༻Oliver & Cohen༺

༻30༺

Mindent meg fogok nekik adni és mindenre megtanítom majd őket. Ők ketten jelentik nekem a boldogságot, Cohen meg a szívemet dobogtatja meg minden egyes pillanatban. Annyira hiányzott már. Ez az egész. Gyorsan mentem ki a műtét után a műtőből. Hulla fáradt voltam, mivel Dylan elutazott, így már majdnem 48 órája itt vagyok és csinálom a műtéteket. Hála istennek, ma a rezidensek is éjszakások, így egy csomó egyszerű műtétet ők is meg tudnak csinálni. Egyébként, ha valaki megkérdezné mi volt a kedvenc pillanatom ebben az évben eddig, az újévet mondanám. Tudom, akkor is a kórházban voltam, de emlékszem az újévi csókunkra. Maszk volt rajtam és Cohen-en is. Mivel éjfél volt így megengedték, hogy bejöjjön és maszkon át megcsókoltuk egymást. Vicces volt és olyan fura érzés. Ezt a csókot sose fogom elfelejteni, úgy, mint a legelső csókunkat az ágyamban.

- Minden rendben? - kérdezte Cohen.

- Persze, miért? - kérdeztem.

- Csak elbambultál - kuncogott, miközben a kislányát fogta.

- Bocsi, csak a szilveszteri csókunkra gondoltam - mondta.

- Az valóban szép volt - felelte. Leültem mellé és újra megcsókoltam. Ezt örökké tudnám csinálni. És örökké is fogom. Pár nappal később Hazy a saját szobájában aludt. Életemben először mentem vissza abba a házba. El is felejtettem milyen nagy. Hope nem felejtett, ő beszaladt és Hazy-t kezdte el keresni. Bevittem a bőröndöket, amiket Eliza hozott el innen, majd beleszagoltam a ház illatába. Még mindig a ciprusos illatosítót használja. Azóta le sem cserélte. Felvittem a cuccokat és bekukkantottam Hazy szobájába. Letisztult volt, illett a nevéhez. Nagyon tetszett. Hope éppen a szőnyegre lerakott húgát nézegette, miközben én a szobát. Nagyon tetszett ez a felhős szoba. Mintha a levegőben repülnénk. Az ágyak felett voltak képkeretek, amikben képek. Az egyikben egy nagy Hazel Phoebe felirat. Mellette egy kép Hope-ról, amikor a kamerába mosolyog. Alatta pedig annyi szöveg, hogy big sister. Felül voltam én az egyik képkeretben. Amikor az orvosi ruhámban vagyok a kórházban és mosolygok Cohen-nek. Alatta egy apa felirat. Mellette pedig Cohen a kosármezében épp dob a palánkra. Az ő képe alá apu van írva. És van még egy képkeret, amiben hárman vagyunk és egy szöveg alatta, hogy alig várunk, hogy megismerjünk Hazy. Elmosolyodtam. Ezek a kis képek is kincseket értek.

- Nagyon tetszik Hazy szobája - mondtam Cohen-nek, aki Hope szobájában pakolta ki a bőröndöt.

- Köszi, nem volt egyszerű, de nekem is tetszik - mosolygott.

- Beraktam a kiságyba, nehogy baj történjen. Hope pedig a játékszobában játszik - feleltem.

- Szupi, ezzel mindjárt végzek- mondta.

- Hadd segítsek - ültem le mellé.

- Ez az egyik kedvenc ruhám - mutatott a világoszöld kis ruhára, amit Hope egyszer viselt.

- Igen, a fehér harisnyával - mondtam.

- Igen, olyan aranyos volt - felelte.

- Már kicsi rá - mondtam.

- Tényleg? Milyen gyorsan nő - mondta.

- Hazy-nek elrakhatjuk, ha majd belenő, hordhatja és csinálunk róla is képeket, majd összehasonlítjuk őket - feleltem.

- Okés, berakom a szekrényébe majd - felelte és arrébb rakta a ruhát. Gyorsan befejeztük és lefektettük Hope-ot, majd mi is elaludtunk. Pár nappal később, kimentünk sétálni egyet a parkba. Piknikezős idő volt, így letelepedtünk egy helyre és, amíg Hope rohangált és Eliza-val illetve Aaron-al játszott, addig Hazy aludt. Cohen az ölembe hajtotta a fejét és az eget kezdte el nézni.