A szerelem rabja

Szeretlek.

A napok teltek múltak,Ryan minden este hozzám jött munka után. Sosem kérdezem,hogy épp mit csináltak,ő sem beszél róla. Anyával szinte mindennap beszélek.
Délután Fabio nyitott be.
-A főnök szeretne veled beszélni.-Mondta egyszerűen.
-Rendben.-Azóta nem beszéltünk amióta,Ryan utánam jött.
Fabio mellettem vezetett az irodája felé.
-Tudod igazán sajnálom a múltkorit,szerettem volna segíteni rajtad de. Nem tehettem semmit.-Súgta halkan.
-Ez már csak ilyen.-Vontam vállat.
-Ezt ne említsd senkinek ha lehet.
-Nincs kivel beszélgetnem.-Húztam a szám.
-Oh én azt nem hiszem.-Nyitotta Alfonso irodája ajtaját.

-Aria foglalj helyet.-Mondta Alfonso.
-Inkább állok.-Ellenkeztem.
-Szépen megkérlek.-Mutatott a székre.
-Megint megakarsz kínozni?-Ültem le.
-Kivétel vagy! Soha senki nem váltotta ki belőlem azt,hogy ne kínozzam meg. Ryan kedvel téged.-Kortyolt az italába.
-Ez nem igaz.-Hazudtam.
-Nem kell hazudnod,ő maga is bevallotta.-Legyintett.
-Nincs köztünk semmi!
-Azt tudom,de nem is lesz. Aria nem akarlak bántani,nem állt szándékomban hozzád érni. Nem hagytál más választást.-Magyarázta.-Megtaláltuk apádat. Úgy tűnik mostmár tényleg ő az.
-Nem fogok segíteni.-Vágtam rá.
-Nem is kell. Csak figyelmeztetni akartalak,hogy vigyázz az unoka öcsémmel. Nem olyan amilyennek hiszed. Most már el mehetsz.-Intett.
-Köszönöm ezt a tartalmas beszélgetést,ha máskor is ilyesfajta hülyeségekről beszélnél akkor,inkább tartsd magadban.-Nyitottam az ajtót és becsaptam azt.

Később olvastam és fetrengtem az ágyban.
-Szia bébi.-Súgta halkan Ryan az ajtóból.
-Hiányoztál!-Fordultam felé.
-Te is nekem! Nagyon elfáradtam.-Dobta le magát mellém.
-Biztos?-Ültem az ölébe.
-Erre azért még lenne energiám.-Fogta meg a derekam.
Lassan a szám felé közelített és hatalmas csók csatába kezdtünk. Ryan levette rólam a felesleges ruha darabokat és én is ezt tettem. Végig csókolta a nyakamat és a hasamat. Így haladt lefelé amíg oda nem ért. Lassan újra felém kerekedett és a homlokomra hosszú csókot nyomott miközben belém hatolt. Egy nagy sóhaj hagyta el a számat.
-Ryan.-Szólaltam meg össze szorított szemekkel.
-Mond édesem.-Kérdezte levegőért harcolva.
-Szeretlek.
-Ha tudnád,hogy én mennyire szeretlek téged Aria.-Mosolygott egy nagyot,majd folytatta,ahol abba hagyta.
Össze bújva feküdtünk és csak néztük egymást. Később én Ryan mellkasára dőltem ő pedig a hajammal játszott.
Ez így ment egészen reggel 5-ig. Aztán búcsúznunk kellett,hiszen ilyenkor szokott a szobájába menni.
Miután elment,én felvettem a ruhámat és vissza feküdtem az ágyba aludni.
Már egész világos volt,ami zavarta a szememet,úgyhogy behúztam a függönyt és elaludtam.

Később Ryan puha kezeinek simogatására keltem.
-Jó reggelt bébi.-Mosolygott.-A nagybátyám küldött,hogy szóljak ma el kell jönnöd velünk.
-Hova?
-Csak egy tárgyalás de nem olyan mint a múltkori. El kell játszanunk,hogy a barátnőm vagy.-Mesélte.
-Ez nem lesz nehéz.-Ásítottam.
-Ilyen unalmas vagyok?
-Nem,csak keveset aludtam.-Fogtam meg a kezét.
-Hoztam neked egy ruhát,a sminkesek mindjárt itt vannak. Addig nyugodtan fürödj le. Este pedig indulunk.-Puszilta meg a homlokom,majd ott hagyott.

Azt tettem amit mondott,le fürödtem és rendbe szedtem magam. Később megjöttek a sminkesek,akik elidőztek rajtam,ugyanis néhány monoklim még nem gyógyult be úgyhogy.
Hihetetlen,hogy egy ilyen helyen talál rám a szerelem. Néha undorodok magamtól amiért én egész jól érzem magam itt,vagyis inkább Ryannal. A családom pedig otthon aggódik értem. De ilyen a szerelem nem? Akkor jelenik meg amikor az ember nem számít rá.

Felvettem a ruhámat és a magassarkút,majd leindultam. Fabioval az oldalamon.
-Csinos vagy kedves Aria. Nem szeretném többet bántani azt a kis szép pofidat.-Súgta a fülembe Alfonso.
Láttam,ahogy Ryan állkapcsa teljesen megfeszül és legszívesebben megölné.
-Még jó,hogy többet nem érsz hozzám,hisz az neked is fejfájást okoz nem de?-Súgtam vissza a fülébe.
-De.-Mosolygott.
Beültünk a kocsikba. Alfonso külön kocsival ment,mi pedig szintén egy másikkal. Ahol csak ketten voltunk,hiszen így kellett megjelenünk.
-Gyönyörű vagy.-Fogta meg a combom Ryan.
-Te is jól nézel ki.-Fogtam meg a vállát.
Ahogy oda értünk a sofőr nyitotta az ajtót és mi pedig kiszálltunk.
Ryanba karolva indultunk a bejárat felé.

Beérve a hatalmas villába köszöntünk.
-Ryan de jó,hogy látlak. Gyönyörű a barátnőd.-Nézett rám egy számomra idegen férfi.
-Tudom.-Bólogatott.
-Mikor lesz a következő box meccsed?
-Két hónap múlva.-Válaszolta Ryan majd az asztal felé sétáltunk.
Bemutatott mindenkinek,aztán helyet foglaltunk és ettünk.
Ryan az asztal alatt megfogta a combom és közel hajolt a fülemhez.
-Kimegyek a mosdóba,gyere utánam.-Súgta.
Miután elment,elnézést kértem és utána mentem.
-Ezt tedd el. Soha sem tudhatjuk mi történik és ha nem leszek melletted,nem tudlak megvédeni.-Nyújtotta a kezembe a pisztolyt.
-Ryan,hogy érted,hogy nem leszel mellettem? Mi fog történni?-Faggattam,
-Én sem tudom,de mindenre fel kell készülni.-Simította meg arcomat.
-Ügye nem fogsz?-Kérdeztem félve.
-Nem Aria! Megígérem neked,szeretlek.-Puszilta meg a homlokom.
-Szeretlek.-Mondtam,majd vissza mentem,először én és pár perc múlva ő is.
A folyamatos beszélgetésre nem igazán figyeltem. Csak azon járt az eszem,hogy mire gondolhatott Ryan.
Csak arra lettem figyelmes amikor Alfonso idegesen felállt az asztaltól és a vendéglátó kezébe szúrta a kést. Döbbenve figyeltem,hogy erre mit fognak lépni. Az összes fekete zakós ember elővett egy fegyvert és ránk emelték. Ahogy szabadulni próbáltunk el suhant mellettünk jó pár golyó. Nem esett senkinek baja,hiszen a csapatunk többi tagja nem hagyta. Hihetetlen milyen rémisztő egy pisztoly hangja,na de több pisztolyé. Az ember fel sem fogja mekkora súlya van egy fegyvernek,amíg meg nem tapasztalja. Szorosan Ryan mellett maradva próbáltunk kijutni.
-Vedd elő a pisztolyt Aria.-Szólt rám Alfonso.
-Azt sem tudom,hogy kell használni.-Estem kétségbe.
-Nem bonyolult! Próbáld meg.-Szorította meg a kezem Ryan.
Nem volt választásom,úgyhogy elővettem és lőttem. Örülni nem tudtam,hogy sikerült el találnom valakit,aki valószínűleg meg is halt,de legalább meg mentettem magunkat egy embertől.
Innentől kezdve csak az járt a fejembe,hogy gyilkos lettem. És ez mind apám hibája.
Mikor már épp kijutottunk volna,elkapott egy erős kar és a nyakamat szorítva,egy fegyvert fogott a fejemhez.
-Add vissza Alfonso vagy Ryan kis barátnője bánja.-Kiabálta a férfi.
-Engedd el faszfej.-Kiabált Ryan.
-Mit mondtál?-Nevetett.
-Azt mondtam ereszd el.-Kiabált még hangosabban és egy gyors mozdulattal fejen lőtte a férfit,aki az előbb egy fegyvert tartott a fejemhez.
Sírva rohantam karjaiba és úgy mentünk a kocsihoz.

Ahogy jöttünk ugyan úgy mentünk. Jó volt,hogy Ryannal lehettem a kocsiba.
-Ryan én lelőttem egy embert. Gyilkos lettem.-Súgtam.
-Shh Aria. Megakartak ölni téged,nem vagy gyilkos.-Simogatta a hajam.
-Mégis annak érzem magam.
-Nézz rám.-Emelte fel a fejem.-Te vagy a legjobb ember akit ismerek és nem érdemled meg,hogy így érezd magad. Ahogy azt sem,hogy itt legyél.-Nézett mélyen a szemembe.
-Tudod mi az őrültség?-Kérdeztem.
-Mesélj.
-Valahogy mégis örülök,hogy ide kerültem,de csak is miattad Ryan. Soha senki nem mutatta ennyire,hogy szeret engem.-
-Liam sem?-Kérdezte.
-A közeledbe sem léphet.-Dőltem a vállára.