Árulkodó Jelek /NIRAGI FF./

8.Szökőkút

-A vezetők olykor azt akarják, hogy az ellenségeik őrültnek higgyék őket, miáltal olyan lépésekre kényszeríthetik őket, amiket egyébként nem tennének.-

-Vezetőségi tagokat a tárgyalóterembe kérjük!

Kopogtatott Niragi ajtaján, valószínűleg az egyik rangban lejebb lévő harcos, aztán már csak távolodó lépteit hallottuk. Niragi felállva az ágyról mégegyszer hátra rám nézett és így szólt:

-Ha erről bárkinek beszélsz, kinyírlak.

Tudtam hogy az előbbiről beszélt. Kedves volt hozzám, és jól éreztük magunkat kettesben, bár az igaz, hogy nem sokáig.Csak bólintottam amit Ő viszonzott is, és ismét elindult kifelé a szobából.

-Niragi, megölelhetlek?

Kérdeztem, Ő az ajtóból visszafordulva felhúzott szemöldökkel nézett rám.

-Ezt most komolyan kérdezted?

-Igazad van, hagyjuk.

Keltem fel Én is egyetértve az ágyról, amire Ő kuncogással reagált. Mikor láttuk hogy tiszta a folyosó, útjaink elváltak, Én pedig ismét leindultam a bárba, azzal a szándékkal hogy esetleg barátokat szerezhetek vagy új rendes embereket ismerek meg.

Az édes koktélomat kortyolgatva, körbenéztem. Figyeltem az embereket. Kicsit sem úgy tűnt mintha tisztában lennének azzal hogy hol is vannak. Mintha nem is egy halálos játékban lennének, illetve egy luxus börtönben. Nevettek, ittak, csókolóztak, szúrtak, szívtak. Igen, de ennek tetejében szerettek, bíztak és nyertek is együtt. Egy pillanatra átfutott az agyamon a gondolat, hogy talán mégsem olyan rossz ez a világ.

-Min gondolkozik ilyen komolyan az új lány?

Ült le mellém a raszta hajú csajszi, ha jól emlékszek Kuina. Nem válaszolva neki csak visszafordultam az italomhoz, és elkezdtem kavargatni azt a szívószálammal.

-Ahh, ugyanmár! Niragi miatt vagy még mérges? Nem ölt meg, inkább örülj neki.

Mondta, mire csak szemforgatva néztem rá.

-Szerinted az otthoni világ jobb, vagy ez?

-Milyen kérdés ez?

Nevetett a lány, Én csak elhúztam a számat.

-Komoly?

Hagyta abba a nevetést és már komolyan nézett rám.

-Hát..Attól függ..Semmi kedvem visszamenni, hogy ismét nyakig üljek az adósságban, szar kapcsolatom van amúgy is a családommal..Néha úgy érzem jobb itt, de mikor egy számomra fontos személyt vesztek el egy játékban, az mindig fáj, és úgy érzem igazságtalan.

-Hm.

Csak bólintottam a kapott válaszra és folytattam a koktélomat.

-Na és.. Te ma mit csináltál? Niragival voltál?

Kérdése hallatán majdnem félre nyeltem az italomat, de tartottam a póker arcomat.

-Nem. Miért lettem volna?

Kérdeztem felvont szemöldökkel, amire a lány csak vállat vont, és úgy tűnt el is hitte amit mondtam.

-Neem, csak tudod..Mindenki rólatok beszél! Őszintén azt hittük hogy téged nyírt ki a csarnokban, nem azt a két lányt!

Tárta szét karjait nagyra nyitva a szemeit.

-Nahát, ez igazán kedves.

Mondtam unottan.

-Okkké..Akkor barátok vagyunk!

Jelentette ki, és még kifejtette mennyire is örül annak, hogy életben vagyok a Niragival lévő közös játékom után. Miután megittam a maradék koktélom, felállva a pulttól, hirtelen úgy éreztem unatkozom, így elindultam kifelé a hátsó kertbe ahol senki nem tartózkodott. Nap vége lévén már hűvös volt, de a hideg szellő jól esett csupasz bőrömnek. Elindultam a kör alakú szökőkút felé, és annak a padján foglaltam helyet, agyban átvéve mik is történnek velem.

-Nem sokára újra játszanom kell..

Az,hogy ismét a fekete hajúval, nem tudom megmondani milyen érzéseket keltett bennem. Vegyesek voltak.  Féltem, izgultam, vártam, és kíváncsi is voltam. A lapok több mint fele még hiányzott, és nem tudtam meddig húzom.
Kuina is eszembe jutott, akit nagyon szívesen elfogadnék barátomként, viszont óvatosnak kell lennem, hisz nem ismerem, plusz Usagiékkal lóg, illetve a mi drága manipuláció mesterünkkel, Chishiyával. Apropó Chishiya.. Nyilvánvalóan hot, és a minden helyzetben lévő nyugodtsága kifejezetten vonzó.. Ennek ellenére néha úgy érzem, Ő nagyobb veszéllyel lehet rám mint Niragi..

-Nem lesz egyszerű Niragi bizalmába férkőznöm..

Adtam hangot gondolataim szereplőjének.

-Mit csináljak..?

Temettem arcomat tenyereimbe és kezdtem el szemeimet dörzsölni.

-Úgy érzem Én sétálok az Ő csapdájába ahelyett hogy Ő sétálna az enyémbe.. Mindazonáltal.. Nem igazán bánom.

Álltam fel a szökőkúttól, és kezdtem el besietni, hiszen időközben már lassan rámsötétedett.
Bent úgy éreztem hogy kb mindenki engem bámul, aztán ismét körbenéztem és mindenki magával volt elfoglalva.

-Szép, már képzelődöm is...

Indultam meg a szobám felé.