Fall LH magyar

Prologue

- Figyelj, ugyan úgy engem sem érdekel, mint téged - mondta, miközben visszadőlt a székébe - De muszáj megpróbálnod.

- Próbálkozom - csattantam fel, ledobva a ceruzát, ami így foltot hagyott a papíron.

Ujjaival beletúrt hosszú, szőke hajába, amit általában felzselézett, de ma hagyta a homlokába lógni.

- Stel, te...

- A nevem Stella, nem Stel - fontam össze a karom a mellkasom előtt - Neked hogy tetszene, ha Lucas-nak hívnálak Luke helyett? Nem az a neved, vagy igen?

- Mennyi a 64 négyzet gyöke? - kérdezte Luke témát váltva.

Luke egy átlagos gimis fiú volt, kivéve, hogy ártatlan kinézete ellenére egy hatalmas seggfej. 17 évesen kifejlesztette a képességet, hogy mindenkit és mindent utáljon. Senki nem érti, miért

ilyen, senki nem töri magát, hogy megtudja. Luke az a fajta fiú, akitől a suliban mindenki távol tartotta magát. Az a pletyka járja a sulit, hogy ha Luke nem lenne kivételesen tehetséges

matekból, már az első év első szemeszterekor kirúgták volna. Emelt szintű órákra járt, úgy ment át mindenből, mintha semmiség lenne. Nem hiszem, hogy akármelyiket is élvezte volna, látszólag

semmit sem élvezett.

Sajnos a bátyám, Eric, és Luke bátyja nagyon jó barátok voltak. Szóval, amikor anyám megtudta, hogy Luke különlegesen tehetséges matekból semmi sem állíthatta meg, hogy pénzt ajánljon neki a

korrepetálásomért, hogy végre átmenjek geometriából. Így került Luke Hemmings az ebédlőnkbe szombat délután.

- Miért nem jössz vissza jövőre? Csak adj egy pár hónapot, hogy... tanuljak - kértem, már fáradt voltam attól, hogy Luke nálunk volt.

- Akkor nem sikerülne a javító dogád, és harmadszorra is geometriára kellene járnod - vont vállat Luke, és felhúzott szemöldökkel várt a válaszomra.

- Én...

- Nem fog tetszeni, ha te leszel az egyetlen végzős geometrián jövőre - vágott a szavamba Luke, mielőtt ki tudtam volna mondani a mondatot.

- Ne szakíts félbe. És, nem én lennék az egyetlen végzős az órán - mondtam Michael-re gondolva, aki szintén nem tudott átmenni geometriából.

- Figyelj - mondta Luke - Milyen hónap van.. Október? Húzd ki májusig, és örökre békén hagylak.

- Az 6 hónap - nyögtem fel. Nem vártam ezeket a heti korrepetálásokat Luke-al, különösen, hogy semmi esély nem volt arra, hogy barátok leszünk ez alatt az idő alatt.

- 7. 7 hónap van még - dobolt az ujjaival az asztalon, irritálva, hogy vele ellentétben nem tudok fejben számolni.

- Oké, 7. Mindegy. Miért kell ilyen udvariatlannak lenned miatta? - meg akartam rúgni az asztal alatt, csak hogy bosszantsam.

- Oké, mi a 64 négyzet gyöke? - kérdezte Luke figyelmen kívül hagyva engem. Megint.

- Mi köze van a négyzet gyöknek a geometriához? - most én hagytam figyelmen kívül őt - Azt hittem, ez formákról szól.

- A könyv algebra ismétléssel kezdődik, ami azt jelenti, hogy a négyzet gyökök is szóba fognak jönni. Tudnod kéne, ezen az órán ott voltál - forgatta a szemét Luke.

- 8. A 64 négyzet gyöke 8.

- Oké. Most illeszd be a 8-at az egyenletbe - dőlt vissza Luke a székébe megint, kék szemeivel a mozdulataimat figyelve.