Ellenséges Szerelem /Befejezett\

15

<Félidőnél>

Mindenki elment wc-re vagy enni a családból, csak én maradtam ott. Képeket csináltam instagramra, mikor kaptam egy értesítést. Pablo Gavi követni kezdett. Nagyon nem lepődtem meg rajta, viszont azon már igen mikor üzenetet küldött. Nem akartam rögtön megnyitni, ezért megvártam azt a csodás 1 percet. Azután rögtön megnyitottam.
Pablo_Gavi: Ugye te vagy Mark lánya.
Madison_Robertson: Ja én vagyok, miért?
Pablo_Gavi: Csak, hogy lenne-e kedved találkozni valamikor?
Madison_Robertson: Mikor? A meccs végén jó?
Pablo_Gavi: Abszolút! Akkor lent tali!
Madison_Robertson: Okééé! Sziaaa!

Na jó, ha ez kiderülne a médiában rögtön robbanna. Sajnos abba nem gondoltam bele, hogy a lenti fotósok egyből engem és Gavit fogják fotózni.  Elkezdődött a második félidő. Egész végig a telefonomat nyomkodtam, ami apát láthatólag idegesített egy kicsit, ezért le is tettem és unatkoztam végig.
-7-0 Spanyolországnak! - kiabált Liam és Nolen egyszerre az utolsó gólnál.
-Még jó, hogy figyeltek, én 4-0-nál elvesztettem a gólokat. - mondta Noah.
-Hát aki nem figyel az így jár. - mormogtam magamban.
Mikor vége lett az egész meccsnek apával lementünk gratulálni a spanyol csapatnak.
-Bravó, nagyon izgalmas meccs volt! - rázott kezett apa a csapat kapitánnyal. Én arrébb mentem Gavihoz gratulálni. Persze az öcséim is oda másztak, de Noaht sehol sem láttam. Nagyon sokat beszélgettünk Gavival és egyre jobban egymásra hangolódtunk. Egy pillanatra oldalra néztem, mikor valami piros belevilágított a szemembe. Arrébb álltam és a piros fény irányába néztem.
-Picsába! - mondtam. A piros fény elkezdett követni. Írtam a csoportba, hogy húzzák el a csíkot az öltözőbe, vagy valahová.
-Noah ebből rendőrségi ügyet csinálok! - mondtam, majd elkezdtem szaladni a lelátóhoz. Felmasztam, mikor a golyó eltalálta a mellettem lévő korlátot. Tudom, hogy egy ilyen fegyvert mennyi ideig tart újra tölteni. Pillanat alatt lesz a fegyver harcra kész. Teljes erőből felhúzni magam a lelátóra. Még egy golyó mellé ment. Nem tudom, hogy ki céloz ezzel a fegyverrel ilyen szarul, de légyszíveseben megtanítottam volna neki. A lelátón volt egy meredekebb rész, ahova le lehetett bújni. Oda bebújtam. Sosem hordok magamnál paprika spray, de most volt nálam. A legdrágabb táskámba, mindig is szokott lenni valami önvédelmi dolog. Elővettem a telefonom, és hívtam a rendőrséget. Általában mindig vannak rendőrök a helyszínen, most is voltak. Nem tudom meddig bújkálhattam ott, de féltem kinézni, hogy mi van kint.  Szorongattam a sprayt egész idő alatt. Egyszer csak valaki megjelent a búvóhely bejárata előtt. Azonnal a képébe fújtam a sprayt.
-Bocsi Liam, bocsi! - eszméltem fel. Rögtön elmentem a fiúval a mosdóba, hogy kimossa a szemét.
-Hallom, bejössz Gavinak. - mondta.
-Mossad a szemed, még én nem mosom ki. - mondtam az ajtónak neki dőlve.
-Törölközőt. - nyújtotta a kezét.
-Tessék! - adtam oda neki. Kijött a fiú a mosdóból és elindultunk apához.
-Édes kicsi kincsem, nagyon nagyon sajnálom, hogy ezzel a hülyevél akartalak össze hozni.
-Semmi baj! - öleltem meg.
-Biztos? Mindenki jól van?-jött be egy rendőr.
-Igen! - bólogatott mindenki.
-Rendben! Madison, magának velem kell jönnie. - mondta a hölgy.
-Oké! - mondtam. Nem nagyon akartam ellenkezni a rendőrökkel, akik segítettek nekünk. Elmentem a nővel. Beültem az autóba és eszembe jutott, hogy nekem van egy lapom a bőröndben.
-Elnézést! A hotelba van egy lap ami lehet bizonyíték. - szóltam a rendőrségnek.
-Rendben! Akkor a hotelhoz. - irányított a hölgy.
-A nagy hotel? - kérdezte a férfi aki vezetett.
-Nyilván! Nem veszed észre kivel ülsz egy kocsiba?! - nézett rám majd a férfira.
-Veled?
-Nem, Madison Robertsonnal. - mondta a nő.
-Értem! Üdvözlöm!
-Kérem! - mondtam.
-Tényleg nagyon intelligensen tudsz beszélni, láttalak a hírekben! Nagyon szépen beszéltél apukád cégéről. Büszke lehet rád a családod!
-Köszönöm szépen! - mosolygtam. Végre oda értünk a hotelhoz. Gyorsan felrohantam a szobába. Noah szobája ajtaja megint résnyire nyitva volt. Bemntem a szobába. Elkezdtem keresgélni. Főleg a bőröndjét kerestem, hátha találok benne megint valamit.
-Madison, mit keresel?
-Noah tudom, hogy mérges, vagy hogy köröznek ne haragudj rám! - hátráltam.
-Én nem haragszom de te átkozott ribanc, ennyire, hogy lehetsz okos? - térített el az ajtó irányából.
-Nem tudom, de ne bánts már! - kérleltem.
-Nem bántanálak egy ujjal sem! Tisztelem a magad fajta lányokat! - ismerte el a sikerén.
-Jó, Noah! Kérlek, hagyj menjek el! - kérleltem még mindig a fiút.
-Menjél! Csak egy puszit kérek. - fogta meg az alsó állkapcsom, és teljes erejéből a falhoz nyomott. Hevesen megcsókolt, majd elengedett.
-Atya világ, hát ez nem normális! - igazgattam meg magamon a ruhát. Kinyitottam az ajtót, majd zsebembe tettem bele a papírt, amin egy kézzel írott szöveg szerepelt. Bezártam az ajtót, majd roham tempóban futottam le, nehogy össze fussak még egy olyan emberrel, mint Noah.
-Jó sokáig tartott kisasszony! - mondta a férfi.
-Bocsánat, feltartottak. - néztem fel a szoba ablakához. Noah, az ablakon nézett kifelé. A szemünk össze találkozott. Intettem neki amire ő is válaszolt egy fej biccentéssel. Josh elindította a kocsit, majd nemsoká az örsön találtam magam. Bekisértek a kihallgatásra, addig pedig beadták a levelet elemzésre. Még a kihalgató emberek nem érkeztek meg, addig megnézem a telefonom. Az instagramm engedélykéréseket néztem meg. Nagyon nagyon sokan írnak, meg reagálnak a storyaimra. Egy ügynökség írt. Ezekre nem szoktam reagálni, hisz nagyrészt kamu az egész, és még sok idő van előttem a modellkedéshez. Meg amúgy se ezzel szeretnék foglalkozni.
-Jó napot! - jött be egy nő és egy férfi.
-Maguknak is! - kapcsoltam le a telefonomat.
-Azt kérem tegye ide fel! - mondta a hölgy. Oda adtam a telefonom. Felrakták a felvevő készüléket.
-Reneben, akkor a stadionban lévő lövöldözés egyik szemtanuja, sőt résztvevője vagy. Kik voltak azok, és miért pont magukra, vagyis magára mindenki közül.
-Na látja ez egy nagyon jó kérdés. Talán azért, pont rám "vadásztak" mert én vagyok az, aki nagyon sok embert ismer, és ha valami bajom lesz az nagy felfordulást okoz a családban. Apám mindent pénzét oda adta volna, hogy kideruljön, ki is ölt meg. Én erre gondolnák. - mondtam el a véleményem.
-Rendben! Akkor fogalma sincs kik lehettek a lövöldözők? - kérdezte a hölgy.
-Noah Baker lehet az egyik. Nem állítom, de ő is eltűnt amikor vége lett a meccsnek. - mondtam.
-És ez a Noah Baker, hol lakik? - néztek rám mind a ketten.
-Halálosan komolyan mondom, hogy nem tudom. Mikor elindultunk ide, Katarra akkor láttam életemben először. Semmit sem tudok róla. - mondtam teljesen komolyan.
-Reneben! Akkor megnézzük a levelet. Addig legyen szíves kiülni a váróba. - mondták. Felálltam és kimnetem a váróba. Nagyon sokáig ültem, és vártam az eredményt.
-Reneben! Itt van az apukád. Őt is kihallgattjuk. Addig gondolom tudsz várni. - jött oda a hölgy.
-Persze! - mosolyogtam.

A hotelba

Vissza mentünk a hotelba, ahol össze pakoltam.
Nolennel és Liammel kártyáztam az ágyon mikor kopogtak.
-Nyitom! - álltam fel - Ezt elviszem még nem csaltok. Felvettem a papucsom és kinyitkttam az ajtót.
-Jó estét, miben segithetek? - néztem az egyenruhás hölgyekre.
-Önnek is, Madison Robertsont keressük. - mondták.
-Én volnék az, jöjjönek be! - engedtem be őket az ajtón. Mind két öcsém egy rövid nadrágba volt.
-Jó estét hölgyek! - köszönt Liam! Szúrós szemmel néztem a fiúra.
-Adhatok inni valamit? Vagy egy szendvics így az esti órákban? - kérdeztem.
-Én egy pohár vizet, vagy valami üdítőt elfogadok! - mondta a barna hajú nő.
-Maga? - néztem rá kis mosollyal az arcomon.
-Egy szendvics, ha nem nagy gond és egy pohár víz. - mondta kedvesen.
-Rendben máris csinálom! - mondtam, majd gyorsan meg is csináltam a kérdéseket.
-Miről szeretnének beszélni a hölgyek? - néztem rájuk.
-A levél amit behozott, sikerült azonosítani, és a levélnek köszönhetően, már körözzük a személyt. Nagyon köszönjük a segítséget! - mondta a szőke hajú hölgy.
-Ha segíthettem, nekem a legnagyobb öröm! Legalább elfogják, akik "vadásztak" ránk. - mondtam.
-Maga nagyon aranyos lány.
-Csak tegezzenek. - mondtam.
-Rendben! Akkor nagyon köszjük ezt a szíves vendéglátást!
-Nincs mit! - mosolygtam.
-Akkor megegyszer köszönjük a segítséget! És értesítünk téged és a családod, hogyha sikerült elfogni a tettest vagy tetteseket. - mondták.
-Reneben! Nagyon hálás vagyok, hogy ennyire segítő készek! - kísértem ki őket.
-Ez az alap! Viszlát fiúk! - köszöntek el a fiúktól is.
-Viszlát! - mondták meglepődve.
-További szép estét! Sziasztok! - mentek el.
-Maguknak is! Viszlát! - intettem nekik. Szétnéztem még a folyosón, hogy nincs-e kint valaki, majd vissza mentem játszani az öcséimhez.

Csáo, csáo! Ez lenne az első évad vége! Lassan érkezik a 2. évad. Ugyan itt ebben a könyvben fog érkezni. (pl: 2.ÉVAD 1 RÉSZ) Remélem az is ennyire fog tetszeni, mint ez az évad. Ezer csók nektek! 😘😘