not shy, not me | kth

24

Taehyung

- Amikor kora este eljöttem a dormból, én még egy lányt se láttam az utcán. – sóhajtott fel Namjoon hyung, míg én a reggelizőpulton könyökölve figyeltem a telefonom képernyőjét, amin a videóhívást indítottam. Sejin menedzser és Namjoon kissé gondterhelten tanakodtak, hogy vajon mi történhetett.

- Nem tudom, hogy pontosan miért lehetnek itt. Bár pár perce, amikor kinéztem már kevesebben voltak, mint, amikor jöttem. – dörzsöltem meg a szememet idegesen. – Gondolom az, hogy látták Jimint és Kookot elmenni, elvette az érdeklődésüket.

- Egyáltalán biztos, hogy látták Lottit Jungkookal? – kérdezte Sejin, Namjoon pedig bólogatni kezdett.

Sóhajtva belekortyoltam a poharamban, amibe öntöttem némi bort, mert úgy éreztem erre most szükségem van.

- Különben mi másért lettek volna itt? – húztam fel a vállamat. – Hónapok óta nem volt itt ennyi sasaeng. Kizárt, hogy az ünnepek közeledtével, ezzel akartak volna minket megajándékozni!

Ugyan közel tíz év alatt már megszoktuk, hogy vannak őrültebb rajongók, akik minden lépésünket figyelik, de az utóbbi időben már ezt csak távolról csinálták, nem ennyire feltűnően. Főleg, amióta volt az a bizonyos eset. Az autóbalesetről pedig ne is beszéljünk, amit okoztak...

- Mindenesetre ráállítottam pár embert a cégnél, hogy figyeljék a fórumokat és, ha megtudnak valamit, jeleznek. – mondta Sejin, amit egy bólintással nyugtáztam. – Hívlak titeket, amint fejlemény van!

- Köszönjük, hyung! – sóhajtott kissé megkönnyebbülten Namjoon, majd a menedzserünk el is búcsúzott, kilépett és így ketten maradtunk a hívásban. – Jól vagy?

Válasz helyett csak újra beleittam a boromba és nemlegesen ingattam a fejemet. Lassan egy éve már, amikor egy saseng majdnem leleplezte, hogy Jimin és Jungkook egy párt alkotnak. Olyan kézzel fogható bizonyítékot szerzett az alig tizenhat éves lány, mint eddig még soha. Szerencsére időben észrevettem, elkaptuk és nem lett baj. De el sem tudom képzelni mi történt, volna, ha kiderül.

Az elsők között voltam, akik megtudták, hogy az a két idióta végre összejött, sőt én bíztattam őket évekig, hogy ne féljenek már az érzéseiktől, hiszen olyan feltűnően szerelmesek voltak egymásba, hogy a vak is látta. Mindazonáltal a legjobb barátaimról van szó, akik már szinte a családom és rettegek, hogy egy nap szenvedniük kell azért, mert szeretik egymást.

Amíg csak tippelgetnek a rajongók, és nincs kimondva, csak úgy mond „shippeleik" őket, nem lehet komolyabb baj.

Pár hónapja, azonban majdnem megtörtént, amitől a legjobban félünk mindannyian, és be vallom kissé paranoiás vagyok az eset miatt, ha ilyesmiről van szó.

- Hyung, rettegtem! Rettegtem, amikor beléptem az ajtón és azt láttam, hogy ketten ülnek egymás mellett és iszogatnak. Azt hittem megint... - nagy levegőt vettem és megpróbáltam felfelé pislogni, nehogy elkezdjek sírni. – Aztán mikor megláttam Lottit, még idegesebb lettem! Az járt a fejemben, hogy mi van, ha látták őket? Megint elkezdenek, arról pletykálni, hogy Jungkooknak barátnője van? Rosszabbnál rosszabb opciók futottak le a fejemben és borzalmasan viselkedtem.

- Tae, tudom, mennyire rosszul érint a helyzet téged, de most már nyugodj le, kérlek. – mosolygott rám a leaderünk kedvesen. – Lotti hogy van?

A számat elhúzva elkaptam a tekintetem a képernyőről. Miután a fiúk hazamentek, és kezdtem lenyugodni, akkor vettem észre, hogy a lány, akit kedvelek, szinte remegve ült a kanapénkon.

Mivel én is ideges voltam, észre sem vettem, hogy milyen csúnyán bántam vele és valószínűleg elképesztő mód megbánthattam. Amikor kettesben maradtunk megfordult a fejemben, hogy bocsánatot kérek tőle, de egyszerűen képtelen voltam rá.

- Elég bunkó voltam vele, szóval biztos vagyok benne, hogy most utál, és soha többé nem fog velem szóba állni. – mosolyodtam el hamisan és a kijelentésemre DiCaprio módra megemeltem a poharamat és hatalmasat kortyoltam belőle, amitől Namjoon nevetni kezdett.

- Így legalább nem kell, a miatt aggódnom, hogy kettesben vagytok és kikezdel vele. – majdnem visszaköptem az italomat a poharamban és inkább kerültem a szemkontaktust vagy mit. – Nem kell tagadnod, tudja mindenki, hogy bejön neked a lány, de bízom benne, hogy van elég eszed és nem kezdesz ki valakivel, aki velünk dolgozik. Ehhez mindig tartottad magad és büszke vagyok érte rád.

- Persze, igen, nos, köszönöm, hyung. – köhintettem zavartan. – Késő van, lehet, hogy most lefekszem aludni, ki kell pihennem ezt a sok hülyeséget. Holnap találkozunk. Jó éjt, hyung!

És mielőtt még Namjoon válaszolhatott volna, kinyomtam a videóhívást pánikomban. Ó, basszus, ha megtudja, hogy pár napja lefeküdtem Lottival, saját kézzel fog megszabadítani a gyereknemző szervemtől és eteti meg velem.

De, ha tudná, hogy mennyire csodás volt Lottival lenni! Érezni a puhabőrét az enyémhez simulni, ahogyan felsóhajtott miközben a magamévá tettem. Még most is látom magam előtt, ahogy a szemembe néz, érzem a hajának kellemes illatát az orromban és tudom, hogy kezdek megbolondulni.

Tagadhatnám ugyan, de felesleges: sosem váltott még ki egy lány sem ilyen intenzív érzelmeket belőlem, mint Lotti. Hiába tudom, hogy nem szabad együtt lennünk semmiféle módon, nem bírok neki ellenállni.

És rettenetesen utálom magam, hogy ezt most pár perc alatt sikeresen elbasztam.

Kiittam az utolsó csepp boromat a pohárból, beletettem a mosogatóba és úgy döntöttem, férfi leszek és bocsánatot kérek a magyar lánytól. Feltéve persze, ha még nem aludt el.

Finoman benyitottam a szobámba, ahol csupán a redőnyökön átszűrődő fény adott némi megvilágítást. Nyitva hagytam az ajtót, hogy a folyosón felkapcsolt lámpa bevilágítson és odaléptem az ágyamhoz, amin Lotti a fal felé fordulva feküdt. Leültem a matracra és felsóhajtottam.

- Nem tudom, hogy ébren vagy-e még, vagy már alszol, de szeretném, ha tudnád, hogy nagyon sajnálom, amiért egy méretes fasz voltam ma veled. – az ujjaimat tördelve bámultam a papucsba bújtatott lábaimat és folytattam. – Nem veled volt problémám, én mégis rajtad vezettem le a félelemből jött feszültségemet, amit egyáltalán nem érdemeltél meg. Egy seggfej vagyok és jogosan gondolsz annak!

- Egy hülye tökfej vagy! – motyogta maga elé a lány, mire meglepetten kaptam rá a tekintetemet, mert nem számítottam rá, hogy valóban ébren van. Lassan mocorgott egy kicsit az ágyon, és hanyatt fekvésből nézett rám. A lágy fényben is láttam, hogy a szemei vörösek voltak, így feltételezem sírt. Gratuálok, Taehyung megcsináltad ma is! A lány, aki tetszik, sírt miattad. Csodás vagy. – És haragszom rád!

- Igazad is van! Haragudj is rám, egy farok voltam ott kint veled! – értettem vele egyet és lázasan bólogattam. Lotti lágyan felkuncogott, ami engem is mosolygásra késztetett. – Na! Miért nevetsz? Mondom, hogy haragudj rám!

- Jól vagy? – nyúlt finoman felém és óvatosan megfogta a csuklómat puha ujjaival. Meglepetten pislogtam rá, mert nem értettem miért ő kérdezi ezt tőlem, miközben én bántottam meg őt. – Úgy értem, nem kell elmondanod, hogy mi ez az egész, mert nyilván nem rám tartozik a banda ügye, de sejtem, hogy valami nagyon felzaklatott.

- Nem lenne baj, ha ezt csak máskor mondanám el? – haraptam az alsó ajkamba. Sok volt nekem ez az este és már nem volt elég lelkierőm, hogy beszámoljak neki mindenről. Lotti óvatosan bólintott, hogy érti. Szabad kezemmel az arcára simítottam, amit ő félig lehunyt szemekkel fogadott. – Aludj nyugodtan, holnap reggel beszélünk!

Készültem, hogy felálljak és magára hagyjam őt, de nem számítottam rá, hogy nem engedi el a kezemet.

- Kérlek... aludj velem. – susogta röviden, ezzel elérve, hogy a szívem a kelleténél egészségtelenül gyorsabban verjen. Mit teszel velem Lotti?

- Biztos vagy benne? – néztem rá, és suta bólintást kaptam válaszként. – Rendben van.

Gyorsan lekapcsoltam a kinti villanyokat, és másodperceken belül visszamásztam a lány mellé az ágyamba. Lotti gondolkodás nélkül hajtotta a fejét a mellkasomra és szuszogásából ítélve, pillanatokon belül el is aludt.

A haját simogatva bámultam az ablakon beeső árnyak játékát a falon és bár érzelmileg feldúlt voltam, mosolyogva aludtam el egy gyönyörű lánnyal a karjaim közt.