༻Oliver & Cohen༺

༻25༺

Az úton hatszor megkérdeztem biztos e ebben. A válasza mindig igen volt. Leadtuk Hope-ot, majd a kórházban megkerestük Cohen anyukáját.

- Oliver, drága- mondta nekem.

- Szia, anya - köszönt Cohen.

- Szia - ölelte meg a fiát.

- Vállalom- mondta Cohen az anyja szemébe.

- Hát ez fantasztikus, azt hittem- kezdte az anyja, de Cohen félbeszakította.

- De, nem tudja meg kitől kapta és nem akarom utána látni, amíg ő nem jön és kér bocsánatot- felelte.

- Jó, de ez- kezdte az anyukája.

- Van ilyen, ilyenkor annyi hogy kegyes hazugsággal kipótoljuk egy kicsit, hogy a kórház találta a szervet és ezzel valamennyire fedve is van - mondtam.

- Biztos ezt akarod, fiam? - kérdezte Cohen-től.

- Vagy így, vagy nem kap tőlem vesét - mondta.

- Legyen, tartom a szám, amennyire tudom - mondta, majd megölelte a fiát-köszönöm - ölelgette.

- Szólok Dylan-nek, addig rá bízlak Dr.Taylor-ra, ő ad neked egy szobát és előkészít - mondtam, majd elengedtem Cohen kezét és megkerestem Dylant. Szokásosan a pihenőben ült és éppen a reggeli kávéját iszogatta.

- Áh, Oliver - állt fel, majd testvériesen megölelt és visszaült.

- Egy szívességet kérnék tőled - kezdtem.

- Mondd csak, végre én tehetek valamit neked - mondta mosolyogva.

- Ma lesz egy vese átültetés, és szeretném, ha te csinálnád - mondtam.

- Oké, és miért nem te csinálod? - kérdezte.

- Mert nem tehetem - sóhajtottam.

- Miért? - nézett rám.

- Cohen odaadja az egyik veséjét az apjának, családtagok - mondtam.

- Családtagot nem kezelhetsz - fejezte be a gondolatom.

- Igen - feleltem.

- Miért én? Vannak más jó sebészek - mondta.

- Dylan, amióta idekerültem, te tanítottál, együtt jártunk orvosira is, ismerlek, bízom benned, jobban bízok benned, mint bárkiben, ebben a kórházban-mondtam.

- Bent leszel? - kérdezte.

- Amíg Cohen elalszik, utána vagy felmegyek a galériára, vagy igen, bent maradok - mondtam.

- Rendben, mikorra írták ki? - kérdezte.

- 11-re - feleltem.

- Készen leszek - mosolygott, majd megköszönte és kidobta a maradék kávéját és elindult Cohen szüleihez bemutatkozni. Addig én bementem Cohen-hez. Egy ágyon feküdt, már átöltözve, infúzióval a kezében.

- Szóval megint ugyanott vagyunk, mint ahol legelőször találkoztunk - mondta.

- Hát, nagyon úgy néz ki - mondtam.

- Doktor és páciens, ez nem tiltott? - kérdezte én pedig elnevettem magam és válaszul csak megcsókoltam. Leültem mellé egy székre és együtt néztük a meccset a TV-ben.