Sziasztok! Ez a könyv egy UA.-s diák lányról, Sasaki Reiko-ról fog szólni, aki az 1A osztályba kerül. Minden jól megy, mikor egy ismerős érzés megint fel nem borít mindent.. Csak már nem tudja hogyan kezelje ezt az egészet.
Csúnya szavak, traumák...
Most annyira nem kellett haza sietnem, anya otthon volt az öcsémmel. De ilyenkor sose tudok lassítani, egyszerűen képtelen vagyok totyogni az utcán. Minnél hamarabb haza akarok érni a "biztonságba". Így történt most is, jobban kapkodtam a lábaimat, mint oda fele menet. Agyaltam, rengeteg dolgon és egyik vágott a másikba, miközben a mellettem elhaladó emberek is hallották már a zenémet konkrétan annyira hangosan hallgattam. De sajnos már ez sem tünteti el.. Nagyon szeretném ezeket a gondolatokat csak úgy kikapcsolni, viszont attól félek, ha ezt megtehetném, az meg már nem én lennék...
Hamar hazaértem és lepakoltam a szobámba. Neki ültem megrajzolni a hősruhámat. Már egy pár hete azon is járt az agyam, hogy milyen hősruhát szeretnék magamnak. De nem mertem megrajzolni addig, míg nem vettek fel. Na most itt vagyok és gőzöm sincs mi és hogyan legyen. A képességemet sajnos kissé hátráltatja a bő ruha viselése, szóval valami testre simulósat kellett terveznem. Ugyan nem szeretem ezeket a fajta ruhadarabokat, de most szerintem senki sem azt fogja nézni hogy áll, hanem azt hogy milyen a képességem, hogyan tudok vele bánni és mekkora ellenfél vagyok az illető számára.
Sok óra rajzolgatás, radírozás és újabb rajzolgatások után meglett. Valószínűleg nem ez lesz a végleges, de egy alapnak tökéletes. Majd a dizájnolásról kikérem Present Mic véleményét, praktikai szempontból pedig Aizawa-ét.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
( író gondolat: Azért gondoltam hogy megrajzolom és becsatolom ide, hogy teljesen eltudjátok képzelni én hogyan gondoltam. Remélem nem lett nagyon gagyi a rajz. Ezt nézzétek el nekem légyszíves.)
Miután készen lett végre a tervrajza a ruhámnak az asztalomra ájultam konkrétan ki, a napokban ez megfigyelhető nálam, bár nem igazán értettem eddig hogy miért. Ez most más volt, annyi stressz volt bennem és alig ettem valamit, ezért történt. Ilyen 20-30 percig szokott tartani legrosszabb esetben 1 óráig, aztán végre megtudok mozdulni. Egyszerűen minden kikapcsol, csak néha-néha hallok valamit, de nem igazán tudok rá reagálni.
Megkerestem a papíron az iskola email címét és elküldtem rá a hősruhám tervét. Eléggé féltem rányomni a küldés gombra. Miután ezt megtettem, eljutottam végre ahhoz hogy ágyba tegyem magamat. Most különösen hamar eltudtam aludni.
Vasárnap oda raktam kimosni az egyenruhámat, és bepakoltam hétfőre, kaját főztem meg ilyenek. Főzéshez nem volt pár hozzávaló, ezért gyorsan leszaladtam a boltba. Fülessel a fülembe újra az utcán voltam és siettem mint mindig.
Eléggé hamar eltelt a nap. Végre megint ágyba kerültem. De a gondolatok nem hagytak nyugodni egy ici piciket sem...
És csak járt és járt az eszem csupa faszságon..Félek hogy milyen kapcsolatom lesz a többiekkel és persze az ofőmmel. Szimpatikus leszek vajon nekik?? Befognak fogadni? Valaki akar majd velem barátkozni? Aizawa sensei jó ember?? Jóba leszek Mic-cel? Későre járt megint az idő mire végre elnyomott az álom. Nem igaz, én miért nem tudok sose időben elaludni?
