető kezekkel, és labilis lábakkal.
- Istenem Ana mi van veled?-csatlakozott hozzám a legjobb barátnőm, Rachel majd átnyúlt a vállam felett.
- Láttad az előbbit?-néztem rá csalódottan, majd probáltam leállítani a lábaim remegését.
- Sajnos.-próbált szomorú lenni, de láttam rajta,hogy nevetni akar. Érdekes volt de nem firtattam. Elértünk a szekrényemhez, és gyorsan beleraktam, majd kivettem pár füzetet.
YOU ARE READING
Oly közel, mégis oly távol....
Romance- Anastazia, amikor a közeledbe vagyok nem bírok magammal.-nézett mélyen a szemembe, majd egyre közelebb lépett hozzám, neki álltam hátrálni, de elértem a szekrényt, innen nincs menekvés gondoltam magamba. - Mégis mit csinálsz?-kérdeztem akadozva...