Glória az ördög lánya

Bevezető

Az a nap sem indult másképp.De a hajnal eljövetelével már tudtad,hogy az volt életem legborzasztóbb napja és annak eseményei kihatással lesznek életem hártralevő részére.

11 éves voltam akkor,így anya vitt engem és testvérem iskolába.Szokásossan késésben voltunk,miattam.Nem volt hangulatom elindulni,fiatal voltam,de mégis más mint a többiek ,kívül álló voltam .Voltak akik féltek tölem,sötét hajam és tőle elütő tengerkék szemem végett,azt mondták úgy nézek ki mint az angyalok.Gondolhattam volna rá,mint valami bókra,de nem akartam más lenni mint a többiek. Beteget színleltem,így nem kellett reggel suliba mennem.Mostmár bánom,hogy nem tartottam velük,akkor nem kéne bűntudatban élnem,mindennap ürességel és fájdalommal kelnem,majd azzal feküdnöm.

Tehát,húgom és anyukám nélkülem indult el az iskolába.Apum egy órával később már hazaért,éreztem hogy valami nincs rendben,hiszen apum egésznap dolgozik,de mégis ő keres a legkevesebbbet.Lerohantam a lépcsőn,hogy üdvözöljem,arcán láttam a rémület és a szomorúság jelét.A szívem a torkomban dobogott,nem akartam tudni,mi történt.De túl akartam esni rajta minnél hamarabb.-Mi történt papa-rohantam oda hozzá.-Szívem anyáék már nem jönnek többet haza-hajolt le hozzám,könnyekkel teli szemmel.Éreztem,ahogy a szívem ketté hasad,szerettem volna felkelni ebből a rémálomból,szerettem volna azt hinni,hogy ez nem történt meg,de ez a cudar valóság,megtörtént és még most is fáj.Az erőm elhagyott,a lábam remegett,erőtlenül csuklottam össze a nappali padlóján,sírtam,lábaimat magam köré öleltem,hogy a maradék levegő ami még a tüdőmbe maradt,ne hagyja el testemet.Apum lehajolt hozzám,karjába vett,feltett a kanapéra,betakart.Arcán a fájdalom és a gyász tükröződött.-Amint a bátyád hazatér elmegyünk,nem tesz jót senkinek,ha ebben a házban maradunk ami az ő emléküket örzi,máshol könyebb lesz fejelteni.-fájtak a szavai,nem akartam felejteni,nem akartam tovább lépni,vagy beletörődni,szenveddni akartam,hiszen megérdemeltem,én elmenekültem a halál elől,őket hagytam meghalni.Azt kívántam bárcsak lett volna bennem elég bátorság,hogy elmenjek az iskolába és ne keressek kifogásokat,hiszen akkor nekem is az lett volna utolsó utazásom és  most minden könyebb lenne.

Jacob miuntán hazaért az iskolából apám rögtön közölte vele,hogy mi történt,bátyám  pont olyan rosszul viselte mint én.Apummal még aznap elindultunk csak annyit mondott,hogy "Egy olyan helyre viszlek benneteket ahol miden szebb lesz",bár ne hittem volna szavainak,hiszen hazugság volt,mintahogy minden más is.

Az út hosszú volt,teli akadályokkal,nem az autópályán haladtunk,hanem egy titokzatos erdei úton.Nem tudtam merre tartunk,ismeretlen volt minden,ismeretlen volt a táj és mára már apám is ismeretlen  a számomra.Egy idő után elnyomott az álom,mire felébredtem egy idegen táj fogadott.Mindenfelé  kastélyok  és fura emberek vettek körül,csak remélni mertem,hogy mindez valami vicc.

És jelenleg itt fekszem Larry,legjobb barátom ágyában,Night isle egyik szigetén.Ma már elfogadtam hogy tündérsziget valós és apám Dream Isle királya,felesége Leucotte és közös gyermekük Abel két évvel idősebb most nálam,17 éves.Mint kiderült mikor apám munkahelyéről beszélt Dream Islet emlegette és anyámat már évek óta megcsalta,jó színész ezt mindig is tudtam.

Idővel sem sikerült beletörődnöm a veszteségbe,a bűntudat és az üresség gyötör.Rémálmokkal küzdöm,mindig felmerül bennem a kérdés,hogy mi lett volna ha... 

Jacob már túl van a gyászon,az emlékek már nem olyan erőssek mint számora.Haragszom rá ezért,haragszom rá amiért ilyen könnyen elfogadta helyzetünket.

Én mindig küzdeni fogok az elfogadás,a felejtés és talán magam ellen is.