A Sárkány, Akit Senki Nem Szeret /Aemond Targaryen/

16 - Egy emlékezetes este

Jessamyn remekül mulatott a király neve napjára rendezett bálon.

Eleinte vérlázítónak érezte, hogy háborús időkben ilyen dőreséget enged meg magának az udvar, de valahogy ezek a gondolatok gyorsan kiröppentek a fejéből, mikor a fényűzően feldíszített terembe lépett. Soha életében nem volt még ekkora mulatságon.

A vacsora kifogástalan volt, s még a mellette szótlanul helyet foglaló Aemond sem tudta teljesen kedvét szegni, ültében ringatózva élvezte a zenét, ami mintha még a falakból is áradt volna ezen az estén.

A herceg asztalon pihenő jobbja időről-időre finom dobolásba kezdett, majd mintha észbe kapott volna, ismét mozdulatlanná dermedt.

Jess nagyon szeretett volna távolabb kerülni a férje zavarba ejtő közelségétől, de azonnal megbánta a felelőtlen kívánságot, amint a király enyhén imbolyogva felállt székéből, mellé lépett és kezét nyújtotta neki. A lány tüdejében bennrekedt a levegő, azután megérezte Aemond csuklójára fonódó ujjait.

Felé fordulva kétségbeesetten tekintett a herceg arcába. Csak azt nem tudta eldönteni, hogy mire is kéri. „Ments meg tőle... Ne csinálj jelenetet." – végül utóbbi mellett döntött és szabad kezét a férfiére simította. Meglepetésére Aemond egy pillanattal később lehunyta szemét, elengedte őt, és mereven hátradőlt székében.

Jessamyn igyekezett meggyőző mosolyt erőltetni arcára, s ujjait a királyéba csúsztatva felemelkedett helyéről. Aegonnal táncolni valószínűleg élete legkínosabb élménye volt. A férfi a ritmusérzéket hírből sem ismerte, amit valószínűleg tovább rontott visszafogott részegsége.

Jess érezte, ahogy a teremben minden szem rájuk szegeződik, ő pedig lángoló arccal igyekezett kitérni a király keze elől, valahányszor az „véletlenségből" alkalmatlan helyre tévedt volna. A köztük lévő tetemes távolság ellenére is látta, ahogy férje állkapcsa megfeszül.

Aegon mindeközben arról sugdosott fülébe, hogy talán itt lenne az ideje, hogy öccsét megszabadítsa terheitől, és ágyba vigye a lányt. A herceg bizonyára még meg is köszönné, ha anyjuk és nagyapjuk nem zargatná örökösen ezzel a kérdéskörrel.

Mielőtt válaszolni kényszerült volna, szerencsére elhalt a zene, Jessamyn pedig a világ leggyorsabb meghajlását követően a tömegbe csusszant, annak oltalmában reménykedve.

Miután frissítőt vett magához, úgy döntött, kihasználja átmeneti szabadságát. Esze ágában sem volt tovább üldögélni a herceg és közte zizegő, nem épp újkeletű, de egyre intenzívebbé váló feszültségben.

Hamarosan Deria Martell lépett mellé, aki egészen bámulatosan festett ezen az estén aranyszín ruhájában. A lány légzése lassan lecsillapodott, és ahogy a hercegnővel elmerültek a beszélgetésben, jókedve is visszatért.

Sajnos, mint kiderült, a király felkérése egyértelmű üzenetet küldött a terem minden ifjú, és kevésbé ifjú lordjának, Jessamyn pedig a továbbiakban egyik táncosa karjáról a másikéra pördült. Eleinte zavarban érezte magát, de hamarosan úgy döntött, kiélvezi az alkalmat.

Már legalább a negyedik névtelen lord forgatta a táncparketten, ő pedig úgy érezte magát, mintha végre valóban visszanyerte volna szárnyait. A bor határozottan a fejébe szállt, és így könnyebb volt figyelmen kívül hagynia férje átható pillantását, ami elszántan igyekezett lyukat égetni bőrébe.

Lelkesen táncolt bárkivel, aki felkérte, felszabadultan nevetett és társalgott, kihasználva a védelmet, amit az Aemond és közé beiktatott több tucat test jelentett.

A herceg szeme egy pillanatra sem hagyta el feleségét az est folyamán, borospohara pedig kezdte feladni a harcot vasmarka szorításában.

A vérlázító nőszemély vörös ruhában, leomlani készülő fürtökkel forgolódott Lord Halálfia karján. Aemond már eddig is hatalmas önkontrollról tett tanúbizonyságot, elvégre még egyetlen ostoba, felkapaszkodott ficsúr fejét sem tépte le, aki kezet mert emelni asszonyára. Azonban percről percre közelebb került hozzá.