Tiltott vágyak 2( Harc a szerelemért) Szünetel

11.fejezet

Annak ellenére, hogy mennyire fáradtnak érezte magát, az álom ismét elkerülte Hermionét. Frusztrált volt, ezért kipróbálta az összes relaxációs technikát, amelyet a Roxfortban tanult, de egyik sem működött. Már hajnali kettő volt, amikor Hermione ledobta magáról a takarót, és úgy döntött, megkeresi a konyhát. Nem evett sokat vacsorára, és bár az éhség általában nem akadályozta meg abban, hogy elaludjon, annyira kétségbeesett volt, hogy bármit megpróbált volna, hogy legalább egy kicsit aludhasson. Kicsivel később amikor a hálószobáján kívül volt, akkor jött csak rá, hogy nem tudja, hol találja a konyhát. Egy pillanatra megállt Draco szobája előtt, és elgondolkodott, hogy megkérdezi, de bent minden csendes volt, és az ajtó alatti résen nem sütött be fény. Valószínűleg már aludt, így
Hermione úgy döntött, tovább megy a folyosón amíg meg nem találja az úti célt. Bízott benne, hogy a tudatalattija, az a mély része, amely még mindig emlékezett, elvezeti őt a megfelelő helyre. Hosszas keresés után, talált egy szobát, amelyből fény szűrődött ki.
Ha nem a konyha, akkor talán, aki bent van, oda irányíthatja. Hermione egy gyors ám annál halkabb kopogtatás után kinyitotta az ajtót. A szemei tágra nyíltak amikor meglátta Draco-t az asztalnál ülni. Egy fekete póló és egy fekete selyem pizsama nadrágot viselt

- Malfoy!

Draco ekkor megfordult, és komor pillantást vetett rá

- Granger...Gyere be!

- Azt hittem, alszol. - vallotta be Hermione miközben szemügyre vette a helységet - Ez a konyha? Azt hittem nagyobb lesz.

- Ez a mi konyhánk. - nevetett fel Draco -A házimanók egy nagyobbat használnak az alagsorban, közvetlenül az étkező alatt.

-Mint a Roxfortban, a Nagyterem alatt.

- Soha nem jártam a Roxfort konyhájában...legalábbis nem emlékszem, hogy jártam volna ott. - mondta neki Draco - Amúgy mi szél hozott ide?

- Nem tudtam aludni. - válaszolta Hermione a szekrényhez lépve - Arra gondoltam, hogy készítek egy kis forró csokit. És te? Miért vagy itt?

- Egy csésze kávéért jöttem.

- Hajnali kettőkor?! Biztos viccelsz. - vonta fel a szemöldökét Hermione mire Draco megint elnevette magát

- Csak vicceltem! Nem tudtam aludni, így gondoltam eszem egy kis kekszet...

Hermione halványan elmosolyodott. Tetszett neki, hogy Draco próbált vicces lenni

- Akkor kérsz? Kérsz forró csokit?

Draco bólintott, Hermione pedig elővette a szekrényből a bögréket és a forró csokit

- Gondolkoztál már azon, hogyan szerettünk egymásba? - kérdezte hirtelen Draco, amitől Hermione szíve kihagyott egy ütemet

- Hogy mondod?

- Amikor ebéd után az Odúban bementél a házba, a többi Weasley mesélt pár dolgot... - Draco az asztalt bámulta miközben beszélt. Nem akart szemkontaktust teremteni Hermionéval, főleg miután eszébe jutott a csók. Draco, bár soha nem vallotta volna be a lánynak, teljesen össze zavarodott és nem tudta hová tenni az érzéseit.

Hermione egy ideig nem szólt semmit, csak folytatta a dolgát. Tudni akarta? Igen, de tetszene neki a történet? Miután befejezte az italok elkészítését, az asztalhoz vitte a bögréket, és leült Draco mellé.

- Rendben, mondd el mit tudtál meg ma az Odúban?

- Ginny mesélte, hogy állítólag minden a szeszélyes lépcsők alatt kezdődött. Valaki átkot küldött rám, ami a vállam találta el és te segítettél meg gyógyítani.