Bungou Nyugat

14. Könyvfogság

Yokohoma, Dokk maffia központja, E/3 POV

- Jól van Attila, most megkapod a büntetésed. - Állt meg a Magyar Hóhér előtt Madách Imre.

- Jupi. - Forgatta meg az a szemét. - Szóval mi lesz a büntim? - Vágta zsebre a kezeit, mire Imre egyszerűen az Attila mellett álló Ranpora mutatott. - Nem akarok beleszólni Imrus, de ez nem büntetés. - Vigyorgott Attila.

- Ez a büntetés. - Szólt közbe Ranpo, ahogy felemelt egy könyvet.

- Lehet, hogy meglepetésként fog érni titeket, de szeretek olvasni. - Fintorodott el Attila, mire Ranpo elnevette magát.

- Bízd rám a végét Imre. - Mosolygott Madácsra, mire a férfi intett egyet és elhagyta a szobát.

- Okés, most mit csinálunk Ranpo? - Fordult barátjához Attila, a férfi viszont csak kinyitotta a könyvet, majd a Magyar Hóhér felé fordította. A szobát fehér fény töltötte be, a következő pillanatban pedig már csak egy a földön fekvő könyv mutatta, hogy a páros valaha a szobában volt.

Amíg Attila a büntetését töltötte, addig Madách Imre újra végigjárta a Dokk maffia főhadiszállását, ahogy minden nap tette. Hátha talál valami érdekeset, amivel eltengetheti az idejét. Azonban ez a terv úgy tűnt ma se hozott gyümölcsöt, hiszen a magyar férfi hamarosan már egy unott fintorral járkál a folyosókon.

- Cicus! - Csillantak meg Imre szemei, mikor az egyik folyosón meglátott egy fekete, fehér és narancs foltos macskát. Ennél több nem is kellett neki, azonnal felvette az állatot és megölelgette. - Gyere cicus keresek neked valamit enni. - Lelkesedett Madách, majd miután megetette a macskát, bekuckózott a szobájába és az állatot a mellkasához ölelve megtartotta a délutáni sziesztáját.

Miközben pedig Imre sziesztázott Attila és Ranpo egy elátkozott kastélyban voltak, ahol minden este valaki meghalt. A könyv ideje szerint már napok óta benn voltak. Ranpo belépésük után azonnal közölte Attilával, hogy csak akkor jutnak ki, ha rájönnek ki a gyilkos és leleplezik őt.

- Még mindig nem jöttél rá ki a gyilkos? Annyira nem bonyolult, azt hittem eddigre már kitalálod. - Ült le Attila mellé Ranpo, ám a kérdés hallatán a magyar férfi felnevetett.

- Az első este után tudtam ki a gyilkos. - Vonta meg a vállát Attila és fonta össze maga előtt a karjait, majd vigyorogva folytatta. - Azt várom, hogy mikor próbál meg valamelyikük megölni. - Mutat a szobában lévő alakokra, akik ijedt tekintettel bámulnak rá. Ő azonban újra csak Ranpo felé fordult. - Ennek a Po haverodnak nagyon király képessége van és kíváncsi lettem, hogy mi történne, ha itt folyna a vérem. Vajon a képességem miatt ez is megszűnne, vagy csak félholt lennék? Ritka, hogy ilyen tesztet csinálhat az ember. - Gondolkodott el hangosan a férfi.

- Néha tényleg egy idióta vagy Attila. - Rázta meg a fejét Ranpo.

- Ez tagadhatatlan. - Értett egyet a másik. - De még mindig jobb vagyok, mint André. - Forgatta meg a szemeit a magyar hóhér, direkt borzalmas hangsúllyal kimondva a nevet, azzal amivel általában a külföldi csapat tagjai ki szokták mondani a Dekadencia hercegének nevét.

- André? - Jött a kérdés, mire Attila bólogatni kezdett.

- Ady Endre. - Legyintett egyet a magyar.

- Várj, Ady Endre, mint a párizsi tőzsde krakk okozója, Ady Endre? - Lepődött meg Ranpo, aki nem volt jelen a kávéházban, mikor a csapat bemutatkozott. Szavainak köszönhetően azonban Attila hangosan kacagni kezdett.

- Jobb, ha nem emlegeted előtte azt az esetet, ki fog akadni, de igen pontosan az az Ady Endre. - Vonta meg a vállát végül Attila. - Te Ranpo, én meguntam. - Jelentette ki és húzta elő a bicskáját, majd megvágta az ujját és a kanapéra cseppentette a vérét. A szoba remegni kezdett körülöttük, majd hirtelen a Dokk maffia épületében a padlón ülve találták magukat. - Áh, szóval megszünteti. Kár. - Rázta meg szomorúan a fejét Attila. - Amúgy csak, hogy ne hidd azt, hogy blöfföltem. - Fordult barátja felé és vett elő egy kakasos nyalókát. - Te voltál a gyilkos. - Nyújtotta oda Ranponak az édességet.

- Teli találat. - Kuncogott a férfi, ahogy elvette a nyalókát, amit azonnal el is kezdett enni.

Ezután az esemény után alig telt el egy hét mikor a két szervezet vezetői egy szobában találkoztak régi mesterükkel, aki ekkor éppen ember alakban fel alá járkált előttük, az állát fogva és fennhangon gondolkodva.

- Valami nagyon nincs rendben velük. Mióta közel kerültem a vezetőjükhöz azóta mind úgy kerülnek, mint a tüzet. Még a gyerek is! Információt akartam róluk szerezni, de így lehetetlen. - Morogta a férfi.

- Határozottan furcsák, de nem hiszem, hogy ártalmasak lenné... - Kezdett bele a Nyomozó iroda feje, mikor is egy kétségbeesett Madács Imre tört be az ajtón.

- Könyörgöm, könyörgöm, könyörgöm. Segítsenek elbújni! - Hadarta a férfi. - Az az irányításmániás némber ide jön. - Nézett vissza a folyosóra, mintha attól félt volna, hogy bármelyik pillanatban megjelenhet az akitől tart. Ekkor viszont helikopter hang rázta meg az épületet, mire Imre arca morcos fintorba torzult. - Eskü megfojtom Adyt! Szólhatott volna, hogy már itt van. - Nyomkodta meg a homlokát.

- Uram! Vendége érkezett. - Jelent meg az ajtóban egy maffiózó. Szavai viszont elérték, hogy Imre sóhajtson egyet.

- Azt hiszem ennyi volt. Jobb nem megvárakoztatni egy nőt. - Fintorgott Imre. - Uraim, menjünk üdvözölni. - Indult el az ajtó felé, majd visszanézett a válla felett egyenesen a két vezető mesterére. - Apropó elnézést, hogy megzavartam a beszélgetést, de biztos tudják majd később folytatni. Úgyhogy remélem nincs harag macskaember. - Intett egyet oldalra biccentett fejjel Imre, majd kilépett a szobából.

- Menjetek utána, dolgotok van. Később majd beszélünk. - Sóhajtott egy nagyot a vezetők mestere, mielőtt újra macska alakot vett volna fel és szinte villám gyorsasággal elhagyta volna a szobát.

- Honnan tudta, hogy Natsume sensei... - Kezdett bele Mori, viszont a mellette álló csak megrázta a fejét.

- Van egy olyan érzésem, hogy erre sose fogunk rájönni, hacsak Madács Imre maga el nem mondja. - Indult meg a Nyomozó iroda főnöke, majd a páros felment Imre után a tetőre, ahogy a helikopter leszálló pálya volt. Mikor felértem a gép még éppen leszállóban volt, a zaj miatt pedig lehetetlen volt megszólalni, aztán mikor földet ért a helikopter a hármas közelebb ment a gépezethez.

- Amúgy ki az a hölgy, akivel ennyire nem akar találkozni? - Kérdezte Mori kíváncsi tekintettel nézve a fintorgó Madách Imrét, aki egy pillanatra se vette le a tekintetét a gépmadárról, aminek az oldala ekkor nyílt ki és kiszállt belőle egy szőke hölgy.

- Agatha Christie! - Bökte ki rosszalló hangon Imre ezt az egyetlen nevet, amivel elérte, hogy a mellette állók is a hölgyre nézzenek.