Pioneer |Ushiwaka × Reader - Befejezett|

twelve

Wakatoshival, Tendouval és Semivel mentem el reggelizni. Kicsit megfagyott a hangulat a reggeli beszélgetés miatt, viszont egyikőnk se mondott rá semmit sem. A srácokkal beszélgettünk, még akkor is, amikor már enni kezdtünk. Én nem hoztam most sok ételt magammal, ugyanis nem voltam annyira éhes. Ehelyett folyamatosan Toorut néztem és azt, hogy ő mikor fog végezni. Iwaizumival voltak kettesben és időközben Hanamaki is csatlakozott hozzájuk. Tényleg elég hamar végeztem és utána nem csináltam mást, csak vártam az unokatesómat.

  – Nem eszel többet? – kérdezett rá Semi.

  – Nem, most elég volt – bólintottam, amint visszaértem abból, hogy visszavigyem a tálcámat.

  – Elég keveset ettél. Jól vagy? – kérdezett rá felvont szemöldökkel Tendou.

  – Persze – pislogtam.

  – Én éhen halok. Kell még kaja! – sóhajtott fel a vörös hajú, majd felállt, hogy visszamenjen még szedni magának.

  – [Név] – állt meg az asztalunk mellett hirtelen Tooru, majd biccentett egyet az ajtó felé. Egyedül volt.

  – Elmegyek kicsit beszélgetni Tooruval – álltam fel az asztaltól.

  – Játszhatok a farmon? – kérdezett rá azonnal Wakatoshi, ahogy felnézett rám.

  – Tessék – nyitottam fel a telefonom, majd beléptem a játékba és egyből odaadtam neki.

Tooru fintorgott egyet, majd szó nélkül vissza vissza a tálcát. Jómagam követtem őt és miután visszavitte, kiléptünk az udvarra.

  – Istenem, ezt a meleget – sóhajtott fel frusztráltan, ahogy feltolta a szemére a napszemüveget.

Haja (mint mindig) tökéletesen be volt állítva, a melegítőszettje most is jól állt neki és a parfümje illatát is hamar megéreztem.

  – Kérsz? – tartotta felém a rágót, amint az imént vett ki a zsbeéből.

Megráztam a fejemet, ő pedig visszahúzta a karját és bevett egy szemet.

  – Üljünk be az előtérbe – javasolta, majd elindult befelé.

Jómagam követtem őt, sőt. Igazából mögötte totyogtam, amit ő hamar észre is vett, így lelassított, majd elkezdtem mellettem sétálni. Nem beszéltünk, míg beértünk az előtérbe. Bent ő azonnal ment az automatához, majd elkezdte nézegetni a kínálatot. Én leültem az automata melletti fotelba.

  – Mit kérsz?

  – Nem kell semmi, köszönöm.

  – Jó, akkor narancs – kezdte el bedobálni a pénzt az automatába.

  – Néha olyan jó lenne, ha egy suliba járnánk – suttogtam elszontyolodva.

  – Akkor már te járj hozzánk. Be nem teszem a lábam a Shiratorizawaba – fintorgott, majd feltolta a napszemüveget a fejére. Pár kósza tincse a homlokára hullott – Pont van még – nézett az automata üveglapjára, ahol volt még narancsos innivaló.

  – Jó lenne, ha mindig ott lennél velem...

  – Hé – nézett rám és egy pillanat alatt aggódó lett a tekintete. Lenyúlt a kezével, megcirógatta az arcomat, majd sóhajtott egyet – Mindig itt vagyok, ugye tudod?

  – Persze, hogy tudom – pillantottam oldalra.

Mikor kiadta az automata az innivalót, ő az üvegasztal szélére tette, majd odalépett hozzám, megfogta a karomat, felhúzott és azonnal megölelt. Az arcom belenyomódott a mellkasába és azonnal megéreztem kellemes illatát. Ő átvezette a kezét a vállamon és ott ölelt magához, majd adott egy puszit a fejemre.