Fall LH magyar

Chapter 1

A zsúfolt étkezőben sikítások és nevetések zaja hallatszott. Meglepő lehet, de nem szerettem az ebéd időt. Bár a barátaimmal töltöttem, nem éreztem jól magam. Mindenki aki, a teremben volt talált egy módot arra, hogy idegesítsen.

- Mikor megy el Luke holnap? Muszáj átmennem, de nem akkor, amikor ott van - kérdezte Michael, miközben egy fél szelet pizzát tolt a szájába.

3 hete a mozis incidensnek, és azóta semmi előrehaladás nem történt Luke és köztem. Nem arról van szó, hogy a barátja akartam lenni, mert nem. Az idegesített, hogy minden szombaton vele voltam, és semmi másról nem tudtunk beszélgetni, csak a matekról. Csak annyit kértem tőle, hogy viselkedjen civilizáltan, amikor velem van, és hogy tudjon beszélgetni másról is, nem csak sulis dolgokról.

- Nem tudom, miért kell átjönnöd? - hátradobtam a hajam a vállam felett. Ránéztem a többiekre, akik az asztalunknál ültek, mind a saját kis beszélgetésükkel voltak elfoglalva. Erről szólt a legtöbb ebéd időnk. Ketten beszélgettünk, és úgy tettünk, mintha a többiekhez tartoztunk volna.

- Kell a DVD lejátszód - vont vállat Michael. Teljesen természetes dolog volt neki.

- Vegyél magadnak! Mindig az enyémet viszed el! - nevettem, egy kicsit bosszankodva azon, hogy csak akkor jön át, ha filmet akar nézni.

- Nincs rá pénzem - reklamált Michael - Ashtont is magammal akartam vinni, de azt hiszem nem akarod, hogy...

- Luke 3-ig eltűnik - kaptam fel a fejem. Őszintén rosszul voltam a ténytől, hogy mindent megtennék annak érdekében, hogy Ashton eljöjjön hozzánk, de nem tehettem róla. Ennyire tetszett.

- Eltűnik honnan? - kérdezte egy hang mögülem. Gyorsan megfordultam, hogy lássam Luke-ot mögöttem állni egy tálcával a kezében. Végignéztem rajta, sötétszürke pólót viselt, fekete csőgatyát, aminek a térd részénél volt egy lyuk. Észrevettem, hogy a haja másképp volt ma, fel volt zselézve, ki tudja mennyi zselével.

- A házamból, programom van későbbre - forgattam meg a szemeimet, visszafordulva az asztalhoz. Egy másodperccel később Luke ült le mellém, mintha ez megszokott dolog lett volna.

- Milyen program? - kérdezte Luke.

- Program, amiben te nem vagy benne - mondtam lassan, nem észrevéve, hogy ez milyen bunkó volt, egészen egy kicsit későbbig.

- Nos, sajnálom, ha púp vagyok a hátadon - motyogta Luke, felbontva egy zacskó chipset. Michael és én is nagy szemekkel bámultunk rá, nem szoktuk meg, hogy velünk ül.

- Ne nézzetek olyan meglepetten. 3 hete együtt lógok Stel-lel, csak leülhetek ide, nem? - forgatta meg a szemeit Luke.

- Stella - javítottam ki.

- Mióta ebédelsz te velünk? - kérdezte Michael. Ez volt az első alkalom, hogy Luke kapcsolatba akart kerülni valamelyikünkkel is.

- Ma óta. Nem is tudom, úgy éreztem, ide ülök ma. Csak kopj le, és ne beszélj hozzám - nézett Luke az asztal másik oldalán ülő Michael-re.

- Azt sem tudtam, hogy most van az ebédszüneted - mondta Michael, egy zavarodott pillantást lövellve felém.

- Azt hiszem, azt mondtam ne beszélj hozzám - sóhajtott mélyen Luke, Michael miatt bosszankodva. Igaz, nem kellett sok, hogy Michael valakit bosszantson, úgy tűnt, Luke még kevésbé tolerálta őt.

- Csak gondolkoztam - tette fel Michael a kezet legyőzötten.

- Nos, ha már tudnod kell, Pinky, a könyvtárban szoktam ebédelni. Ki nem állhatom ezeket a... tinédzsereket - mondta Luke, végignézve az étkezőn. Megint a száját harapdálta, amiről úgy gondoltam, szokása.