Egy másik világ

A káosz torkában

Egy átlagos napra kelt Vial. Éppen csak felkelt a nap és besütött az ablakon, ami egyenesen az arcára vetült. Az erős fény hatására fintorgott egyet, megdörzsölte, majd kinyitotta a szemét. Viszont ekkor még nem sejtette, a gondolatain sem futott át mi ólálkodik utána a sötétben, még ha volt is egy rossz érzése. De ezt próbálta az elméje hátuljába elsöpörni és mélyen eldugni gondolván, hogy biztos nem lesz semmi gond. Felült, majd egy fél perc múlva a reggeli nyújtózás után kimászott lassan az ágyból és a szekrény ajtaja elé állt. Óvatosan kinyitotta a szekrény ajtókat és ki vette a több éves, viseltes felsőjét, illetve az ajtók alatt lévő fiókokból kivett magának fehérneműt. Ezután előszedte a nadrágját is és felöltözött. Bement a fürdőszobájába, hogy megmossa az arcát, hátha attól sikerül kicsit felébrednie, de nem járt sok sikerrel. Ezután elsétált a folyosó végén lévő konyhájába ahol pirítóst csinált magának ügyelet vetett rá szalámit felvágott egy paprikát és az egészet egy nagy szendvicsnek megcsinálta. Ekkor ránézett a telefonjára, hogy mennyi az idő és rájött, hogy túl aludt sok ébresztőt. Emiatt kapkodva kellett megennie reggelit és fel rohannia az emeleten lévő stúdiójába. Némi munka után megpihent, miután rájött hogy semmi ötlete nincs mi legyen a következő cosplaye. Végig vett minden olyan dolgot amit szeretett; játékokat, sorozatokat, filmeket, de egyikből sem volt egy olyan karakter akit már vagy ne csinált volna meg vagy olyan lenne aki elég közel áll a szívéhez, hogy csináljon róla egy jelmezt. Gondolván, hogy így is sokat ült a számítógép előtt, illetve, hogy nincsen már túl sok folyadék és élelmiszer nála, lemegy a földszintre utánpótlásért. De mikor a lépcső legaljára ért elkezdte érezni, hogy feje migrénesen elkezdett fájni illetve hogy forog vele a világ és nem tud koncentráltan, egyenesen lemenni a maradék pár lépcsőfokon. Elájult és egyenesen a lépcső aljára zuhant kábultan. Körülbelül 20 perce feküdhetett ott, mikor csengője megszólalt. A szülei voltak azok, akiknek üzeneteire és hívására nem reagált a nap folyamán, így gondolták meglátogatják. Mikor az ajtónál állva szólongatták, csöngettek többször is, a helyzet kezdett egyre rémisztőbbé válni számukra miután nem tudták mi történhetett a lányukkal, hogy nem válaszol. Utolsó reményükben megpróbáltak belesni az ablakokon hátha látnak mozgolódást de mind hiába, így úgy döntöttek, hogy a náluk lévő kulccsal bemennek a házba. 

Kis kereséssel megtalálták lányukat a lépcső aljában eszméletlenül. Egyből a hátára fektették és egy, a nappaliból szerzett párnával megemelték lábát, hogy vérkeringése rendezze magát. Miközben apja vele maradt, hogy figyelje, anyja elment egy vizes rongyért ment és elkezdte azzal legyezni. Rövidesen elkezdett magához térni, majd mikor már biztosan volt olyan állapotban, hogy átvigyék a nappaliba, akkor felkeltették és besegítették őt oda. Mindent amit a lépcsőnél hagytak vagy átrendeztek, visszatették oda ahol eredetileg volt. Mikor mindezzel megvoltak, átadták lányuknak a borítékot és kifejezték aggodalmukat rosszabbodó állapota miatt. Viszont nem tudtak tenni semmit, az eddigi gyógyszerek több kevesebb sikerrel, de szinte egyik sem segített igazán, amelyik meg igen, az nem váltotta ki a várt eredményeket, vagy a hosszantartó javulást életében. Így elkeseredésükben megpróbáltak szülei megoldást találni a sötétebbik útvonalon, illegálisan a lányuk egészséges életének érdekében. Ezt lányuk nem támogatta és erőteljes ellenérzését fejezte ki ennek a metódusnak a hallatára, bizakodva abban, hogy még megvan az esélye, hogy ne kelljen ilyen módszerekhez nyúlni. Egy kisebb vita után szülei elhagyták a lányuk házát, hogy mindkét fél tudjon gondolkozni milyen megoldáshoz tudnának nyúlni, mit sem sejtve róla, hogy lányuknak már egyáltalán nincsen ideje a megoldás megtalálására.

Éppen zuhanyozni készült Vial, mikor megint előtörtek tünetei és a földre roggyant a csapba beleütve karját. A puffanása a földön nagyon haloványan kihallatszott a fürdőben lévő ablakon, viszont ez nem ütötte meg senkinek sem a fülét se nem az utcáról se nem a környező házakból. Nagyjából 3 napig fekhetett a földön ahogy a víz esik rá a zuhanyrózsából, mire a szüleinek az aggodalma akkorára hatalmasodott, hogy átmenjenek hozzá, újból megnézni lányuk állapotát. Ekkor találták meg holtan a a fürdőszoba padlóján. Sokkos állapotban hívták a mentőket, de eddigre már rég késő volt lányuk megmentésére. Egész idő alatt a szülők remegve követték a mentőket a lányukkal, majd be a kórházba. Itt viszont már csak a halál beálltát tudták megállapítani és a szomorú tényeket közölni a szülőkkel. Ahogy egyre jobban tört össze a szívük a tények hallatán egy fülsüketítő sivítás fogta el az anyát, aki semmi másra nem tudott gondolni, hogy most mit tegyen. De semmire sem tudott gondolni, sem kitalálni, hiába ugráltak gondolatai mindenfelé, emiatt észre sem vette, hogy férje leültette egy székre az orvossal aki a tényt közölte.  Észre sem vették, de hamar eljött a lányuk temetésének napja, még ha a napok üresnek is érződtek. Egy borús napra ébredtek, amikor a temetőbe készültek. Nem sokan voltak jelen a temetésen, a szülök és a pár közeli barátja a lányuknak. Délelőtt 10-kor kezdődött a temetés, ami 1 órán át tartott, viszont a szülők még utána is ott maradtak.

Mindeközben a túlvilágon lányukat egy különös látvány fogadja. Nem a szokványos dolgok, amiket elképzelt volna, vagy akármi amit gondolt volna róla. Egy metróba került, amiben a földön feküdt, úgy érezve magát, mit akit egy utca verekedésben most rendeztek el. Amikor körbenézett, akkor vette észre, hogy a lámpák alig világítanak, némelyik még pislákol is. Az egész metró sem a mai modern típusok voltak, hanem amit közel 30 évvel azelőtt láthatott volna, mindezt egy rothadó állapotban, vagy mint amit hajléktalanok éltek volna fel, a megálló régies, és lepusztult állapotban. Ahogy nehézkesen és a fájdalomtól nyögve felállt, akkor vette észre a megállóban álló fura alakokat. Emberiek voltak, de valahol mégsem, mégis ami aggasztotta, az az, hogy nem tudta kivenni az arcukat. Kik lehetnek ezek az alakok és mégis mi ez a hely?