Próbáltam úgy tenni, mintha semmi nem történt volna.
Visszaültem a helyemre Ruby mellé, teljesen figyelmen kívül hagyva a rám szegeződő tekinteteket. Csak azt néztem, ahogy Liv is lassan visszamegy a helyére.
Kétkedő pillantásokat küldött felém, de csak rá mosolyogtam, ezzel megerősítve, hogy igen is ezt akarom tenni. Ezt fogom tenni.
Miatta.
- Hé. - Ruby gyengéden vállon lökött: - Jól vagy? - kérdezte.
Összepréseltem az ajkaimat, miközben erősen koncentráltam arra, hogy ne sírjam ismét el magamat: - Jól. - hazudtam, lehajtva a fejemet.
Kezdett kényelmetlenné válni, hogy ennyi ember bámul.
- Akkor folytatjuk tovább? - törte meg Liv a csendet, mire hálás pillantást küldtem felé.
A kísérlete az emberek figyelmének elterelésére sikeres volt, mindenki elvonta rólam a fókuszát és a megmaradt ajándékok átadásával kezdett el foglalkozni, mivel úgy tűnt, mindent abba hagytak, amint elmentem innen.
Miután mindenki kibontotta a csomagokat, Mr. Ross egy társassal a kezében lépett a nappaliba. Volt aki ujjongással fogta, viszont volt olyan is, akinek nem tetszett az ötlet: - Rendben, szóval mindenkinek kell egy csapattárs. - mondta.
Olyan gyorsan szerveződött mindenki csapatba, hogy én még fel sem fogtam mit kellene csinálni, mire mindez megtörtént: - Maddie, te lehetsz Liv-vel. - ezúttal Sandra szólalt meg, szórakozottan kacsintva egyet.
Liv-re néztem, aki szintén csapattárs nélkül volt: - Benne vagy? - kérdeztem, egy kicsit félve, hogy minden ami az előbb történt csak egy pillanatnyi állapot volt és újból nem beszél velem, de nem így lett. Mosolyogva bólintott, én pedig álltam fel a helyemről, hogy oda sétáljak hozzá és helyet foglaljak a földön, hiszen máshol már nem volt szabad ülőhely, de Olivia megelőzött.
Átsétált a kanapéra, ahol Ruby, Jack és én ültünk, majd szó nélkül leült az ölembe.
- Remélem jó így. - suttogta, kicsit hátra fordulva.
Aprót bólintottam, nem bízva meg a saját hangomban. Liv elmosolyodott, majd kényelmesebben elhelyezkedett, míg én teljesen lefagyva ültem, csak azt éreztem, ahogy a szívem szinte a fülemben dobog.
- Öleld már át. - morogta mellettem Ruby, mire enyhe pánikkal a szememben fordultam felé, de ő csak bíztatóan rám mosolygott és biccentett egyet.
Olyan volt az egész, mint egy lassított felvétel. Az agyam végre parancsokat küldött a kezemnek, amik kis fázis késéssel, de engedelmeskedtek. Hátulról átöleltem Liv-et és onnantól minden csak ment magától. Szorosan magamhoz húztam és tartottam, mintha ez csak egy álom lenne, amiből bármelyik pillanatban felébrednék és eltűnne. Mintha bármelyik percben meggondolhatná magát és kinevetne, amiért ennyire naiv vagyok.
De nem tette.
Helyette két kezét a kezeimre helyezte és megszorította azt, egyfajta biztosítást adva arról, hogy mindez rendben van. Az államat a vállán pihentettem, ignorálva a felénk érkező, mindent tudó mosolyokat, miközben Mr. Ross a játékszabályokat magyarázta.
Az este további részében így maradtunk és ha őszinte akarok lenni, nem is akartam innen elmozdulni. Sorra játszottuk az újabb és újabb köröket, volt hogy mi nyertünk, volt hogy valaki más, de nem is számított a győzelem.
Ahogy telt az idő, egyre kevesebben lettünk. Először Mrs. Ross szülei vonultak fel a szobába, aztán Sandra és Nicolas is visszamentek a szállásukra. Fogyatkozott a létszám, ezért Georgia neki állt rendet rakni és hiába is ajánlottam fel neki többször is a segítségemet, mindig visszautasított.
أنت تقرأ
Karácsony veled
عاطفيةMadison Monroe nem szereti a karácsonyt, és erre neki tökéletes indoka van. Legjobb barátja mégis rákényszeríti arra, hogy vele és a családjával töltsön két hetet egy kis városban, ahol mindenkinek szívügye a díszes ház, a forró kakaó a kézben és a...