A csókunk után Elijah is kiment, így gyorsan le zuhanyoztam és felvettem a Rebekah-tól kapott ruhákat,majd elindultam le a földszintre,ahol a Mikaelson testvérek beszélgettek.Amikor hallották lépteim,egyszerre kapták felém a fejüket.
-Köszönöm a segítséget és a ruhát...én akkor mennék is.-értem le a lépcső aljára,majd elindultam volna ki mikor Elijah utánam kapott.
-Láthatlak még viszont?-nézett bele a szemeimbe szomorúan.
-Nem Elijah...-néztem Hayley-re majd vissza a férjemre.-Te már máshoz tartozol és nem akarom hogy nekem vagy a falkámnak köze legyen a Mikaelson-okhoz.Se most,se később.-felnéztem, hogy vissza tudjam nyelni a könnyeim és ekkor vettem észre a fejünk fölött a fagyöngyöt.-Legyen számodra ez a búcsú karácsonyi ajándékom az új életedhez.-s viszonoztam az előbbi csókot,amibe vagy 3 percig mélyen és érzelmesen bele feledkeztünk.Elszakadva tőle, éreztem hogy újra ellepték az arcát a könnyek,s hogy ne sírjam el magam én is; minden szó nélkül és szív fájdalommal otthagytam őket és elindultam a bátyámmal vissza a mocsárba.
Haza felé menet éreztem hogy olyan mintha olomba öntötték volna a testem oly nehezen mentem.Oliver bátyám nem szólt semmit,de jobbnak is láttam ezt így. Éppen ki léptünk az erdő felé,amikor egy gyermek sírásra lettünk figyelmesek és hogy az erdőt elöntötte a vér szaga, ezért átváltozva arra vettük bátyámmal az irányt.Amikor oda értünk; 3 vámpír vette körbe a kismamát aki utolsó erejével próbálta a gyermekét védelmezni és mielőtt a vámpírok tehettek volna bármit már halottak voltak.Vissza változtunk és oda léptem az asszonyhoz.
-Kö...szönöm..-vette a levegőt egyre nehezebben.
-Ne aggódj,elviszünk egy biztonságosabb helyre és be gyógyítjuk a sebeid.-néztem rá biztatóan.
-Nekem már késő...de kérlek a lányomat,neveld fel sajátodként.-kérte tőlem az anya sírva.Némán bólintottam.-Nincs még neve...-
ESTÁS LEYENDO
°~Az Örök Kötelék~° /Elijah ff/ Befejezett ✅
FantasíaA szerelem furcsa dolog. Boldog leszel tőle, aztán szomorú. Olyasmiket is megteszel, amiket azelőtt sosem tettél volna meg. ❤️