A zongora hangja | Niall Horan FF

▫️70. Fejezet▫️

Niall

Kimberly új munkahelyének és az én betegségemnek köszönhetően ma mindketten otthon voltunk. Én szerencsére mondhatni már kigyógyultam a betegségből, de mivel kiírt a doki, ezért a héten nem dolgozom. Kis megérdemelt pihenő. Bár Kimberly otthon volt, Carolina felhívta munkaügyben. Tegnap aláírták a szerződést, így Kim hivatalosan is nála dolgozik már. Ma e-mailekre kellett válaszolnia, rendezni a telefonokat, meg segíteni Carolinanak, hogy fekete vagy vörös színű táskát rendeljen inkább. Látszólag nagyon élvezi eddig ezt a munkát, és ha ő boldog, akkor én is az vagyok. Amíg ő belemerülve dolgozott, én lenyírtam a füvet a kertben és lemostam a kocsit, mert ma jutottam el arra a pontra, hogy jó itthon lenni, de egy idő után elunom az életemet.
Mire én befejeztem a kocsimosást és leültem volna sorozatot nézni Kimmel, ő indulni kezdett Lilyhez, mert mára megbeszéltek egy találkozót délutánra.
-Lemostad a kocsit és tessék, esik az eső-nézett ki az ablakon grimasszal a fején. Kézfejére ráhúzta sötétzöld pulcsija ujját és szomorúan megdörzsölte az arcát. Olyan volt, mint egy kisgyerek. Tudtam, hogy nem azért csinálta ezt a mozdulatot, mert fázik. Rövid farmernadrágban volt ugyan, de tudom, hogy nem fázós típus. Szimplán csak utálja, amikor menne valahova és esik az eső.
-Beálltam vele pont ezért a garázsba-mondtam, miközben bekapcsoltam a tévét a kanapén hátradőlve.
-Még aki előre gondolkozik-mondta elfojtott nevetéssel a hangjában, majd leült mellém a kanapéra. Felkönyökölt egyik kezével a vállamra, aztán puszit nyomott az arcomra, ezzel elérve, hogy rá figyeljek. Sikerült is neki. Tekintetünk összekapcsolódott. Csillogó szemei minden alkalommal levesznek a lábamról és sikerül eltöprengenem azon, hogy mégis hogyan érdemlem meg ezt a csodás lányt.-Majd akkor este jövök.
-Oké. Én itthon leszek-tűrtem be egy tincset a füle mögé, majd megcsókoltam, amibe belemosolygott. Arcát megfogtam a kezemmel és elnyújtottam a csókunkat, tarkómnál éreztem ahogy ujjai játszadoznak a hajammal. Gyengéden beharapta az alsó ajkamat, aztán szórakozott mosollyal elhúzódott tőlem.
-Rendben. Pihengess-simította meg az arcomat kedvesen, aztán felpattant mellőlem.-Akkor én megyek is. Viselkedj jól!
-Ezt inkább nekem kellene neked mondani-röhögtem ki, aztán ő is így tett. Végignéztem, ahogyan elhagyja a nappalit, közben azon gondolkoztam, mennyire szerencsés vagyok, hogy ő itt van nekem.
Felvette a cipőjét, előkereste az esőkabátját, megkereste a kocsija kulcsát, aztán elindult a megbeszélt találkozójára. Hallottam, ahogyan beindítja a kocsit, aztán hamarosan elhajt, és a kocsija hangja egyre inkább távolinak hatott. Én beléptem a tévén a Netflixre, és már folytattam volna ki a The Office következő részét, ami az itthonlétem alatt eléggé beszippantott, amikor eszembe jutott, hogy tegnap tönkrement a fülesem, miközben sorozatot néztem. Szeretek zenét hallgatni kocogás közben, edzés közben, vagy akármikor a napom bármely szakaszában, ezért pótolni szerettem volna annak hiányát. Gondoltam most úgyis itthon leszek még, megrendelem házhoz és akkor áttudom venni. Úgyis csomó cucc olcsóbb online, mintha bemennék a boltba megvenni.
Pillanatok alatt lerendeztem a megrendelést a telefonomon, azt írták, olyan 2-3 munkanap alatt meg is jön a csomagom várhatóan. Ennek örültem, mert annyit simán kibírok fülhallgató nélkül. Beléptem az e-mailek közé leellenőrizni, hogy megkaptam-e a megrendelésről a visszaigazolást, amikor egy pillanatra a szívem megállt dobogni a mellkasomban. A visszaigazoló üzenet alatt egy olvasatlan levelem jött egy bizonyos The Juilliard School-tól két napja. Párszor pislognom kellett, hogy felfogjam, valóban jól látok és nem csak a szemem káprázik. Ez az iskola egy nagyon jó hírű zeneiskola New Yorkban, itt dolgozik az egyik ismerősöm, Tara is. Akkor mesélt róla, amikor március környékén meglátogatott. Ez egy nagyon híres zeneiskola. Ez nem olyan délutáni, ahol jelenleg tanítok. Ez tényleg olyan, mint egy gimnázium, csak sok zeneórával, konkrétan a zenére specializálódnak. Korábban rengeteg híres tehetség került ki innen és volt már párszor, hogy az itt tanuló diákok léptek fel nagyobb városi eseményeken is. Többek között a jótékonysági koncertes ötlet is tőlük származott.
Összehúzott szemöldökkel nyitottam meg a levelet és futottam végén a tartalmán. A lényege az volt, hogy az egyik ott tanító tanár (nyilván akkor Tara) megmutatta az iskola vezetőségnek a jótékonysági koncertes videóimat az iskolánk honlapjáról, amik tetszettek nekik, ezért állást ajánlanának nekem. Elvileg Mrs.Eastman kérésükre küldött rólam egy ajánlót, hogy mennyire jó munkaerő vagyok (amit gondolom nehezére esett összehozni, tekintettel arra, hogy gyűlöl), és az győzte meg őket arról, hogy írjanak nekem. Érdekes, Mrs.Eastman erről nekem nem mondott semmit... Simán bementem volna ma megkérdezni, hogy mi az egész, de hülyén vette volna ki magát, hogy tudta szerint beteg vagyok és nem tanítok, de ilyen ügyben viszont bemennék, szóval ezzel várnom kell hétfőig.
Újra elolvastam az e-mailt. Nem hangzott rosszul az ajánlat. Hat hónap próbaidő. Ha tetszik nekem és ők is megvannak elégedve a munkámmal, akkor meghosszabbítjuk a szerződést. Csak az üzenet vége volt problémás, ami igazából csak második olvasásra szúrt szemet. A határidő augusztus 11.-e, addig kell visszajeleznem hogy élek-e a lehetőséggel, vagy sem. Ha igen, akkor telefonon is felhívnak és lakást is biztosítanak nekem az iskolához közel, meg minden egyéb papírt is rendeznek nekem. Nem hagytak sok időt a döntésre, ami azt illeti, mivel ha benne vagyok, akkor már szeptemberben mehetek is. Papír formátumú levelet is fognak nekem küldeni a biztonság kedvéért, hogyha esetleg nem nézném az online levelezőmet.
Vegyes érzések kavarogtak bennem, hiszen imádom New Yorkot. Tipikusan az a hely, ahol sosem unatkozik az ember. Sokszínű és mindig van valami. Arról nem is beszélve, hogy szakmai szempontból is hatalmas elismerés, hogy felajánlottak nekem ezt a munkát, főleg egy olyan helyről, ami ismert az ilyen körökben. A másik oldalon viszont ott van Kimberly. Most vették fel álmai egyetemére, ami itt tartaná. Nem tudná már ennyi idő alatt megoldani az átjelentkezést másik iskolába, vagy ha az meglenne, más dolgot kellene még intéznie. Nem tudna velem jönni. Ráadásul tudja, hogy bírom New Yorkot és ezt az iskolát is, mert párszor beszéltem már róla neki. Nyilván azt fogja támogatni, hogy menjek, mert ez egy hatalmas lehetőség. Viszont nem tudom, mennyire bírná ő az egyetem mellett az időeltolódásos párkapcsolatot. Oké, az e-mail félév próbaidőt ír, szóval utána hazajöhetek, ha kedvem tartja. De van egy olyan érzésem, hogy elgondolkodnék azon, hogy maradjak... És ha tetszene nekem, azt mondaná, hogy maradjak, mert támogat és azt akarná, hogy nekem jó legyen, még akkor is, ha neki nem az. Vagy... Mi van, ha nem mondom el Kimnek? Amiről nem tud, az nem fáj. Legalább őt megakarom kímélni ebben a helyzetben. Ha nem mondom el, ugyan lemondok erről a baromi jó ajánlatról, de ha reálisan gondolkozunk, ebben az országban is vannak nagyon jó zeneiskolák. Igen, talán ez lenne a legjobb. Nem mondom el, vagyis legalább még kicsit átgondolom a dolgokat, mert New York azért mégiscsak New York...
A telefonomat lezárva dobtam le azt magam mellé a kanapéra. Tenyeremet idegesen végighúztam az arcomon. El is ment a kedvem a sorozatozástól. Egyszerűen nem bírnék koncentrálni közben. Felcseszett az a tudat, hogy pont nemrég beszélt Kim nekem arról, hogy így meg úgy cserélődnek az emberek az életben, és ez mennyire ijesztő számára, erre tessék... Nagyon úgy néz ki, hogy a sors most engem akar kiírni az életéből. Valóban gyanúsan jól alakult minden. Próbáltam kitalálni, hogy egyáltalán hogyan közöljem vele úgy, hogy ne bukjon ki rajta... De inkább feladtam. Káromkodva álltam fel a kanapéról és húztam cipőt, közben a mellkasomban végig egy kellemetlen érzés uralkodott. Az, hogy itthon ülök és felemésztenek a gondolataim, nem fog rajtam segíteni. Helyette összedobáltam a sporttáskámba az edzős cuccomat és úgy döntöttem, levezetem kicsit a dühömet. Úgy érzem, ezt az edzést most kibírom fülhallgató nélkül is. Majd a gondolataim lefoglalnak.