A Sárkány, Akit Senki Nem Szeret /Aemond Targaryen/

25 - Következmények

Még alacsonyan járt a nap, és Jessamyn Ser Cristonnal vívott az egyik, erőd területén fekvő, de kissé eldugott küzdőtéren.

A lány kivédett egy lendületes ütést, melynek ereje végigrezgett gerincén, s közben a szeme sarkából ismerős, ezüst villanást érzékelt. A kelleténél tovább bámult közeledő férjére, mely tettének jutalma nem is maradt el; Cole térdhajlatába rúgva földre kényszerítette, és a következő pillanatban már mögötte állt, a gyakorló pengét torkára szorítva.

Jess elsötétülő tekintettel, reflexből ágyékon könyökölte a sötét hajú férfit, aki azonnal megbánta, hogy vértek nélkül jelent meg az aznapi gyakorlaton.

- Mára végeztünk. – nyögte síráshoz közeli hangon a lovag, és méltósága maradékával, görnyedten távozott.

- Határozottan barbárok a módszereid, asszony. – jegyezte meg Aemond sötét vigyorral, ahogy talpra segítette.

- Nem szeretem, ha megzavarnak, miközben a férjemet csodálom. – a lány lábujjhegyre emelkedve a herceg nyaka köré fonta karjait.

- Furcsa egy ízlésed van. – dünnyögte Aemond, de azért lehajolt egy futó csókra.

Jessamyn elengedte a füle mellett a megjegyzést.

A férfi éveket öregedett az elmúlt pár napban, szája köré keserű ráncok vésődtek, és ha lehetett, még ritkábban mosolygott, de felesége szemében soha nem volt szebb, mint ebben a pillanatban, hiszen visszatért hozzá épségben, ismét.

Aemond megrovó tekintettel lefejtette karjait magáról, ügyelve a kezében tartott, életlen kardra, amiről a lány úgy tűnt, teljességgel elfelejtkezett.

- Ha jól emlékszem, szerettél volna tőlem tanulni. – mondta kérdőn félrehajtott fejjel.

Asszonya gyermeki lelkesedését látva az égre emelte pillantását, de azért gyorsan lecsatolta fegyvereit, és felvett egy másik gyakorló pengét.

Jessamyn mindent beleadott.

A herceggel vívni egészen más élmény volt, mint Cole-lal, és nem csak azért, mert előbbit szívesen magával rángatta volna egy néptelen folyosóra a kastélyban, utóbbival meg a sarokig sem ment volna el.

Férje mozgása szemet gyönyörködtető volt, egyszerre erőt sugárzó és lendületes. Ha Jess addig azzal is áltatta magát, hogy sikerült megközelíteni a Ser Criston által elvárt gyorsaságot, keservesen csalódnia kellett.

Emellett Aemond veszélyesen kiszámíthatatlan volt, nem pazarolta energiáit arra, hogy mozdulatait a lány szintjére butítsa, ahogy azt egy gyakorlott tanár tette volna. Ugyanakkor a lovaggal ellentétben férje azt is megindokolta, hogy mit-miért kér, és mely hibája miért lenne végzetes egy valódi összecsapásban.

Jessamyn csatakosra izzadt, de még mindig nem sikerült a herceg közelébe férkőznie fegyverével.

- Tudod, fele ennyi energiát sem venne igénybe az edzés, ha nem pazarolnád az erődet ezekre az eget rengető csatakiáltásokra. – Aemond gonosz vigyorral talpra segítette, majd ismét felbuktatta a lányt.

Jess felháborodva nézett fel rá.

- Egyáltalán nincs is semmiféle csatakiáltásom!

- Valóban? Szerintem meg atyád menten ránk tör, mert három királysággal arrébb is meghallotta, hogy bajban van a kislánya.

- Tudod ám, ki van bajban! – mordult fel Jessa és újult erővel talpra ugrott, majd az imént tagadott hangos kiáltások egyikével rárontott a nevetve kitérő férfira.