Végtelen Visszhang [Befejezett]

Kicsit furcsa a kapcsolatunk

Zsombor

2023.07.04 - Kedd

8:30

Sosem volt egy pillanat, amikor el tudta volna képzelni az életét zene nélkül. A dallam, a hang az ereiben csörgedezett, még akkor is, amikor csak gyerekként megbabonázva nézte a videoklipeket az MTV-n. A zene az élet és erre nagyon fiatalon rájött már, mégha nem is igazán tudatosan. Azt pedig elfeledni semmiképp sem fogja, amikor megkapta első gitárját, alig nyolc éves korában, azzal a kijelentéssel, hogy majd talán egyszer igazi sztár lesz belőle. Akkor még senki sem hitte el, hogy ez akár valóra is válhat, mindenki csak egy kisgyereket szeretett volna biztatni. Viszont a biztatásnak és a kemény munkának eredménye is lett, méghozzá akkor, amikor legkevésbé számított volna rá. Most pedig ott állt egy kisbusz mellett, csomagokkal felpakolva, mindössze egy nappal az első külföldi turnéjuk kezdete előtt azon tűnődve, hogy mégis hogyan lehet ez az ő valósága.

A busznak már fél órája úton kellett volna lennie, viszont ahogy az már megszokottá vált, a csapat fele még késésben volt. Rajta kívül csak Ati és Giorgio várakozott, előbbi határtalan türelemmel, míg utóbbi fékezhetetlen izgatottsággal. Zsombi viszont úgy gondolta, hogy mindkettőhöz túl korán van és csak magában szidta a többieket, amiért még nem zuhanhatott mély álomba a busz ringatásának eredményeképpen. Sok munka állt előttük és igazán ki szerette volna pihenni magát, ha már az éjjele nagy részét új dallamok alkotásával töltötte. Talán buta kis hiba volt, de végső módon, ez volt az egyetlen dolog ami kikapcsolta az agyát, hogy az ne áradjon túl aggodalmakkal.

Először Barni és Peti érkeztek meg, mindkettő jókora csomagokat cipelve és ráérősen kávézva. Igazán hozhattatok volna másnak is, barmok. Mindenkit külön-külön kézfogással köszöntöttek és máris pakolni kezdték a dolgaikat a buszba. Egy pár pillanat után, azonban ténylegesen is felfogták a többiek néma mozdulatlanságát és a zenekar hatodik tagjának hiányát. Ami kissé szokatlannak bizonyult, hiszen Bálint nem a késésről volt híres.

- Bálint mégis merre van? - nézett körbe Barni.
- Kérdezz kettőt és könnyebbet. Tíz perce írtam neki, azóta sincs semmi válasz. Gyuri mindjárt leszaladja az utat, ha még sokat kell várni, Zsoma pedig szerintem éppen gyilkosságra készül. Bár azt lehet veletek kezdi.
- Ugyan, Zsombi nem ártana egy légynek sem - nevetett fel Péter.
- Abba te ne légy olyan biztos. Egész éjjel nem aludtam és még kávét sem hoztatok nekünk.

Mintegy válaszként, Peti egyből a fiú felé nyújtotta a még meglévő fél kávéját, aki gondolkodás nélkül elvette és másodpercek alatt meg is itta azt. Túl sok cukor az ő ízlésének, viszont a kávé az kávé. A sarkon pedig pont abban a pillanatban fordult be egy ismerős alak, akit nevetséges módon, tapsviharral fogadtak. Bár valójában szinte egyszerre érkezett a másik két fiúval, azért az utolsónak mégiscsak szívni kell a vérét, hiszen mindenki indult volna már.

- Köszönjük szépen Bálint, hogy végre megtisztelsz a jelenléteddel. Már azt hittük elvesztél a próbaterem felé jövet.
- Bocs, Barni és mindenki más. Nem találtam a kis szintim huzatját.

Nevetségesen nyilvánvaló hazugság volt, legalábbis Zsombor szerint mindenképpen, de a többiek csak meghúzták a vállukat és már indultak is fel a buszra. Ő azonban kíváncsi és gyanakvó szemekkel mérte fel az előtte álló bandatársát, aki úgy nézett ki, mintha hetek óta nem aludt volna egy percet sem. Végül azonban úgy döntött, hogy nem firtatja a helyzetet, ha Bálint beszélni akar róla, akkor fog. Ha pedig nem, akkor semmi joga tolakodónak lenni. Igaz, hogy nem csak barátok, de már-már család is voltak, viszont az nem jelentette, hogy nem volt mindenkinek joga a saját magánéletét titokban tartani, ha azt szerette volna. Remélem tudod, hogy bármikor beszélhetsz velem, itt vagyok, gondolta, viszont kimondani nem tudta. Így hát ő is csak fogta magát és felült a buszba, követve a többieket, majd az ablaknak dőlve és a fülesét feltéve készen is állt, hogy végigaludja a néhány órás utat.