Ellenséges Szerelem /Befejezett\

2. ÉVAD 3. RÉSZ

Otthon

Kevesebb, mint 1 hetünk van az esküvő napjáig. Ma megyünk ruha próbára a koszorús lányokkal és a fiúkkal.
-Liam, Nolen szedjétek össze magatokat, mert még fel kell vennünk nagyon sok embert. - néztem be a szobájukba.
-Ok. De mostmár, húzz ki hagy folytassuk a játékot. - mondták. Kimntem a szobából és hozzá láttam készülődni.

Gyorsan vissza mentem a fiúkhoz.
-Faszom, haladjunk! Mennem kell még 3 helyre és nem vagyok a legjobb paszba. - montráztam el.
-Jó jó Chill. - mondta Nolen.
-Szegény ideges, ne idegesítsük még jobban. - mondta Liam köcsögösködve.
-De egy geci bunkó gyerek vagy! 1 percetek van lejönni. Addig kiállok az autóval. - mondtam becsapva magam után az ajtót.
Kiálltam az autóval a kapu elé, és a fiúk már be is szálltak.
-Na csak, hogy tisztázzuk valamit. Kurvára nem alszom 2 napja az esküvő miatt, de ti még tesztek rá egy lapáttal, hogy nem hallgatok rám. - mondtam nekik.
-Madi, boldog szülinapot! - mondta Nolen.
-Kösz, mostantól azt hallgatunk, amit én akarok. - mondtam majd betettem a saját kis zenéjeimet. A fiúk a fejüket fogva ültek a hátsó ülésen.
-Szia Suzie! - köszöntem a kocsiba beszálló nőnek. Susan Aurora testvére.
-Deborah szállj be! - köszöntem a lánynak.
-Na, Liam Nolen, szerencsétek van! Apa már itt van. Mehettek! - mondtam a fiúknak. Ők külön szalonba mennek a többi fiúval. Most felmerülhet bennetek a kérdés, hogy miért nem apa hozta őket. Erre annyi a válaszom, hogy be kellett ugrania a céghez.
Felvettem a többi lányt és mentünk ruhát próbálni.
-Na lányok! Nekem van elképzelésem! - mondta Aurora.
-Na ezt már szeretem, mi az ötlet? - kérdezte a szalon igazgatója.
-A fazon teljesen mindegy csak az a lényeg, hogy rózsaszín legyen.
-Rendben! Élénk, vagy inkább világos? - kérdezte a hölgy a füzetébe jegyzetelve.
-Világos minden felé képpen, de ha van bézs, vagy mályva színű az is tökéletes.
-Oké, akkor hölgyeim jöjjenek velem, az ara meg maradjon itt. - mondta a hölgy. Mi elmentünk vele és elkezdtünk válogatni.
-Nézzétek csajok! Ez ilyen bézs vagy milyen. - kiabált 3 szobával arrébbról Deborah.
-Uu ez nagyon szép! - mondtam.
-Akkor felpróbáljátok? - kérdezte a hölgy.
-Igen! - bólogatott mindenki.
Gyorsan felvettük és elmentünk megmutatni a ruhákat Aurorának.
-Imádom! - mondta nemes egyszerűséggel.
-Akkor ez lesz? - nézett ránk és Aurorára a nő.
-Igen! - bólintott mindenki teljesen egyhangúan.
-Remek, akkor jöhet a menyasszony a ruha választásban. A hölgyeknek hozatok pezsgőt! - mondta.
-Én nem iszok! - jeleztem előre.
-Madi, 1 pezsgőtől semmi bajod sem lesz. - mondta Susan.
-Nem, nem iszok! - mondtam biztosan. Elővettem a telefonom pont bekapcsoltam volna a mobilnetet, de akkora megérkezett a pezsgő.
-Halljátok! Mi tart Auroranak ennyi ideig? - dőlt előre Deborah. Egyébként Deborah Aurora nagyobbik gyereke. Ő 23 éves. Van még egy fia, aki olyan idős, mint Liam és Nolen. Imádom őt és Deboraht is. Ashley zöldes - barnás szemmel és barna hajjal áldotta meg az isten. Esküszöm ő a legértelmesebb fiú a családban.
-Nicsak végre a menyasszony is itt van! - tapsikolt Sadie.
-Wao! Ez aztán nem semmi! Apa imádni fogja rajtad! - mondtam nagy mosollyal a számon. Mindenki koccintott. Aurora gyorsan átvette az utcai ruháját és indultunk haza.
-Madi, majd el tudsz Ashleyert menni 15:00-kor? - kérdezte Aurora.
-Persze, hogy elmegyek! Tudja, hogy ki megy érte, vagy felhívjam? - kérdeztem.
-Hívd fel, azt mondtam neki, hogy én megyek, de mennem kell manikűrre. Nem hiszem, hogy az a lány nem tudta máskorra rakni. - mondta. Megálltam a ház előtt kitettem az anyát és a lányát, majd haza hajtottam.
-Mondd apa!- vettem fel a telefont.
-Kéne pár dolog az esküvőhöz. Pár dísz kő, vagy valami dísz az asztalra. - Oké, arra megyek a kézműves bolt felé, majd megyek! Szia! - tettem le majd a bevásárlóközpont felé kanyarodtam az autóval. Össze szedtem mindent ami kellet.
Otthon kiszedtem a dolgaimat a kocsiból, majd bemntem a házba. Amint beléptem a házba ahol Milo fogadott. Milo a családi kutya, akit Nolen hozott az utcáról.
-Szia Milo! - köszöntem a kutyának. Levettem cipőm és a táskám, majd bentebb mentem a nappaliba.
-MEGLEPETÉS! - ugrott elő mindenki. Őszintén sejtettem. A fiúk nagyon benák a titkok tartásában.
-Nem kellett volna ezt mind csinálni csak miattam. - öleltem meg mindenkit.
-Jajj, bocs elkéstem? - jött be a nagybácsikám az ajtón.
-Nem dehogy bácsikám! Pont jókor jöttél! - öleltem meg.
-Na jó, akkor megnyugodtam, hogy nem késtem el.
-Hogy, hogy? - kérdeztem tőle hisz nem értettem, miért késett volna el.
-Feltartottak. - mondta.
-Na ki? - kérdeztem.
-Ők! - biccentett a fejével a lépcső felé. Liam és Nolen sétált lefelé a lépcsőn a kezükben két valamivel.
-NEEE! - könnyeztem be.
-Boldogat nővérkém - adta át a kezében tartott kiskutyát.
-Nézd ez is a tiéd! Boldogat te bunkó majom! - adta át a másik kis csöpséget.
-És akkor én adom át a harmadikat! - adta át Deborah a harmadik pici macit.
Nagyon nagyon rég óta szeretnék cavapoo kiskutyákat, de féltem attól, hogy a macskák, hogyan viselnék el.
-Madi kincsem! - jött oda apa - Nagy lány lettél, és büszke vagyok rád. Tudom, hogy azt a 14 évet semmi sem hozza vissza, de én szeretném, ha ezen túl is ilyen jó kapcsolatunk lenne. - ölelt át apa.
-Nem haragszom rád emiatt! Legjobb apa vagy a világon! - szipogtam.
-Na akkor gyerünk tortát enni, aztán pedig Ashért a reptérre. - mondta Liam. Mindenki a konyha felé vette az irányt. Megebédeltünk, hisz apukám intézett sok-sok finom kaját. Én haza mentem, mivel külön lakásban élem az életem pár hete.
-Madi, várj meg minket is! - szólt utánnam Nolen.
-Pörögjünk kérem! - mondtam az ajtóban állva. A picik a hordozóban voltak. Nekem otthon van egy cicám, akit kaptam a ház tulajdonosától. Vagyis a volt tulajdonostól.
-Na haladunk? - néztem a fiúkra.
-Na na, ne siettes minket! - mondta Liam a cipőjét feléve.
Végre haza értünk.
-Penny édes kicsi cicám! - köszöntem az ajtó elé siető macskának. Letettem az állat hordozót és kinyitottam az ajtaját. A kiskutyák azonnal kimerészkedtek belőle és egyből Pennyt vették célpontul. Penny már felnőtt baba, de még mindig kölyöknek hiszi magát, úgyhogy az össze illeszkedés elég könnyedén sikerült.
-Nolen, Liam gyertek már! - kiabáltam a fiúknak, akik már behódították az emeletet.
-Faszom! - ejtettem el a ketrecet ami az ujjamra esett.
-Madi jól vagy? - rohantak le a fiúk az emeletről.
-Nem nem érzem az ujjam szerintem eltört. - mondtam az ujjamat fogva.
-Jujj, nem kéne bemenni a kórházba? - kérdezte Liam.
-De! Vegyétek a cipőt haladjunk. - mondtam.
A kórházba rögtön szólítottak és megröggenezték az ujjam.
-El van törve! - jelentette ki az orvos.
-Gondoltam, de a síntől tudok vezetni igaz? - kérdeztem.
-Persze! Csak óvatosan! - mondtam. Megcsinálták az ujjam, hoyy szépen gyógyuljon.
-Következő állomás a reptér! - mondtam a fiúknak.
-De Madi, hogy nézünk ki? - néztek rám a fiúk.
-Hát ti nem szálltok ki, én meg sportosba vagyok, úgyhogy pofa be! - mondtam majd elindultunk. Imádok a fiúkkal utazni, főleg azért, mert nagyon sokat viccelődünk. Most, hogy egy új városba költöztem ami 2 órás utat jelent 100km/h-val. Persze ha dugó van ez eltarthat 2 és fél-3 óráig is. Ezek miatt elég ritkán látom a fiúkat, és apát. A héten ott voltam náluk, hisz rengeteg dolgom volt amit el kellet intézni, és otthonról ezerszer könnyebb volt eljutni oda. Most a fiúk és Ash nálam fognak lakni egy hétig, hisz egy gyönyörű borvidéken találtam megfelelő helyet. Nagy jó lesz végre megint össze dolgozni a fiúkkal, hisz a mi csapatunk nagyon erős és fáradhatatlan.
-Végre ide értünk még egy zene a "Madi playlistről" és kiugrok az autóból. - mondta Liam.
-Nem ti maradtok! Én megyek. - mondtam kiszállva az autóból. Siettem, hisz Ash gépe 5 perce leszállt. Egyébként Ash az apukájánál volt új Zélandon. Az apukája kutató, és ezért váltak el egymástól Auroraval. Így Ash minden nyári szünetből 3 hetet az apukájával tölt. Már megszokta az örökös repülőgépezést. Mindig van egy kísérője, aki elkiséri, hogy ne maga utazzon.
-Szia Mads! - jött oda és megölelt.
-Csá kishaver! Mehetünk? - néztem rá.
-Ja! Anya? - kérdezte.
-Aurora, körmösnél van, így én jöttem érted.
-Várj akkor nálad fogok lakni? - kérdezte kifelé menet a kocsihoz.
-Valahogy úgy. Ugye nem baj? Haza is vihetlek anyukádhoz. - néztem rá kétségbe esetten.
-Nem dehogy, nekem tök jó, legalább tudok Liammel meg Nolennel játszani. - mosolygott- Amúgy mi történt az ujjadal? - kérdezte.
-Rá ejtettem valamit. - mondta.
-Liam, Nolen sziasztok! - köszönt a felé rohanó fiúknak. Szívem szerint leszidtam volna a fiúkat, mert nem hallgattak rám, de nem volt szívem hozzá. Egész úton beszélgettek a fiúk, így hát a playlistemet nem nagyon hallottam. Sebaj, majd otthon főzés közben, mert a fiúk házi készítésű hamburgert kértek. Én nem eszek húst több mint 3 éve, úgyhogy csak az ő kedvükért vettünk húspogácsát.
-Esküszöm Mads, csak a te hamburgered ilyen finom. - dicsérte Ash a hamburgert.
-Köszi, tudom, hogy igazi konyhatündér vagyok. - mosolyogtam -Délutáni program van? - néztem a fiúkra.
-Nekem nincs semmi ötletem. - mondta Liam.
-Uu, menjünk el valahova. - mondta Nolen.
-Jaa! Igaza van! - bólogatott Ash.
-Uu, ez tetszik! Hova menjünk? - döltem előre.
-Nincs ötletem! - mondta Liam.
-Osztom Liam ötletét! - vágta rá Nolen.
-Nekem sincs semmi ötletem! - mondta Ash.
-Na, ha ti ennyire lelkesek vagytok, majd én ki találom.
Bepakoltam a mosogatógépbe és elkezdtem keresgélni helyeket, ahol nagyon jó képeket lehet csinálni.
-Fiúk pakolás! Megvan hova megyünk! - mentem fel Nolen szobájába. Az én házamban is van nekik 2 külön szobájuk. Otthon csak egy szobájuk van, ami nekik nem elég, úgyhogy itt külön vannak.
-Mit vegyünk fel? - kérdezte Liam.
-Sportosat, túrázni megyünk vagyis kirándulni. - mondtam. Össze pakoltam a táskámat. Most csak 3 nagyüveg víz került bele.
-Kész vagyunk! - rohantak le a lépcsőn.
-Remek! Elmegyünk felvesszük Alicet és mehetünk is. - mondtam. A fiúk beültek hátra és elindultam Alicert.
-Szia Alice! - köszöntek a fiúk egyszerre.
-Micsoda kórus! - nézett hátra.
-Na látod, velem kell jönni túrázni. - mondtam.
-Túrázni? - nézett rám.
-Ja túrázni. - bólintottam.
-Állj! Ne menj sehova 2 perc és jövök átveszem a gatyám. - mondta beszaldva a házba.
-Ugye 10 percig fog készülődni? - kérdezte Liam.
-Valahogy úgy. - döltem hátra az ülésben.
Tényleg nem sok idő múlva Alice kirohant a házból.
-Na mehetünk. - mondta beszállva az autóba.
-Biztos? - néztem rá.
-Ezer százalék! - mondta.
Elindultunk egy gyönyörű kilátó felé. Úgy terveztem, hogy gyönyörű képeket fogunk csinálni.
-Madi, már nem azért, de itt kurva sokan vannak! - jelentette ki Alice.
-Na ne mondd! - néztem rá idegesen - Felakarunk menni, vagy elmennyünk a gym-be? - néztem mindenkire.
-Nem, majd én mondom merre megyünk! - mondta Liam.
Beültünk az autóba és elindultunk északra.
-Liam ezt a helyet honnan tudtad? - kérdeztem.
-Apával még élt ide jártunk. - mondta.
-Nekem, hogy nem jutott ez eszembe? - nézett rá Nolen.
-Mert hülye vagy basszus! - mondta, majd elindult egy kis ösvényen.
-Bro idegennek belépni tilos. - mondta Ash.
-Nyugi van minket ismernek, ha még az az ember van itt. - mondta Liam és átbújt a sorompó alatt.
-Hé Állj! - jött ki egy férfi egy lakókocsiból.
-Jó napot Joe! Maga milyen fitt, mint régen. - dicsérte Liam az idős férfit.
-Honnan ismer engem? - nézett a fiúra a férfi.
-Nem ismer meg? Apukám forog a sírjában.
-Isten nyugasztalja! - mondtuk egyszerre.
-Jól van kölyök, menjetek innen, nem szép így viselkedni.
-Üdvözlöm Nolen Green. - lépett oda Nolen - Adam Green fia. Régen ide jártunk és felengedett, most mi történt magával? - nézett rá a fiú.
-Hogy megnőtettek, ilyen kicsik voltatok amikor utoljára láttalak titeket. - mutogatott a férfi- Ti mehettek, de ők nem! - mutatott ránk.
-Elnézést! Maga úgy beszél, mintha mi itt sem lennénk. - álltam bele a férfiban - Én vagyok Liam és Nolen nővére. Ő a legjobb barátnőm és a barátja! Most maga nem engedne fel minket? Akkor gyertek fiúk menjünk, nem jövünk ide többé! - intettem a fiúknak és a fiúk elinduktak lefelé a kocsihoz.
-NEM, nem kell elmennie maguknak sem, menjenek, de legyenek lent sötétedés előtt! - mondta a férfi.
-Köszönjük Joe! - mondtuk majd elfutottunk.
-Mads, menj színésznek! - mondta Ash.
-Hallod, én meg a mostoha tesód kapcsolatban? - jött mellém Alice.
-Nyugi, nem látszik rajtad az a 3 év! - mosolyogtam.
-Hé! Amúgy köszi, szoktam edzeni. - mondta mosolyogva.
-Akkor, minden 2. nap megyünk edzeni. - mondtam.
-Oké, majd gyere értem, de előtte szólj! - mondta. Igazából az előző kijelentésemet nem gondoltam komolyan.
-Hallod, mit szólsz ahhoz a névhez, hogy MANN? - kérdezte Alice.
-MANN, mint....? - néztem a lányra.
-Mint: Madi, Alice, Nancy és Nessa.
-Értem, szóval ez olyan csajos csapat.
-Ja ja valami olyasmi. - bólogatott.
-Lányok, fiúk itt vagyunk! - mutatott Liam a kilátásra.
-Azt a kurva annyát, de szép! - mondta Alice.
-Alice! - szóltam a lányra.
-Bocsi! - mondta. Még gyönyörködtünk a kilátásban, majd elindultunk haza. Alicet kiraktuk otthon, majd mi is haza mentünk. Este mindenki elfoglalta a szobáját és elég gyorsan elaludt mindenki.

Másnap reggel