Egy történet ami az Alice határország alapján készült viszont a főszereplőnk egy 19 éves lány Min Haneul, Chishiya Shuntaro és Niragi Suguru.
Ha érdekelnek az élet-halál játékok és egy szerelmi háromszög tele hazugsággal, manipulációval, tervekkel é...
-Ha a kommunikációd csakis arra irányul, hogy elérj egy bizonyos reakciót, akkor azt jó eséllyel manipulációnak hívják.-
-Niragi.. Izé.. Tudom hogy zavar, ha sokat beszélek de kérdezhetek valamit?
Kérdeztem miközben kapkodtam a fiú után a lábaimat. Ő rám se nézve válaszolt.
-Nem.
Nagyra nyitott szemekkel, csodálkozva sóhajtottam.
-Miért?
-Ez már a 2.kérdésed volt.
Nézett ezután rám somolyogva. Csücsörítve ráztam a fejem, előztem meg Őt majd nyitottam be a szobájába. Elterültem az ágyon, magamhoz véve a cica plüsst.
-Ahhh ez a sok futás teljesen kifárasztott!
Ölelgettem tovább a puha plüsst miközben vergődtem egy picit az ágyon.
-Na hát, az előbb még olyan voltál mint egy kis vadmacska már majdnem elhittem hogy tudnál gyilkolni, aztán most úgy csinálsz mintha 5 éves lennél..
Vett elő és dobott rám egy takarót ami pont a fejemen landolt.
-Nem is!
Kiabáltam vissza ahogy leszedtem azt a fejemről, de ahogy megláttam az arcát, rögtön megbántam hogy felemeltem a hangom.
-Te most kiabáltál velem?
-Nem!
Kiabáltam ismét. Ahogy ezt felfogtam, rögtön homlokon csaptam magam visszahúzva az anyagot a fejemre.
A férfi kuncogva foglalt helyet az ágya szélén.
-Ki ez a fasz? Az exed?
-Igen.
Motyogtam ahogy az ölembe helyeztem a takarót.
-Mit csinált? Részletesen.
Niragi a földre meredve beszélt. Nem értettem miért akarja ezt mind tudni, de hirtelen fájdalom mart a szívembe, amikor visszagondoltam a régi időkre amit Jaeminnel töltöttem. Ujjamat birizgálva kezdtem beszélni.
-Jaeminnel a közösségi médián találkoztunk..Sokat telefonáltunk, majd randiztunk. Úgy éreztem olyan fiú, akitől sokat tanulhatok, így megfogadtam az összes tanácsát. Mindent úgy tettem ahogy Ő azt jónak látta. Megváltoztam. Olyan volt mintha eltévedtem volna egy ösvényen. Mintha egy baba lettem volna aki elfelejtette önmagát és engedte hogy rángassák. Egy idő után képtelen voltam már csak gondolkodni is nélküle. Nem volt semmiről saját véleményem. Annyit tudtam, hogy szeretek énekelni és táncolni.
Niragi érzelemmentesen figyelte ahogy szemeim megtelnek könnyekkel és gúnyosan elmosolyodott.
-Megcsalt? Kivel? Vagyis..Kikkel?
Mosolyogva beszélt. Úgy éreztem Niragi forgatja a szívemben a tőrt, és élvezi.
-Megcsalt. 4 lányról tudok..
Folyt le az első könnycseppem.
-És nem zavar ez kurvára? Hogy te vagy az áldozat?
Kérdezte mostmár idegesen. Bólogattam miközben megindult a többi könny is lassan egy patakot alkotva az arcomon.
-Nem zavar, hogy kurvára szánalmasan nézel most ki? Nem zavar, hogy szerencsétlenül bőgsz itt nekem mint valami senkiházi míg Ő lent a parton élvezi az életet sok lány társaságában?
Egyre indulatosabban beszélt amit át akart rám ragasztani. Egyre feszültebb lettem Én is, így idegesen bólogattam.
-Akkor pedig..Megfogod ölni.
Mondta ismét egy apró fél mosollyal az arcán.
-Mi?
Kérdeztem vissza, de Ő csak felemelte a szemöldökét amolyan "ezen mit nem értesz?" nézéssel.
-És nem csak Őt. Csatlakozz hozzánk harcosokhoz. Kapsz fegyvert is, és 99%-ban védve leszel.
Könnyeimet letörölve, számat rágva bámultam a fekete hajú férfire. Manipulálni próbált és sikerült is neki. Csakhogy.. Nem bántam. Úgy éreztem nekem már minden mindegy, ebben az amúgy is abnormális világban, akkor legalább azok fizessenek meg akik engem elárultak. Az összesen bosszút fogok állni!
-Egy feltételem van.
Mutattam fel az ujjam, amire Ő csak várakozóan nézett rám.
-Ölelj meg..De úgy rendesen..Mintha szeretnél.
Motyogtam.
-Na a lófaszt!
Mondta felháborodottan, Én pedig csak vállamat megvonva indultam el az ajtó felé.
-Chishiyánál leszek, ne zavarj minket, kérlek.
Tettem a kezem a kilincsre, de két erős kar a derekam körül és egy a hátamnak nyomodó kemény mellkas megállított. Szemforgatva, gúnyosan elmosolyodtam. Könnyebb lesz, mint hittem? Letörölve a mosolyt az arcomról, kiskutya szemekkel fordultam a fekete hajú felé aki arcát nyakamba temette és erősen fonta körém karjait. Egyik kezemet a hátán pihentettem míg másikat a hajába vezettem fel és temettem el benne.
-Bízol bennem?
Suttogtam a kérdést. Ilyenkor egyszerűbb kiszedni az emberekből választ, hiszen egy 15mp-nél tovább tartó ölelés már boldogság hormonokat termel a testben, így az illető elgyengül.
-Soha.
Szakadt el tőlem, majd mélyen a szemembe nézett.
-És neked sem kellene bennem.
Nyeltem egyet ahogy hátráltam egy picit az ajtóhoz.
-Nem is teszem.
Egyre közelebb ért.
-Nagyon helyes.
Lehelte az ajkaimra míg a hajamból egy tincset leválasztva kezdte el azt ujjára fel-le tekergetni.
-Most pedig, teljesítettem a feltétel rám eső részét. Te jössz!
Markolt a felkaromra amire felszisszentem és elkezdett kirángatni a szobából végig a folyosón.
-Niragi, állj meg hova viszel?
Hisztiztem neki, mire Ő megállva csak egy pillanatra ismét az arcomba hajolt.
-Kelj fel kurvára sokkal hamarabb ahhoz hogy manipulálni tudj. Én tiszta lapokkal játszok veled, így most azt is elmondom hogy Aguninoz megyünk megbeszélni a beavatásod részleteit. Van kérdésed?
Csikorgatta a fogait, de Én csak elszégyellve magam megráztam a fejem.
-Én is így gondoltam.
Ezúttal hagytam magam tovább rángatni.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
