Ugye nem szerelem? (Aizawa Shouta × OC)

2.rész

Átöltöztem a szokásosan bő ruháimba és fülessel a fülembe neki indultam. Kicsit sietnem kellett mert mint tőlem megszokott, késésben vagyok. Lihegve érkeztem a UA.kapujához. Gyönyörü, mint mindig, de egy lélek sem volt ott amikor beléptem a nagy épületbe.
-De jó akkor kereshetem egyedül a tanárit.-mormogtam. Sok lépcső mászás és keresgélés után meglett.

Le állítottam a zenét és a szívem elkezdett hevesen verni. Bekopogtam, semmi. Bekopogtam egy kicsit keményebben és egy szőke hajú férfi nyitott ajtót.
-Present Mic.-mondtam csodálkozva. Várj, kimondtam hangosan??
-Szia. Igen. Kihez van szerencsém?-kérdezte rikácsoló hangján.
-Sasaki Reiko.-mutatkoztam be.
-Ja tényleg!-csapott a fejére.-Ma kellett hogy gyere.-mondta. Nem igazán tudtam hogyan reagalni rá, ezért csak az arcát szemléltem.
-Gyere beljebb nyugodtan!-mosolygott rám kissé kínosan..de eleggé megnyugtatóan.
-Köszönöm.-mosolyogtam vissza.
Körbe néztem, hát mit ne mondjak. Végre egy iskola ami ad a termekre. Egy fekete hajú férfin megakadt a tekintetem. Ült a gép előtt és bőszen nyomkodta azt. Jól van? Egyáltalán ki ő?
-Az igazgatót hol találom?-fordultam Mic-hez segítséget kérve.
-Most csak az ofőddel találkozol.-vakarta meg a tarkóját.
-És ő hol van?-kérdeztem újból. Mielőtt leesett volna addigra már felállt a másik személy a terem végéből. Elindult felénk, borostás arca volt és barnás-feketés szemével a földet nézte. Fasza, nem csak én vagyok zavarban.
-Aizawa Shouta, az osztályfőnököd.-nézett végre bele a szemembe. A hősruhájába volt ő is úgy mint Mic, csak az övé egy kicsit egyszerűbb volt, sima fekete maga a ruha és fehér sálszerű anyaggal a nyakában. Valahol már láttam...
-Nézd itt az egyenruhád.-vette el az asztalról.- És itt vannak a könyveid.-mormogta. Letette egymas melle és karba tette a kezét.

Beugrott ki ő, ez a férfi Eraserhead, nagyon menő képessége van és ő volt az egyik kommentátor a sporfesztiválon a másik pedig persze hogy Mic. Aizawa nem volt túl lelkes, bár én sem lennék ha az egész fejem belenne gipszelve meg így konkrétan az egész felsőtestem.
-Jól vagy?-kérdezte aggódva. Na dejó, észre vette hogy lefagytam.
-Igen-igen. Bocsánat.-kértem bocsánatot.
-Holnap elkéne küldened a hősruhád tervét. Nem írtuk bele a levélbe, de már az első héten sőt, az első nap sükséged lesz rá.-nyomta le a torkomon mind ezt majdnem egy szuszra. Én csak bólindottam, még mindig a férfin járt az eszem, szépen meggyógyult.
-Úgy gondold ki hogy az egész életedet végig kísérheti és hogy segítségedre legyen, ne hátráltasson.-folytatta mormogva.
-Tudod én vezettem a felvételi gyakorlati részét és nagyon is ügyesen bántál az erőddel, egy jól kidolgozott ruha a megjelenéseden és a képességeden is dob.-jegyezte meg büszkén Mic.
Még csicsergett Mic kicsit és Aizawa mormogott rá valamit, nagyon álmosnak tűnt. Én mindig egy-egy igennel és rendbennel nyugtáztam. Kiderült hogy Present Mic lesz az angol tanárom. Ennek hallatán extrán elkezdtem örülni és ezt szerintem a két előttem álló férfi is észre vette, mert nagyon megmosolyogták a reakciómat.

Mikor vége volt az elbeszelésnek fogtam a cuccaimat és elköszöntem az új tanáraimtól. Bedugtam a fülesemet és bömböltettem tovább a zenéimet. Rögtön elkezdték támadni a gondolatok a fejemet. Jó döntés volt ez választani? Bírni fogom egyaltalán? Egyszerűen nem tudtam hogy kezelni az egészet. Ez az egész és ez az érzés teljesen új volt, végre elértem az egyik célomat. Olyan jó volt, de még is ijesztő, félek a bukástól.