A maffiafőnök titka

13. rész

Megérkeztünk a házhoz, a kapuk automatikusan kinyíltak előttünk. Kristian behalytott a mélygarázsban amiben már volt egy matt fekete Lamborghini Huracán, egy arany-fehér Rolls Royce Phantom, és amivel Kristian vissza hozott engem az egy 2018 Bentley Continental GT volt. Én csak álmodozhatok ilyen kocsikról nekem ilyenekre nincsen pénzem, Kristian nagyon szerencsésnek érezheti magát, hogy ilyeneket megengedhet magának. Bár ha nekem lenne ennyi pénzem biztosan vennék magamnak egy motort, és csináltatnék még egy pár tetoválást, meg ugye persze ruhákat vásárolnék. Ha így bele gondolok nem is lenne olyan rossz a maffiába tartozni. Amit az előbb tettem azzal a férfival nem bántam meg, és ha valamelyik szerettemet bántja valaki ugyan ez a sors vár rá. Bármit megtennék azért, hogy megvédjem a hozzám közel álló embereket. Erről jut eszembe ma megemlítem Kristiannak, hogy ma elmegyek és meglátogatom Emmat, már nagyon hiányzik, és már nagyon el akarok menni vele bulizni.

- Elizabeth? - szólított meg Kristian és vissza húzott a valóságba. Amíg én magamban gondolkodtam már réges rég a mélygarázsba voltunk. Tudni kell rólam, hogyha elgondolkozom valamin akkor azt annyira komolyan veszem, hogy kizárom a külvilágot.

- Igen Kristian? - felé fordítottam a fejem és mosolyra húztam a szám

- Min gondolkodsz ennyire? Megbántad amit tettél? - Közben már indultunk be a házba, bementünk a nappaliba és ott folytattuk a beszélgetést

- Egyáltalán nem bántam meg, sokkal jobban érzem magamat, hogy ezt megtettem már olyan régóta ezt megakartam csinálni. A bosszúra vágytam már nagyon régóta és hála neked ezt valóra váltottam - egy kissebb mosolyra húzta a száját tényleg alig látszódott, hogy mosolyog és így nézett engem és amit mondok

- Büszke vagyok rád nagyon ügyesen céloztál én meg csak néztem, hogy még meddig mész el amikor végeztél láttam a szemedben azt a haragot amit olyan régóta bent tartottál. Ügyes voltál remélem így folytatod

- Hát Kristian én csak azért tettem mert kibaszott mérges voltam arra a faszra de mostmár egy kicsit megkönnyebbültem - néztem Kristian fekete iriszeibe és láttam benne a vágyat felém

- Elizabeth nagyon szeretlek és nem akarlak elveszíteni, nem tudod mit éreztem akkor amikor haza értem és nem voltál itthon - Kristian nagyon kedves most velem nem tudom mire véljem, ezt a kedvességet

Megfogta az állam és elkezdett közelebb húzni magához amikor már majdnem megcsókolt Sophie rohant be a nappaliba, Kristian gyorsan eltávolodott tőlem és komolyság látszódott az arcán, gyorsan elszállt a jókedve az biztos

- Eliza de örülök, hogy itt vagy - borult a nyakamba és egy nagy öleléssel üdvözölt - Hol voltál? Mi történt? - halmozódtak meg benne a kérdések amikre nem szívesen válaszolnék, főleg nem mondanám el, hogy mit csináltam. Bízok Sophieban de még nem ennyire

- Most nem igazán szeretnék erről beszélni még nekem is fel kell dolgoznom, majd elmondom később - Sophie mosolygott egyet és bólintott aztán Kristian elküldte dolgozni

- Kristian szeretnék veled beszélni - fordultam felé. Ő egy nagyobb fotelben ült, én meg a kanapén

- Mondjad drágám - csak felém fordította a fejét

- Azon gondolkodtam, hogy ma elmegyek Emmahoz mert már régen láttam és szeretnék vele egy kis időt eltölteni - Kristian csak póker arccal meredt rám és nem mondott semmit mert elgondolkodott azon amit mondtam

- Elmehetsz egy feltétellel - nézett mélyen a szemembe

- Igen, mi az? - félve kérdeztem tőle mert sejtem, hogy ennek nem lesz olyan vége ami számomra kedvező

- Egy testőr fog téged elvinni és amíg nem jössz vissza addig ő fog rád vigyázni - nézett rám ellent mondást nem tűrően

- De Kristian - akartam vele alkudozni de félbe szakított

- Nem nyitok vitát azok után ami nemrégen történt vagy azt akarod, hogy megint ez történjen veled? Mi van akkor ha én azt hiszem, hogy még mindig ott vagy közben meg elraboltak és megerőszakolnak? - hajolt felém és összehúzta a szemét

- Jólvan rendben jöjjön velem egy testőr de muszáj mindenhová követnie? - mintha nem tudnám a választ úgy kérdeztem

- Igen - adta ezt a nyers választ és számára ennyi volt a mi megható beszélgetésünk, de nekem is mert nem volt több mondani valóm