Scholae et preafectus! (Girls und Panzer fanfic)

21. rész Hogyan legyél vezér 2. rész

(Bár az előző részt az Író zárta, innen Ayumi szemszöge lesz újra.)

-Tárgyalni akarsz?-kérdezte Yor.

-Szerinted?-kérdeztem.

-Mivel a társai visszaszorultak az erdőbe, ezért jogos lehet, hogy tárgyalni akar. Győztesen állsz itt-mondja Alisa.

-Oké. Szabj egy feltételt, mivel nem vagyok genya-jelenti ki Yor.

-Négyszemközt, Yor-jelentettem ki.

-Rendben, és nálam-jegyezte meg Yor.

Elhajtunk Yor lakásáig, ahol kisérőink, három Sherman legényége és Soma ott marad. Szép kis ház volt, csak kicsit sok volt a kötött dolog. És nagyon megakadt a szemem egy nyitott fekete estélyin magas szárú csizmával, és mellette egy gombolyagos kosárban két ellégé élesnek látszó aranyos kötőtűt. Yor feltett egy adag teát főni, majd leült elém egy fotelbe.

-Itt van. Ha most lemondasz, nem foglak kirúgni-mondta büszkén Yor.

-Álljon meg a menet! Szóval azt hiszed, hogy nyertél? Ahogy a kormány észreveszi ezt, ennek itt annyi! Szóval ajánlom, hogy ne kezdj így!-ordítok.

-Ezt el kell ismernem. Oké, akkor egyszerűen csak trónfosztás lesz-jelentette ki Yor.

-Ho-hó! Azt nem! Tudom, mire készülsz, és ha megteszed, akkor jön a magyar kormány, és visszaállít mindent-mondom.

-Honnan tudod, hogy itt lesz a Saunders B!-döbbent meg Yor.

-Mi? Én a demokratizálásra gondoltam volna, de ez az ötlet már az elejétől rossz! Nem gondoltatok bele, hogy ez mennyire rossz ötlet?!-magyaráztam.

-Hoppá! Ebbe tényleg nem gondoltam bele sokat! Akkor hát, van egy ajánlatom. Diákönkormányzatot alapítasz, és kormányzóválasztás lesz!-mondja Yor.

-Abból köszönöm, nem kérek-jelentettem ki.

(Most, hogy a rész ne csak tárgyalgatás legyen, jön egy kis E/3.)

Eközben Soma és Alisáék kinn várnak arra, hogy végre befejezzék.

-Eléggé szerencsés ez az Ayumi. Fiúja van, és ráadás ő egész jól néz ki-mondja Alisa.

-Talán tetszik?-kérdezte Helmet, aki vezette Alisa tankját.

-Na, jó, egy kicsit-vallotta be Alisa.

-Aha. De egy kicsit éhes vagyok. Szerinted a McDonalds elszállít ide?-érdeklődik Helmet.

-Ha adunk egy nagy borravalót, akkor biztos!-jelentette ki Alisa.

Ekkor Alisa kihirdette: Mekit rendelünk! Ki mit kér?

-Big Mac menüt kólával!-mondta mindenki.

-Te nem kérsz, semmit, ööö...-kérdezte Alisa.

-Soma vagyok, és nem-mondja tört japánnal Soma.

-Oké. Akkor neked is egy Big Mac menü rendel-írta fel Alisa.

Egy fél óra múlva ledobták a 16 Big Mac menüt egy aksis mikróval, és a kiosztás után Soma odaadott egy bankjegyet.

-Tessék, 1000 yen. Az ár-mondja Soma.

-Erre meghívtunk-tolja vissza Soma kezét Alisa.

Így együtt eszik a menüket a tankok tetején. Időközben az erdőben elbújt Horthysok elbújtak.

-Hol van Ayumi?-kérdezte Takako.

-Nem tudom. Biztos lelécelt a föld alatti kérójába Somával-mondta Suzume.

Váratlanul Naramo felszólalt.

-Emberek! A kormányzó asszony eltűnt, így én veszem át a helyét. Mivel blokkolnak minket, várjunk, hogy egy hajó a közelünkbe jöjjön, és jelzünk-szónokolt Naramo.

-Az iránytű azt mutatja, hogy egyre jobban távolodunk a szárazföldtől. Ennek nem lesz jó vége-mondta Nao.

-A remény hal meg utoljára!-kiáltott Naramo, de egy hangos duda elnyomta.

-Ó, ez egy hajó!-örült Riku.

-Mindenki, a Tisza-hegyre!-szólt Naramo.

Felrohantak a hegyre, mire Mina elővett egy jelzőpisztolyt.

-Tudtam, hogy egyszer jól fog jönni. Elpukkanthatom?-kérdezte Mina.

-Csak csináld!-ordított Riku.

Egy bumm után piros fény lett az égen. Kay észrevette a fényt, és futott a rádióállomáshoz.

-Horty rádiósai, hallanak engem, ismétlem, Horty rádiósai, hallanak engem?-kérdi Kay.

-Nincs adás. És tudjuk miért-mutat ki az ablakon egy egyik rádiós lány.

-ALISA!!!-ordított Kay, és elővette a telefonját.

-Jajj, ne! Lebuktunk, lányok!-nézett a csörgő mobiljára Alisa.

-Alisa, mit csinálsz?!-kérdezte mérgesen Kay.

-Kirándulunk a csajokkal, mi mást?-kérdi nyájasan Alisa.

-És hol? A Horthyban? És a jelblokkolóval? Na, ti bajban vagytok!-ordibál Kay.

-Egy jó ügyért csináljuk. Csak ne gyere ide!-tette le a telefont Alisa.

-Minden Saunderses senshás, gyülekező! Irány a Horthy!-adta ki parancsba Kay. (Vissza Ayumira.)

Már két órája ment a huzavona, mikor a Tisza-hegyről felszállt egy jelzőlövedék, és úgy öt perc múlva Saunderses gépek közelítik meg a sulit, tankok estek ki, és az egész területet bezengték a hangszórók:-Jöttünk segíteni, Ayumi.

-Sakkmatt. A saját szövetségeseid szúrnak hátba-szóltam Yornak.

-Kérem, kegyelmezz!-könyörgött Yor.

-Sajnálom, de nincs kegyelem. Levisszük a kreditmennyiséget neked és az elsősöknek 10%-kal, és ennyivel emeljük a mi összegünket. De mivel nem akarok több lázadást, ezért megalakítjuk, a Horthy diákkormányát, aki szabadon dönthet a tetemes költségvetés 5%-át, és még 5%-ot kormányzói hozzájárulással. Béke?-kérdem.

-Béke!-nyujtotta jobbját Yor.

-Alisa, oszlasd fel a lázadást! Megegyezés született!-kiált ki az ablakon Yor.

-Azt nem kell!-száguld be Naoval és Naramoval együtt Kay.

Lejövünk a lakásból, és azonnal odamegyek Kayhez.

-Köszönöm!-öleltem meg.

-Semmi baj! De neked, Alisa, van baj!-mutatott rá Kay.

-Ahh, ne...-sóhajtott Alisa.

-Bye!-húzott el Kay.

Késő délutánra összeszedem az iskolát a tornaterembe.

-Ezennel kidhirdetem, hogy megalapítjuk a Horthy diákkormányát! Mindenki válasszon öt képviselőt jövő hét szerdára!-jelentem ki.

Tapsvihar, üdvrivalgás, és zászlólengetés közben levonulok a színpadról, és hazaindulok. Félúton az Író mellém szegül.

-Na, hol voltál?-kérdeztem.

-Sajnálom, éppen pihentem. De ahogy láttam, hogy baj van, elküldtem a papírt és pakoltam-magyarázkodott az Író.

-Rendben. De legközelebb többet segíts!-böktem meg a vállát.

-Rendben. Na, én megyek. Még látjuk egymást-tűnt el az Író.

Szóval így küzdöttem le a második lázadást. Legközelebb az alapító ülésről és Halloweenról mesélek. Na, akkor viszlát!

Sziasztok! Ez a második GuP fanfictionöm huszonkettedik része. Ha tetszik, likeold, ha ötleted van, kommentelj. Ja, és sok köszönet Benivoknak!