Broken Boy | Billy Hargrove x Sofia +18

Fájdalom

Köszönöm, hogy itt vagytok! 🥰
Az elkövetkező fejezetek kicsit hosszabbak, mivel lassan a könyv végéhez közeledünk és minden szál szépen a helyére kerül.🫠
Kicsit több lesz majd az izgalom, zsepiket elő. 🤭❤️

___________________________

Mérgesen feküdtem be az ágyba, gyűlöltem az egész világot a saját nyomorult életem miatt.

Teljesen a szélére húzódtam és összekuporodva próbáltam aludni.
Hallottam ahogy Hargrove mögöttem kattogtatja az öngyújtóját.
Bámulta a plafont mikor idegesen felé fordultam.

-Nem tudok aludni! Hagyd abba!
-Pont te nem tudsz aludni? Még egy zuhanó repülőben is képes lennél rá! -forgatta a szemét
-Még ott is szívesebben lennék mint veled! -visszafordultam az oldalamra

Hallottam ahogyan eldobja az öngyújtóját, jó nagyot szólt össze is rezzentem.

-Remélem eltört! -motyogtam az orrom alatt
-Fogd már be! -megemelte a hangját
-Idegbeteg. -mondtam halkan
-Hisztis picsa!

Bámultam az éjjeliszekrényt, és gondolkoztam.
Mi a francot szerethetek én ebben az emberben?
Más már fejvesztve menekült volna, én meg képtelen vagyok szabadulni az érzéstől.
Jobb is így, ha veszekszünk legalább távol tartjuk magunkat egymástól.
Viszont ezek a viták mind azért voltak mert mérges voltam, hogy elrontott mindent.
Eldobott egyetlen egy óra miatt... feláldozta a kapcsolatunkat egy röpke élvezetért cserébe.
Forrt bennem a düh akárhányszor eszembejutott.
Éreztem, hogy jár a lába idegesen.
Lehunytam a szemem és minden erőmmel próbáltam álomba merülni.
Hirtelen felriadtam saját magamra, arra a "zuhanó" érzésre.

Magam mögé pillantottam, láttam ahogy Billy a szemei előtt tartja alkarját.

-Mit bámulsz? -unottan kérdezte

Grimaszolva elfordultam, honnan a francból tudta, hogy ránéztem...
Ismét tettem egy kísérletet az alvásra, de ez alkalommal a telefonja rezgése zökkentett ki, utána meg egy puffanás.

-Te eldobtad a telefonod? -motyogtam csukott szemmel
-Nem! Az a te telefonod volt!

Ennek hallatán gyorsan felültem és az ágy elé bámultam, majd Billyre szegtem a tekintetem.
Nem az enyémet dobta el, de ő rohadt jót szórakozott azon, ahogy megijedtem.

-Nem tudom miért dobálózól, Lola csinálta ezt kábé öt évesen, de kinőtte! -fintorogva feküdtem vissza
-Ezek csak tárgyak. -unottan felelte
-A camarod is! -elnevettem magam
-Fogd be!
-Fogd be te! -megvontam a vállam

Pár perccel később már zsibbadt az oldalam ezért megfordultam, a párnát magam elé szorítottam és körbeöleltem.
Hargrove ekkor már háttal feküdt nekem, néztem a széles vállait, na igen egy dolog amiért szeretem.

-Kurvára lyukat égetsz a hátamba Carver!
-Nem is néztelek! -megemeltem a hangom, azt hittem így hihetőbb lesz
-Csak ülj rám, essünk túl rajta!
-Álmodozz csak! -hadartam

Elvörösödtem kegyetlenül.

-Te meg csak bámulj és majd otthon az ágyadban gondolj vissza a látványra! -morogta
-Szerinted rád gondolok közben? Kurvára el vagy tévedve! -próbáltam minél nagyobb gúnnyal beszélni

Mint két óvodás úgy civakodtunk...

-Csak fogd be, vagy én fogom be neked!
-Hagyjál, idegesítesz. -lehunytam a szemem
-Hagynom kellett volna, hogy megfektessen téged az az idióta! Lehet, hogy sokkal kezelhetőbb lettél volna utána! -morogta
-Igen! Hagynod kellett volna! -rávágtam