1. Arisu&Usagi

722 29 1
                                    

♠️-Azokkal a kártyákkal kell játszanod, amit leosztottak neked, mint mindenki másnak ebben a rohadt világban. - ♠️

Levegőért kapkodva rogytam térdre, onnan pedig a földre. Nem akartam hinni a szememnek. Az elején szerintem mind azt hittük hogy nincs tétje a játéknak, azonban akik rossz helyre léptek, vagy nem értek be a célba időre, a nyakukon lévő nyakörv felrobbant. Remegő kezeimmel ülésbe toltam magam, s mikor észrevettem hogy tiszta vér vagyok, hisztérikusan próbáltam meg azt letörölni magamról.

-Mi a faszom ez?
-Ezek tényleg meghaltak!
-Mi történik?
-Tudni akarom mi ez!

Mindenki felvolt háborodva, ami több mint érthető volt. Mindenki a másikat akarta túlkiabálni. Fogalmunk sem volt arról hová tűnt mindenki Tokióból, ki van emögött az egész mögött, és hogy ez az egy játék volt e az első és utolsó. Ekkor a játék előtt kapott telefonjaink egyszerre jeleztek "értesítést" egy csippanással.

"JÁTÉK TELJESÍTVE. GRATULÁLUNK!:)"

-Beteg...

Suttogta egy barna rövid hajú lány sportos ruhában, aki felettem állt.

-Usagi, hát itt vagy!

Futott felé egy szintén barna srác aki meglepően vékony volt és elég strébernek tűnt.

-Arisu, hát túlélted.. Nem akarom tovább csinálni...

-Én sem, a picsába..

Vakarta a tarkóját a fiú, mikor pedig észrevette hogy bámulom Őt kezét felém nyújtotta, így felsegítve engem.

-Jól vagy?

Bólintottam a kérdésére.

-Szia, Usagi vagyok Ő itt Arisu..Téged hogy hívnak?

Kérdezte mosolyogva a lány, de Én még mindig sokkos állapotban alig tudtam magamban fordítani amit mondott.

-Haneul.

-Koreai vagy?

Kérdezte Arisu mire csak bólintottam ismét.

-Oké, ha van kedved velünk tartani, akkor majd figyelünk arra, hogy lassabban beszéljünk.

-Köszi.

-Van egy bázisunk. Nem rég csináltuk Arisuval. Nekünk ez már sokadik játékunk volt, gyere velünk és mi majd segítünk neked!

Nem éreztem úgy, hogy sok választásom lenne. Ugyanis ma kerültem ide, és csak annyit tudok hogy ez az egész kurvára nem vicc. Egyedül a reflexeimnek és a szerencsének köszönhetem hogy élek, de talán holnap már nem lesz ilyen szerencsém. Nem tudtam Usagiékban bízhatok e, de a többi tag sem tűnt sokkal különbnek náluk, +külföldi is vagyok ami még egy hátrány.

-Oké.

Sóhajtottam, miközben elindultam utánuk, egy másodpercre még hátratekintve a rengeteg szétrobbant hullára.
Mikor megérkeztünk, a szemem elé egy sátor tárult egy két csapdával, az egyikben egy már elhunyt nyúl is volt, illetve egy kioltott tűz helye is látszott a földön. A hideg borzongatta a bőrömet, a szag pedig facsarta az orrom. Sokkolt az egész, egyértelműen, sírtam és féltem, válaszokat akartam. Esteledett már, Én azonban még mindig nem tudtam mi a fene történik velem és körülöttem. Arisu és Usagi egymás mellett ülve a földön, csendben beszélgettek, nekem pedig kezdte az egész tudat cseszni a fejem.

-Mi legyen? Meg kellene keresnünk a Partot amiről Karube beszélt?

Kérdezte Arisu.

-Valószínűleg..A helyzet így tarthatatlan, sosem lesz így vége a j..

Mondta Usagi, de félbe szakítottam.

-Lennétek szívesek engem is beavatni? Mi a Jó Isten történik körülöttem? Egy napja vagyok itt, végignéztem rengeteg ember halálát, és titeket sem ismerlek! Bármikor meghalhatok!

Akadtam ki rájuk. Arisu csak bólintott és intett a kezével, hogy foglaljak helyet mellette.

-Nem tudunk mi sem sok mindent a játékokról, egy biztos: van egy játékmester, aki az egész mögött áll. Ez nyilvánvaló.. Én a két legjobb barátomat öltem meg, az egyikük viszont hallott valamit az egyik játékban egy adó-vevőről. Ez a Part..Egy hely, gondolom. Ahogy azt is, hogy ott majd válaszokra lelhetünk. Holnap elmegyünk megkeresni, hogy több mindenre rájöjjünk!

Innen Usagi vette át a szót.

-A mai játékról. Ez egy pikk hármas volt. A pikk a fizikai erő, játéka.. A szám pedig a vízumunk napjait jelöli. Ma 3 napra kaptunk vízumot. Ez azt jelenti 3 napig szabadok vagyunk így nem kell játszanunk..Ezt az időt fogjuk felhasználni arra, hogy kiderítsünk mindent a partról.

-Na és mi van, ha lejár a vízumom ha úgy döntök hogy nem játszom tovább?

Ők csak nagyot nyelve egymásra néztek a kérdésem hallatán.

-Egy lézersugár fog megölni ami sosem téveszti el a célpontját..

♠️♠️♠️
Másnap reggel hatalmas fájdalmaim voltak a hideg és kemény földön való alvástól. Nyögve próbáltam nyújtóztatni és kiropogtatni a fájó testrészeimet miközben figyeltem az újdonsült társaim a tűz körül nyúl húst sütni. Nem tudtam biztosra hogy testvérek vagy egy pár lehetnek de az nagyon látszott hogy egymáshoz vannak szokva...Nem tudom ez hogy érintett belül engem, aki mindig magányos farkas volt. Nem tudtam hogy zavar e és irritál vagy épp irigykedem rájuk?

-Haneul..Gyere egyél! Muszáj, ez egész napra ad energiát ami nélkül halott vagy!

Csak odakúsztam hozzájuk s elvettem egy jól átsült darabot. Felénél tarthattam mikor kaptam egy kulacsnyi vizet is a kezembe.

-Ez a tiéd.

-Köszi.

Motyogtam Arisunak. Miután mind befejeztük a kajálást, különböző játékok helyszíneire mentünk, és próbáltuk a part tagjait kiszűrni.

-Haneul, akin egy számozott karkötő van, Ő egy tag! Látod?

Mondta Usagi.

-Igen.. Többen is vannak..

Mondtam.

-Menjünk közelebb!

Vetette fel az ötletet Arisu, de még mielőtt futásnak eredhettünk volna, sötétség borult a fejemre és csak másik kettő sikítást hallottam ami az enyémmel társult.

Ezt jól megcsináltuk..

Árulkodó Jelek /NIRAGI FF./Where stories live. Discover now