Bungou Nyugat

11. Őrizet

Yokohoma, Dokk maffia központja, E/3 POV

- Nem! Szó sem lehet róla! Nem! Nem csinálok magamból megint hülyét! Tegnap is egész nap a várost jártuk, hogy megtaláljuk azokat az őrülteket! - Csap bele a falba Chuya, mikor Dazai közli vele, hogy a főnökökkel és Fyodoral való beszélgetésük után arra jutottak, hogy az lesz a legjobb, ha a két szervezet védelme alá veszi a külföldi csapatot. Mert ha a Nyugat nem is tudja pontosan, hogy őket keresi, de a mesterséges képességek alapjaként szolgáló fiú miatt a csapat nagy veszélyben van.

- Nincs más választásunk, Chuya. Valamilyen oknál fogva, te mindig beléjük futsz. Sokkal tovább tartana megtalálni őket, ha mások keresnének. Minden perc számít, ha sokat várunk a Nyugat lecsap. Az elmúlt napokban gyanúsan csendben voltak. Jobb nem kockáztatni. - Magyarázta komolyan Dazai, azonban a fiatalabb fiúnak még így sem fűlött a foga hozzá, hogy megint a nyakába vegye Yokohoma utcáit, hátha összetalálkozik a furákkal.

- Uram! - A hirtelen hangra mind a két férfi egyszerre fordult egy őr irányába, aki összeráncolt homlokkal állt előttük.

- Szeretnél valamit? - Tette fel a kérdést Chuya az előbbi hangnemével ellentétben színtelen hangon.

- Jött egy csapat ember és azt mondják Dosztojevszkij urat keresik. - Biccent az őr a bejárat felé.

- Oh, ez érdekesen hangzik. - Vigyorodik el Dazai és teszi a kezeit a háta mögé. - Bevezetné a társalgóba őket? - Kérdezi az öngyilkos hajlamú férfi, de a hangsúlyából még a hülye is rájönne, hogy az előbbi megszólalása sokkal inkább volt parancs, mintsem kérdés.

- Igen is! - Húzza ki magát az őr majd azonnal sarkon is fordul.

- Szólok a Főnökéknek. - Fintorodik el Chuya mielőtt magára hagyná Dazait, aki egyenesen a tárgyalóba veszi az irányt. Nem sokkal ezután a két szervezet vezetője meg Dazai és Chuya a tárgyalóban ülnek várva az idegenekre.

- Jó napot uraim. - Lép be az ajtón Mihail Bulgakov, a sarkában a furcsa csapat minden tagjával.

- Jó napot. Az emberem azt mondta Dosztojevszkij úrral akarnak beszélni, megtudhatnám miért? - Teszi fel a kérdést a maffia feje, meg se várva, hogy a csapat rendesen beérjen a szobába.

- Jöttem leróni a tartozásom. - Vonja meg a vállát egykedvűen Bulgakov.

- Milyen tartozást? - Kérdezi kíváncsian Dazai.

- Itt van az ideje a szokásos beszélgetésünknek és most rajtam a sor, hogy a harapnivalót elintézzem. - Az orosz férfi tartása és tekintete egyenes, mintha nem tartaná nagy dolognak, hogy magával Fyodor Dosztojevszkijel akar beszélni.

- És a többiek? - Biccent a Nyomozó iroda feje a csapat felé.

- Hát mikor megtudták hova jövök, Ferkó közölte, hogy találkozni akar a bátyjával, ők Margittal ezért jöttek. - Mutat szabad kezével a kisfiúra és a fekete ruhás hölgyre.

- Szia bátyó! - Integet lelkesen Ferkó Chuyanak, majd felnéz Margitra. - Játszhatok a bátyóval?

- Ezt nem tőlem kell megkérdezned Ferkó! - Simogatja meg a fiú fejét a nő, mire a kisfiú a maffia főnöke elé áll és kihúzza magát, kezeit a háta mögé teszi, arcáról lefagy a mosoly és lehunyja a szemeit.

- Átváltozás. - Suttogja maga elé, amivel eléri, hogy az alakja azonnal megnyúljon és a kalap előkerüljön, de a tartása nem változik meg, majd kinyitja a szemeit és rideg tekintettel néz a maffia főnökre. - Szeretnék engedélyt kérni, hogy elraboljam az emberét egy ideig. - Szólal meg a fiú.

- Chuya rád bízom a fiatal urat és a hölgyet, amíg mi beszélgetünk a barátaikkal. - Mondja a főnök, amivel eléri, hogy Franz elvigyorodjon és egy pillanat alatt újra kisfiú legyen.

- Köszönöm. - Vigyorog szélesen a fiúcska. Ennek köszönhetően pedig Chuya kikíséri a párost a szemközti szobába.

- Ami Attilát illeti, ő azért jött, mert a közelben van egy vasútállomás, amit meg akart nézni. - Folytatja a magyarázatot Bulgakov. - A hölgyek Selma miatt jöttek.

- Meg kellett sétáltatnom Nilst. - Kuncog a szőke hölgy.

- Én Sanyit sétáltattam. - Simogatja meg a hiéna fejét Arany János, mire a hiéna újra emberi alakot vesz fel és megöleli a barátját.

- Tudod, hogy szeretek futkározni. - Kuncogja.

- Csehovnak hiányzott az orosz nyelv, úgyhogy meghívtam beszélgetni. - Mondja mosolyogva Bulgakov. - Ende azért jött, mert szereti a teasütijeimet. Imre meg azért mert mindenki más jött. - Vonja meg az orosz a vállát.

- Hé! Nem is! - Kapja fel a vizet a Fekete ember, mire Ende a vállára teszi a kezét.

- Imre, ne szégyelld bevallani, hogy szeretsz velünk lenni. - Mondja nyugodt hangon a szürke hajú férfi.

- Jó... - Pirult el Madács.

- És a Dekadencia mit keres itt? - Húzza fel a szemöldökét Dazai.

- Én Étienne miatt jöttem, meg azért, hogy ezek ne költsék el az összes pénzem, ha már én fizetem a kirándulásuk. - Int a mellette álló kalapos fiúra a Dekadencia hercege.

- Én pedig megsétáltattam a macskámat. - Vonja meg a vállát a fiú.

- Hol a macska? - Tudakolja a Nyomozó iroda feje.

- A macskám, néha meg kell sétáltatni. - Húzza elő a fiú a telefonját, amin egy kis macska képe jelenik meg.

- Néha elfelejtem, hogy Ferkó után te vagy a legfiatalabb köztünk István. - Pislog Imre a fiúra, aki rideg tekintettel néz fel rá.

- A korom ne tévesszen meg Imre, a legtöbb barátoddal ellentétben én már a harmadik doktorim csinálom. - Teszi vissza a telefont a zsebébe a fiú.

- Harmadik? Mi a harmadik? Mikor fejezted be a nyelvészetit? - Néz meglepetten a fiúra André.

- A védésemről jöttem Japánba. - Mondja egykedvűen a fiú. - Előre hozattam, már januárban készen volt a tézisem. Most éppen a jogit taposom. - Vigyorog fel főnökére a gyerek.

- Menthetetlen vagy Étienne. - Sóhajt a Dekadencia hercege.

- Visszatérhetnénk az én dolgomra. Már így is kések. - Szól közbe Bulgakov, ahogy tekintetét a csapatról a tárgyalóban ülő urakra fordítja.

- Remélem tudja, hogy nem engedhetem meg, hogy beszéljen vele. - Mondja ridegen a maffia főnök.

- Nem kérdeztem, hogy engedi-e. Csak azt akarom, hogy mondja meg hol van. - Jegyzi meg nyugodt hangon Bulgakov.

- A kettes fogdában, két piti őr áll a cella előtt. - Jelenik meg a folyosóról a szőke virágkoszorús kislány és áll meg mosolyogva Bulgakov mellett.

- Köszönöm, Margarita. - Simogatja meg a lány haját az orosz férfi. - Ha akarják végighallgathatják, de nem fogunk semmi érdekesről se beszélni és úgyse fogják érteni. - Fordul sarkon a férfi.

- Mielőtt távozik. - Szólal meg Dazai, ezzel elérve, hogy az orosz visszanézzen rá. - A csapataink úgy döntöttek, hogy felajánlják önöknek a védelmet. Nyomós indokunk van azt hinni, hogy egy bizonyos Nyugat nevű szervezet megpróbálja rátenni a kezét az ifjú Ferkóra? - Néz kérdőn a névnél a Fekete emberre, aki bólint. - Igen. Szóval. Szeretnénk, ha a Japánban tartózkodásuk alatt itt maradnának. - Ahogy Dazai befejezi a mondani valóját a külföldi csapat egy emberként néz Madács Imrére, aki halványan elmosolyodik.

- Nem látom okát, hogy elutasítsuk az ajánlatot. Köszönjük a vendéglátásukat. - Biccenti oldalra a fejét egy széles mosollyal a Fekete ember.