Káosz a mélyben-Elfajzottak

Prológus

Nem tudom, hogy hol kezdjem sok minden történt azóta, mióta az atomhatalmak kilőtték a bombákat, szinte minden ember meghalt. Aki meg még él, kegyetlen mutáción ment keresztül de ennyire ne menjünk előre. Kétezer-húszban kitört a háború, nem tudni kilőtte ki az első bombát, de azt igen hogy utána a többi ország is csatlakozott ehhez a pusztító támadáshoz. Az emberek nagy része meghalt és akiknek szerencséje volt be tudott menekülni az óvóhelyekre. Az emberiségnek több mint a hetvenöt százaléka kihalt, vagy a sugárzástól esetleg, a nyomortól amiben éltek több mint hetven évig voltak az emberek bezárva. Egy koszos, büdös helyre, amit otthonnak állítottak be az országok vezetői. Miután kinyíltak az acél ajtók az emberek nem akarták elhinni, amit láttak. Rengeteg ember inkább öngyilkos lett, mint hogy így keljen éljen. Azóta új fajok jöttek létre, vagyis ahogy csak hívnak minket. A " mutánsok" vagy " elfajzottak" bár nem bánjuk, mert többen vagyunk már lassan, mint az emberek, akik még nincsenek mutálódva. Igaz ők már nagyon kevesen vannak az emberiségnek csak a tíz százaléka él. Nem értem miért félnek tőlünk, talán többen vagyunk, vagy mert erősebbek, strapabíróbak lettünk, vagy csak mert sokunknak karmai, hegyes fogai vannak?
Fura lények az emberek az biztos, térjünk inkább vissza a jelenbe kétezer-száztizenkettőbe . Mostanra újra van élet a földön, amit az emberek tönkretettek, bár mondjuk a mi életünk se jobb. Nekik köszönhetően nehéz túlélni a mindennapokat, sok a nyomornegyed, sok az éhes mutáns, lopnak, csalnak csak hogy ételhez juthassanak. Sajnálom őket nem ezt érdemelnék, de az ő életük mondjuk az enyém is, mert nekem is ebben kell hogy éljek. Magányosan, néha éhesen, de boldogulok valahogyan, úgy mint eddig. Nem, nekem ez már nem kell! Ki fogok törni innen, és megmutatom a többi mutánsnak, hogy nekik is menni fog, csak akarni kell, de mit tehettek én egyedül?
Mikor még az utcára is veszélyes kimenni az esti vadászok miatt, akik szórakozásból irtják a fajtánkat. Nem tehetünk mi róla, hogy ilyenek lettünk, de egy biztos! Én ki fogok törni ebből az undorító nyomorból. Holnap neki is állok csak még nincs ötletem,  de nem baj, sőt! Már most meg is indulok, és kimegyek a a városból, fel az egyik bunker tetejére, s elmélkedek a jövőn, hogy hogyan kellene csinálni. Szeretek este kint lenni nézni a csillagokat, ha jól emlékszem ma pont hullócsillag hullás van remélem nem alszok el.
Gyönyörűek egyszerűen mintha nem is valóság lenne, olyan mintha csak valaki unalmában felfestette volna őket oda az égre. Szavakkal leírhatatlan dalba foglalva is talán nehéz várjunk csak... mit is mondtam az előbb? Dalban? Hmmm, talán  írnom kellene egy dalt, de nem... nem is értek a dalszöveg íráshoz, még ha sikerül megírni. Kellene egy banda, akikkel eltudjuk játszani ezt a dalt. De ha bandát akarok alapítani, ahhoz meg barátok kellenének, akik benne vannak nem csak hasznot akarnak belőle húzni. Hmmm nehéz, nehéz gondolkodni a hidegben, talán vissza kellene mennem abba a koszos városba, és haza menni de hiába mind a hideg, esetleg az éhség hogy ha ilyen hideg sötét estén. Én kint érzem jól magam mert itt legalább szabad vagyok csak az éjszakai vadászok miatt kell vissza mennem, nem szeretném, hogy ilyen miatt elkapjanak. Van egy pár ismerősöm, akiket el kaptam többet nem láttam őket. Csak pletykákat halottam, elvileg az emberek meg ették őket, illetve  feldarabolták és kidobták őket, mint valami holmi szemetet. Rossz belegondolni, hogy ez vár ránk, ha nem figyelünk oda, minden lépés egyenlő a halállal ki tudja, éppen melyik sikátorban bújnak meg, hogy le tudjanak csapni ránk. Megvan a terv alapítók egy mutáns bandát, azért hogy a mutánsok erőt kapjanak a zenéből és segítsenek ebben a harcban, amibe kezdek.
Na, de most már tényleg mennem kellene, mert lyukas lesz a bundám még a végén. Nem baj holnap neki állok es keresek mutánsokat, akik hajlandók lesznek nekem segíteni. A népet ki tudjuk menteni innen őket es magamat is. Nagyon kevesen próbáltak ki törni innen. Sokan el is buktak sajnos, de hogy ha híresek lennénk akkor a nép hallgatna ránk és tudnánk változást hozni ezekbe a szürke, monoton hétköznapokba.