Skzshots

-Protect-Minsung-pt.1-

Jisung nem értette mi történik vele. Miért vele történik ez? Nem értette miért foglalkoznak vele ha utálják vagy bénának gondolják. Miért nem tudják békén hagyni? Szerinte egyáltalán nem vicces ha leszólják őt vagy beszólnak neki, nem úgy, mint ahogy azt a sulis társai gondolják. Miért jut ez neki? Mivel érdemelte ki, hogy így bánjanak vele? Az emberek nincsennek tudatában azzal, hogy kimondva 2 szót valakit súlyosan megbánthatnak. Ez odáig is elfajulhat, hogy az a személy önbántalmazásra késztetheti saját magát, mert elege van mindenből. Ez egy bizonyos szint után többhöz, még többhöz vezethet, ami lassan öngyilkos gondolatokba fordul. Ez egy súlyos tett. Lelkileg vagy testileg elpusztítják a személyt, de ez már nem légyeges, hisz mind kettő az embert alkotja. Ha a lelke meghal, olyan mintha nem élne, nincs köztünk, mintha nem észlelné létezését. De végül is ez nem az ő hibájuk, igaz? Az emberi agy az, ami el van cseszve. Csak is te vagy a hibás, ha ilyen gondolataid vannak. Mindenért te felelsz, mert te vagy elbaszva. De magadtól nem baszódhatsz el, nem? Valakinek el kell rontania téged. Komolyan.

Jisunggal is valami hasonló történt az elmúlt hónapok alatt. Nem csak el baszva lett. Tűrte a csúnya szavakat, ami mind csak amiatt volt, mert másokat szeret. Bántották, majd ez elfajúlt idáig. Megerőszakolták. Bepiszkolták ártatlan testét, s darabokra törték azt.
Több ember szeme látta előtt. Egy banda előtt, akik imádták szívni a fiú vérét. Ezt mind úgy tették, hogy közben undorító szavakat köptek felé, azért mert a fiúkat szereti. Mégis fiúk tették ezt vele, amit Jisung teljesen logikátlannak talált, de talán ez érdekelte őt a legkevésbé. Csak azért felbérelni valakit...
Szólni a rendőrségnek? Chh, ki hinne egy zárkózott depis fiúnak? Jisung túl gyenge volt még több megaláztatáshoz.
A bandából csak egy ember nem látta, tudta mi történt, mit tettek Jisunggal azon az este. Lee Minho. A fiú, aki csak azért van a menő fiúk között, mert gazdag családból származott. Jisung talán azért is bírta a Minho nevű személyt annyira, mert ő sosem tett ellene semmit. Csak nézte a tetteket, de a sok bántás után Jisungot már ez sem érdekelte, hogy nem segít, csak örült annak, hogy nem bántja őt.

3 napja történt a súlyos eset. Az összetört fiú a nap minden percében a meleg víz takarása alatt akart állni, mert úgy érezte undorító. Piszkos a teste azután, amit tettek vele. Le akarta mosni ezt a mocskot magáról. Szégyenben érezte magát és utálta, hogy ez történt. Elvették a szüzességét és porig alázták. Soha sem gondolta volna, hogy ilyen messzire megy a dolog...

Otthon mosolyogva közlekedett a családja körül, akiknek tippük se volt arról, hogy a fiúnak súlyos segítségre van szüksége. Jisung nem akart ezzel is még nagyobb bajt zúdítani a folyamatosan dolgozó szüleire, kik minden pillanatban azon voltak, hogy megfelelő élete legyen fiuknak, hogy meg legyen mindene. Sajnos ez nagyon nem így volt és ezt mind csak Jisung tudta. Magára hagyta minden baját, ami lassan eltemette őt mélyen a föld alá, miközben keservesen kiáltozott segítségért. De ki is segítene neki? Senki nem hallja...

Csörgő ébresztőjére ébredt, kívánva azt, hogy ez nem történt volna meg. Nem akart felébredni. Örökké aludni akart. Fel nem kelni a nyugodtságból. Mégse tette meg az utolsó lépést, ami ebben segített volna neki. Gyáva volt még ehhez is. Legalábbis ő úgy gondolta, hogy ez gyávaság.

Felöltözve állt a tükör előtt, majd felhúzva a pulcsia ujját, nézte a már lilán virító kézlenyomatokat ellepő égés nyomokat. Ott ragadták meg pár nappal ezelőtt. Ott volt az egyik legpiszkosabb, ezért úgy érezte el kell nyomnia azt valamivel. Ezért minden este égéseket hagyott rajta az öngyujtóval, amit még apjától kapott tizenkettedik szülinapjára... Mikor még minden olyan egyszerű volt.

Utálta, hogy ezt teszi, eddig lábán égetett nyomokat, de nemtudta tovább nézni a lila ujjlenyomatokat, így úgy döntött "eltakarja" azokat valamivel.