Pókerarc - nijiro ff. [Befejezett]

☆Harmadik fejezet☆

Reggel arra ébredtem, hogy megszólalt az ébresztőm, de mivel a telefonomra az éjszaka során ráfeküdt Kókusz, ezért a hirtelen zaj hatására úgy megijedt, hogy az arcomban kötött ki. Én csak elnevettem magam, majd miután sikerült lehámoznom az arcomról a megrémült kiscicát, megreggeliztem és felkészültem a mai napra.

Mivel csoportbontásban leszünk, hogy a professzorok és a gyakorlatvezetők még hatékonyabban át tudják adni az anyagot, ma egyedül indultam az egyetem felé. Blake egy másik helyre került, szóval nem meglepő, hogy nem ugyanakkor kezdődnek az óráink. Gyorsan beugrottam egy kávézóba, majd a lattemmal a kezemben rohantam az iskola felé, ugyanis a kávézóban az előttem lévők olyan lassan haladtak, hogy sikeresen késésben vagyok.

Még éppen sikerült beérnem az épületbe, de a nagy sietség hatására beleütköztem valakibe. Megint. Ironikus nem?

-Normális vagy?-mondta a srác, aki egy fejjel magasabb volt nálam és a tengerkék szemeiben undort véltem felfedezni.

-Bocsánat, véletlen volt, csak késésben vagyok.-szabadkoztam, majd az elszóródott lapjait próbáltam összeszedni.

-Remélem legközelebb nem lesz ilyen, különben nem állok jót magamért.-fenyegetett, majd elviharzott.

Azt hittem itt mindenki tök kedves meg ilyenek, de úgy látszik tévedtem. Mindegy, nincs időm ezen gondolkozni, ugyanis fogalmam sincs hol lesz az első órám és egy percem van annak kezdetéig. Mivel csak pár diák lézengett a folyósón amikor beértem (vagyis becsapódtam) ezért arra mertem következtetni, hogy az ittlévők mind a csoporttásaim, ezért a mogorva fiú után iramodtam, reménykedve hogy jó helyen járok.

-Őőő...bocsi, itt lesz az elsőévesek órája?-szólítottam meg a fiút, aki eléggé meglepődött, amikor meglátott.

-Na mi az Ms.Meteor? Nemtán ide is becsapódtál? Egyébként ha az E csoportba kerültél, akkor jó helyen jársz.-mondta, majd meg sem várva a válaszomat sarkon fordult és becsörtetett a terembe majd leült az utolsó szabad padba.

Követtem a példáját, majd amikor beléptem a helységbe, tudatosult bennem, hogy sehol sincs szabad hely, kivéve a srác mellett. Úgy láttam, hogy ez benne is tudatosult, mert két szemforgatás között leemelte a hátizsákját a székről, majd kicsit oldalra húzódott. Amikor odamentem és leültem mellé, megszólított.

-Úgy látszik nem tudsz elszakadni tőlem.-felelte flegmán, de éreztem a hangján, hogy nem zavarja annyira a dolog, mint amennyira mutatja azt.

-Hékás, nem tehetek róla, hogy nincs máshol szabad hely.-válaszoltam, majd mondandóm megerősítéseképpen körbemutattam a nagy teremben, ahova éppen most lépett be a tanár.

A fekete hajú férfi kedvesen bemutatkozott, Mr.Tao-nak vagy Sensei-nek (tanárt is jelent a sensei szó) hívhatjuk, kinek melyik tetszik. Hamar bele is csapott a dolgok közepébe, aminek örültem, mert legalább nem kellett előállnom egy nyilvános bemutatkozással. Mint már említettem, elégge lámpalázas tudok lenni, szóval valószinűleg csak leégetném magam.

Mr. Tao egyébként vázolta a félév menetrendjét, hogy mik az elvárásai meg hasonlók. Ő lesz a fő tanárunk, mellette pedig lesz még 3 vagy négy fajta óránk. Mimika: (akár test, akár arcmimika); hangképzés, ugyanis mint kiderült, lehet hogy olyan szerepet kapunk egy darabban vagy filmben, ahol énekelni is kell, ezért nem árt, ha nem szakítom ki mások dobhártyáját a csoda hangommal; lesznek gyakorlati óráink is, amikor mintha tényleg egy filmfelvétel lenne, élesben előadunk egy darabot; akinél a hangképzés órát tartó tanár úgy érzi, hogy esetlegesen beszédhibája van, akkor irány a logopédusi óra; emellett még vannak más melléktantárgyak, amik fontosak de nem eléggé, hogy megemlítsem őket.