Pioneer |Ushiwaka × Reader - Befejezett|

nine

A délutáni edzésre kicsit nehézkesen mentem le. Bealudtam az ebéd után és Wakatoshi keltett fel, ugyanis menni kellett. Miután megmostam az arcomat és kicsit kijózanodtam, már mentünk is le az edzésre. A cuccaimat és a kis mappámat is magamhoz fogva léptem ki a júliusi melegbe. Tüzelt a nap és égette a bőrömet is, ahol érte. A napszemüvegemet a szememre toltam, arra az egy percre, míg a csarnokba nem érünk. Az A csarnokba lépve, meg is láttam a Karasunot, ahogy futkosnak bent. Sugawara szólt rájuk, hogy ne csinálják, mert bármelyiküknek baja lehet. Elvéve róluk a tekintetem, a saját csapatommal foglalkoztam. Mikor lepakoltam, akkor láttam, hogy Kuroo Tetsurou jön be a csarnokba, holott az ő csapata nem ide volt kiírva.

  – Bocsi, hé – kiabálta túl a Karasuno és a Johzenji hangoskodását – Kisebb megbeszélés van a vezetőknek, emiatt is lettek nyitva hagyva a csarnokok. Max egy fél óráról van szó, addig mindenki viselkedjek. Apa üzeni – bólintott, majd ment is tovább.

  – Akkor addig iszom egyet – állt fel Semi a padról, majd elindult kifelé az automatákhoz.

  – Várj, hozok én – álltam fel azonnal és felé fordultam – Te melegítsetek be addig, így nem fog még ezzel is elmenni az idő, ha megjönnek az edzők.

  – Hozol nekem is? – nézett rám Shirabi kérően.

  – Kell még valakinek innivaló az automatából? Maximum ötöt tudok elhozni – néztem végig a csapatomon.

Tendou felemelte még a kezét, így három embernek kellett csak. Semi adott rá pénzt, így a kezemben tartott papír és aprópénzzel, kisiettem a csarnokból, hogy innivalót hozhassak nekik, ím ők bemelegítenek. A szálláshoz közel köszöntem Sakusanak és Komorinak az Itachiyamaból és miután aranyosak voltak és előre engedtek az ajtónál, egyből mentem aza automatákhoz. Hála égnek meg szoktam jegyezni, hogy mit isznak a srácok legtöbbször, így el is kezdtem kiválasztani az innivalójukat. Semi volt annyira aranyos, hogy azt mondta, vehetek egyet magamnak is, amiért elmegyek nekik érte. Először nekik vásároltam és le is tettem az innivalókat a mellettem lévő asztalra. Mikor a sajátomat akartam volna megvenni, éreztem, hogy valaki mögém áll, valószínűleg arra várva, hogy végezzek.

  – Áhh! A menedzserlány! – szólalt meg egy ismerős hang, így hátra fordultam. Ott volt mögöttem az a Johzenjis fiú, akinek piercingje volt – Szia!

  – Szia – biccentettem – Nem kéne a csarnokban lenned?

  – Megszomjaztam, így eljöttem én is innivalót venni! – nevetett. A Karasuno mellett, még a Johzenji volt az a csapat, akikkel egy csarnokba voltunk osztva, amikor csapatos edzés volt – A csapatodnak viszed ezt a sok innivalót?

  – Igen – bólintottam és előre is fordultam, hogy megvehessem magamnak a sajátomat.

  – Meghívhatlak valamire? – állt mellém, így ismét bekerült a látószögembe.

  – Nem kell, köszönöm – utasítottam őt vissza.

  – Na, kérlek! A szép lányok megérdemlik, hogy hűvöset igyanak ilyen melegben! – mosolygott.

  – Ne haragudj meg... – fordultam felé kérdően, ugyanis nem tudtam a nevét.

  – Terushima! Terushima vagyok! – mutatott magára nevetve.

  – Terushima – fordultam felé teljesen – Ne haragudj meg ezért, de nem hagynál békén?

  – Miért? – pislogott nagyokat – Tökre megismernélek! Elég rossz csak látásból nézni téged – keseredett el.

  – Megtennéd, hogy nézni se nézel a távolból? – néztem rá elképedve teljesen.

  – Akkor ne húzz fel ennyire rövid nadrágot – vonta fel mosolyogva a szemöldökét.